Kulcsár Teodóra és Oravetz Dániel: Nem vagyok bolond, csak szkizofrén című műve alapján. Kulcsár Teodóra és Oravetz Dániel története egy tehetséges fiú és egy érzékeny lány igaz története. Izgalmas, mint egy krimi, megható, mint egy romantikus film, s át meg átszövi a humor. A nagy kaland a szkizofréniával való találkozás és küzdelem. Nem csak azok számára érdekes azonban, akiknek az életében közvetlenül vagy közvetve megjelent már a szkizofrénia. Mindnyájunknak fel kell tennünk a kérdést: kik vagyunk mi, vajon mennyire szilárdan állunk a lábunkon, vajon mit jelentenek a meggyőződéseink, a hangulataink. És ha ez nem lenne elég, megmutatja azt is, mit jelent a szerelem, mit jelent valaki mellett állni igazán, jóban-rosszban. Az ember nagyon gyakran rávetíti a képzeletét a valóságra. Elképzeli, hogy mi van, és akkor bajban van. Főleg ha egyedül van, és nem beszélget senkivel. Akkor honnan tudná, hogy mit képzel csak és mi a valóság? És ha valaki azt mondja, hogy ez a valóság, és valaki meg azt, hogy ez a képzelet, akkor kinek higgyen? Skizofrénia. Ha senki sem beszél róla, hogyan fognak az emberek tisztába kerülni a skizofrén betegek problémáival? Hogyan várhatnánk el tőlük, hogy értsék ezeket a betegségeket, ha semmi információjuk nincs róluk? Valakinek el kell kezdeni! Az előadásban részletek hangzanak el Szép Ernő és Feldmár András írásaiból.
Tantermi előadás. Kertész Imre tizenöt éves budapesti gyerekként koncentrációs táborba kerül, s különböző csodák folytán, vagy talán azért, hogy a magyar holokauszttúlélők egyik legfontosabb filozófusa legyen - visszatér onnan. Saját magyarázata szerint a világba vetett hite, a gyereklét rendíthetetlen bizalma segítette. Önéletrajzi regényében főhőse a ráismerés stációin keresztül meséli el egy sötét, gyűlölködő rendszer végső eszkalálódását, s az őt körülvevő világot. Ma, mikor a populizmus ismét virágzik, s egyre kevesebb túlélővel találkozhatunk, kiemelten fontos művészeti és edukációs kihívásnak találtuk a Sorstalanság színrevitelét.
Rövidhír egy száz évvel ezelőtti Pesti Hírlapból: Kökény Pál szabósegéd ifjú élettársa tegnap vajúdni kezdett. A szabósegéd elrohant, hogy elhívja a közeli bábát, idegességében azonban bement az első snapszbutikba, majd kocsmáról kocsmára járt, s a bábáról teljesen megfeledkezve éktelen kiabálást vitt végbe, és éltette a szocializmus tanait. A rendőrség beszállította, ahol kijózanodván elmondta, hogy csak kisgyermeke születése előtt akarta a világot megjavítani... E cikk csak kiindulópont. A darab a máról szól, és színészi improvizációk nyomán születik. A föld meglódul alattunk, mint a centrifuga, és a színészek minden érzésüket a szuroksötét éjszakába beleüvölthetik.... "Felhívjuk figyelmüket, hogy a Szaturnusz Gyűrűje című stúdiószínházi előadásunkon, a nézőtér első három sorában párnákon foglalhatnak helyet. A stúdióban a helyfoglalás érkezési sorrendben zajlik."
A közönség egy olyan egyszemélyes színházi estet láthat, ami tudatosan egymás mellett megidézi Molnár Ferencet a "színházi írót" és a "kávéházit", nem színpadra szánt szövegein keresztül. Az estet 3 fős zenekar kíséri, az elhangzó zenék Fesztbaum Béla szerzeményei.
Bödőcs Tibor a következőket mondta legújabb stand up estjéről: "Barbárglamour című, új estemben a gyermekkori élményeimről készült vázafestményektől a hazafias és bordalokig sok minden felbukkanhat. Várhatóan a világ eseményeit is érintem majd, meg sok mindent, amiket nem tudok nem érinteni. Forr az anyag, cikáznak a motívumok. Jöjjenek, ha van kedvük!" "Előzenekar": Hajdú Balázs
„A fordulat bekövetkezik. Tudom előre. És érzem, hogy közeledik. Valaki egyszer csak elém áll, és azt mondja: Állj félre az utamból! Add át a helyedet! És a nyomában ott csörtetnek a többiek, és mind azt ordítja: Helyet!... Helyet!... Helyet! Egy szép napon bezörgetnek hozzám a fiatalok..." Kúnos László fordítása „Örökké aktuális” mondogattuk nevetve, mikor otthon Ibsenről beszéltünk. Azaz csak mi, fiatalabbak nevettünk, mert a szüleink és a nagyszüleink generációja egyáltalán nem tette idézőjelbe mindezt. Számukra Ibsen valóban örökké aktuális volt, fontos problémákat feszegető, provokatív és sokat vitatott író, közel egy évszázad távlatából is, a szobrok, a kanonizáció, a modernizmus, a számtalan iskolai dolgozat és az állandó színházi előadások dacára is. De vajon mennyire provokál bennünket az az író, akiről az irodalomtanárunk állítja, hogy provokatív? Vajon mennyire fontos, vitatott és hiperaktuális az az írói munkásság, amelyet a nagyapánk szemlél csodálattal? Pernille Rygg: Örökké aktuális, ha ha haMolnár Ferenc, Pesti Napló 1909-12-07 / 289. szám
Két tolvaj nekiáll, hogy a temetkezési vállalkozó melletti bankot kirámolják, a pénzt pedig egyikük nemrég meghalt anyjának koporsójában helyezik el megőrzésre, amíg a váratlanul beállító nyomozót nem sikerül lerázniuk. Szatirikus bohózat gyilkos humorral.
