A filmet érdemes megnézni, kikapcsolódásnak jó, nekem kicsit hosszú volt (kb. 2 óra 10 perc). Tetszett a szereposztás, a színészi alakítások, a filmzene, a film hangulata, a ruhák, a kiegészítők, az operatőri munka is. Val K-nek jól állt a szerep és nagyon jól játszott, Meg R. játéka is tetszett (magyar hangja, Szinetár D. viszont nem, Györgyi Anna sokkal jobb lett volna). A film elején szinte semmi nem derült ki Jim M. gyermekkoráról, családjáról,ezt hiányoltam.

haha ez nem fagy le...

Eléggé lehangoló a film! Morrison vagy be volt tépve, vagy részeg volt, szinte nem volt józan pillanata! A zenéjük meg...pfff!

Hallgassuk a Doors-t és (a film alapján) felejtsük el Morrisont. Fogalmam sincs, mennyire volt ez a film életrajzi és valós. A zene tetszik, Val Kilmer jól játszott, minden a helyén volt. Akkor miért kapott 1 csillagot? Ez az "élet" nem érdemel meg egy életrajzi filmet, fõleg ha ez az eredmény. Ilyen alapon a sarki kocsma elõtt, saját hugyában fetrengõ Józsi bácsiról is készülhetett volna. Mert itt ezt láttuk két órán keresztül. Morrison egy értelmes mondatot nem tud kinyögni, elborítják a látomások, folyamatosan drogozik, vedel, mint a gödény, az emberi kapcsolatokat leszarja. Semmi nem derül ki, hogy tulajdonképp mi baja a világgal, mire a nagy érzékenység? Közben szól a jó zene, amivel megpróbálják ezt az egészet eladni. Az égegyadta világon SEMMI szimpatikus nincs benne. Mindezt úgy írom, hogy a zenéjük bejön, Hobon keresztül találkoztam vele, és bár akkor se értettem a zavaros szövegeket, betudtam valami elvont mûvészkedésnek. Nos lehet, hogy kevesebb mûvészet és több drog és pia segített megszülni ezeket.

Mivel imádom a rock n roll-t és mivel a Doors legenda, ez a film kötelezõ nekem is. Nem akarok megsérteni senkit aki rajong a Doors-ért, de nekem túl melankólikus, viszont elismerem hogy a saját melankólikus stílusábam arra az idõre úttörõ. Igen a Doors legenda, DE személyszerint legalábbis a film alapján egy jó szót nem tudok írni Morrisonról, beképzelt, öntelt alak, aki felcsinál egy nõt és nem válalja a felelõsséget. Egy drogos, iszákos, valaki aki ölni is képes (a jelenet amikor Morrison bezárja Pamelát a szekrénybe és felgyújtja). Nem derül ki Morrison zsenialitása, talán a szövegek alapján (bár sokat gondolkoztam rajta hogy nagy költõ, vagy teljessen hibbant a pali példa a The End szövege). Lehet én vagyok konzervatív de azon része a szövegnek ahol a gyilkosról mesél, nos ha én lettem volna A Whisky a Go-Go tulaja én is kipenderítettem volna õt az utcára. Kevés szó esik a banda másik 3 tagjáról, pedig hiába volt frontember Morrison nélkülük nem lett volna a Doors. A zene szöveg nélkül csak zene, a szöveg zene nélkül meg vers. Az egész film indián táncok, kábítószeres látomások és Morrison IDIÓTA viselkedésére alapul ahogy egy pillanatra sem lehet õt látni józanon drog vagy pia nélkül. Valóban ennyire mármint ismétlem ENNYIRE ilyen volt Morrison??? Talán csak a Savared Garden és a temetõ jelenet fogott meg a filmben de a okultista orgiák, indián táncok stb..nagyon nem... Jó most vagy azt mondjátok egy film alapján nem lehet véleményt mondani Morrisonról mert nem hiteles, vagy nem értem meg õt...de ha ti értitek õt akkor magyarázzátok.. Ok a végletekig ment el..DE AZ NEM NORMÁLIS HA VALAKI A HALÁLT A KEDVESÉNEK TARTJA. Mai szemmel nézve EMO. Ok sok költõ írt a halálról de igazán hányan vágytak rá? Nem tudom megérteni az ilyen embert. Tetszett amit mondott "Egy nagy tüzes üstökösnek, egy hullócsillagnak látom magamat. Mindenki megáll, felnéz és elakad a lélegzete "Azt nézd meg!" Azonban akkor – huss, már el is tûntem… és soha többé nem fognak olyat látni, de nem is lesznek képesek elfelejteni engem – soha." hát így is végezte 27 évesen. Akárhogy is nyugodj békében Morrison.

Sziasztok!

Valaki nem tudna segíteni, hogy a filmben a 10 percben ami elkezdõdik szám annak mi a címe?

Köszi!

Aki szereti a Doors zenéjét annak figyelmébe ajánlom Stephen Davis nagyszerû könyvét: Jim Morrison élete, legendája, halála címmel, miután elolvastátok érdemes újra megnézni a filmet. Én is ezt tettem és fantasztikus élmény volt. Mindkettõ remekmû!