Két nagyformátumú ember és különleges tudós lenyűgözően izgalmas és szenvedélyes párviadala A Díj, amelyet a világon az elsők között mutat be a Rózsavölgyi Szalon. Otto Hahn német kémikus éppen a Nobel-díj átvételére készül 1946-ban Stockholmban. Pár órával a ceremónia előtt szállodai lakosztályába betoppan Lise Meitner osztrák-svéd fizikus. Nyolc éve nem látták egymást. Akkor menekült a tudós nő zsidó származása miatt Svédországba. Előtte harminc évig a legközelebbi munkatársak és a legbizalmasabb barátok voltak Berlinben. Az atommaghasadás felfedezése fűződik a nevükhöz. Csakhogy a Nobel-díjat ezért az eredményért 1944-ben Hahnnak ítélték oda (a háború miatt két évvel később veheti át), Lise Meitnert meg sem említették. Számos tudós igazságtalannak tartotta ezt, hiszen ő adott magyarázatot a folyamatra és nevezte el „hasadásnak”. A stockholmi szállodában Lise Meitner számvetésre készteti Otto Hahnt. Otto Hahnt az „atombomba atyjaként” is emlegetik. Lise Meitnert pedig az „atombomba anyjaként”. Hahn a háború után a német tudomány újjáépítésén dolgozott. Lise Meitner meggyőződéses pacifistaként – „Semmi közöm a bombához!”, mondta – az atomenergia békés felhasználására törekedett, és kiállt amellett, hogy a nőket a tudományban is egyenlő jogok illetik. Lise Meitner és Otto Hahn nevét közösen is őrzi Berlinben a Hahn-Meitner Intézet.
A Karamazov család botrányos, gyilkosságba és bírósági drámába torkolló krónikáján keresztül Dosztojevszkij korának legkínzóbb kérdéseivel, küzdelmeivel és vívódásaival vet számot. A testvérek kiszámíthatatlan, tragikus jellemek, akik hol keresik, hol kísértik az Istent – tökéletes megtestesítői egy válaszút elé érkezett, a szélsőséges világnézeti különbségektől kikezdett társadalomnak. A Karamazovság nem családi vonás, nem orosz specifikum, hanem egyetemes emberi dilemma: szabadság vagy rend? Dosztojevszkij regényéből számos színpadi feldolgozás született, a József Attila Színház történetében most először kerül színre.
– Na és maga hova valósi?– Budapest.– De mikor tanult meg ilyen szépen magyarul?– Magyar vagyok. Emese álma egy fiatal nő történetét meséli el, aki egy hírcsatornánál dolgozik, majd egy nem kívánt terhesség következtében elveszíti a kapcsolatot a valósággal. Végül az ősmagyar hitvilág mondájához kapcsolódva megépíti a saját valóságát, otthont teremt magának egy otthontalan világban. Mi történhet a társadalom egy olyan tagjával, akinek minden nap felhívják a figyelmét arra, hogy nem tartozik bele a közösségbe? Mit tehet egy alapvetően sebzett ember, amikor komoly megrázkódtatás éri, és nincs kihez fordulnia? A monodráma a mai magyar közérzet megragadása mellett betekintést nyújt egy fiatal, színes bőrű lány identitáskereső útjába ma, Magyarországon. Az ötfős alkotócsoportnak ez az első közös munkája: Kárász Emese és Farkas Dorottya a Freeszfe Egyesület Színházcsináló osztályában végzett, Fazekas Ella ugyanitt közösségi színházat tanul, Vass Szandi pedig az SZFE-n végzett színházi dramaturg szakon. Az előadás különleges hangulatú zenéjét Erményi Gábor, a Zeneakadémia elektronikus és alkalmazott zeneszerző szakos hallgatója jegyzi. Emese története se nem mese, se nem álom, hanem kortárs valóság. Portré egy nőről, egy társadalomról. #emesefeketevolt Farkas Dorottya ötlete alapján írta Farkas Dorottya és Vass Szandi zeneszerző: Erményi Gabólátvány asszisztens: Kamuthy Majarendező- és produkciós asszisztens: Fazekas Ellaa projekt mentora: Keresztes Tamás Az előadásban szexuális erőszak van ábrázolva, illetve vaksötétet és erős hanghatásokat tartalmaz.