Engem kb. fél éve "fertõzött" meg a Doors. Talán a Riders on the Storm-ot nem kellett bemutatni, ugye hallottam már magát a számot (persze csak feldolgozásban). Aztán videókat nézegettem a neten, meghallgattam a Touch Me-t (ugye ez a legtöbb views-al rendelkezõ szám..), aztán jöttek sorban a leendõ kedvencek: Waiting for the Sun (amit hiányoltam a filmbõl!), Break on Through, Hello i love you, People are Strange, Strange Days, Crystal Ship, Light my Fire. Nem nagyon tudtam abba hagyni a hallgatásukat, majd The End, When the Music's over (ezekre eleinte furcsán néztem, 9 és 10 perces számok te jó ég. Azután végig hallgattam 2x, 3x, 4x és nem tudtam megunni.) Már felsoroltam annyi slágert, amennyi csak kevés együttesnek van. Plusz nem is szóltam a love me two times-rõl, back door man, LA woman, alabama song, five to one és inkább nem gépelek tovább... Aztán végre megnéztem a filmet, kétszer is, egymás követõ napon. Körülbelül ilyennek képzeltem Jim-et, és az akkori viszonyokat...

Egy dolgot sajnálok, hogy nem találkoztam hamarabb a zenéjükkel. Ugye rádióban nem hallani õket, a zenecsatornákat meg hagyjuk.

imádtam *.* Jim egy isten volt:)

Végig éreztem a feszültséget, éreztem az elfogadás és az elutasítás közötti hajszálvékony határt, éreztem valamit, amirõl fogalmam sincs, hogy mi. Éreztem a zenét. Éreztem a kaput. Éreztem, amit Jim Morrison érzett.
_________________________________
A koncertjelenetek nem akármik!!!

kedves Rahar!
egyetértek veled abban hogy egy életrajzi filmnek ennél sokkal több információt kell tartalmaznia, ha részletesen meg akarom ismerni a történetet, a miértjét valaminek... mindazonáltal ez nem egy életrajzi film. ez a Doors filmje.
De maga a Doors, azon belül is Jim Morrison, egy olyan jelenség amit nem lehet egyetlen egy filmben visszaadni.
És ha úgy éreznéd, hogy a fõszereplõ mégiscsak a filmben J.M. az nem véletlen, hisz a Doors központi alakja, maga a Doors, az Jim. Ahhoz hogy tudd, mit miért tett olvass róla többet. Tudom ajánlani Göbölyös N. László: "Jim Morrison -Ajtókon innen és túl" c. könyvét, ami hiteles és valós képet ad arról a jelenségrõl melynek neve: Jim Morrison.
Ebbõl mindent megtudhatsz, mint például hogy nem volt droggfüggõ, csak mért ne? mért ivott annyit? csak mert mért ne... Morrisontól az egyik kedvenc idézetem: "Élni kell, hazudni kell, nevetni kell, meghalni kell!"
ennyi az élet és nem több.
Val Kilmer a lehetõ legjobban játszotta azt amit kellett... azt az embert aki maga volt a Doors!
véglegesen beleszerettem a Doors zenéjébe.ezt már lassan 16 éve.azóta foglalkozom velük és szinte az összes könyv megvan ami megjelent magyar nyelven. megnyugtat és átélve megértem mi benne a szeánsz,a katarktikus, fenomenális és lehangoló, mocskos, és pusztító... minden egyszerre.
teszem hozzá hogy nem drogozom :P
jelezném hogy én 1997-ben láttam elõször a filmet! még nem voltam 10éves sem. azóta minden évben megnézem egy bizonyos napon. Morrison halálának napján.
Ajánlani tudom csak mindenkinek! 10/10-es film!

Én szeretem az életrajzi filmeket és ha az még mûvész film is, akkor még jobb. Ezzel az alkotással az a bajom, hogy inkább csak mûvészi, az életrajzi dolgok igencsak a háttérbe szorultak. Arra sem jöttem rá, hogy a fõszereplõ cselekedeteinek mik voltak a mozgatórugói. Nagyon keveset árul el a fõszereplõrõl. Mert ezen film megtekintése után annyit biztosan meg tudok állapítani, hogy egy alkoholista, drogfüggõ emberrõl van szó, ilyen gyökér meg kit érdekel, engem nem. Viszont, hogy jutott ide, mi baja volt a halállal, ráadásul ilyen fiatalon. Val Kilmer nagyon hitelesen játszott, a film képi megvalósítása és vágások is jók. A cselekményvezetés viszont szerintem nem jó, egyszerûen hiányos a film. Számomra életrajzi filmnél elsõdleges a tények minél pontosabb bemutatása és ez nem mehet semmilyen mûvészi hatással a legkisebb mértékben sem rombolni. Úgy gondolom, ez a film számomra nem azt adta a Doors nevû együttes történetérõl amit tudni szerettem volna.

Ez a zenei stílus eléggé távol áll tõlem, de maga film szerintem egyik legjobb a zenés/életrajzok között! Val remekül játszik, egészen átlényegül Jimmé. A film rendezése is jól el van találva, bár néha "elvont", de még belefér. :) Nekem a képi megvalósítása is tetszik, egyedi. Már jó régen láttam utoljára, de vannak részek, melyekre még ma is élénken emlékszem.

Ez a "Jim-arckép" festmény alant, NAGYON JÓ!!!!!!! :)))

Szupi akkor csak ez a kettõ van ami rockbandákrol szol ? :D bocs ha kissé rosszul tettem fel a kérdést, köszönöm a válaszokat :)

Nem tudná esetleg valaki felsorolni azokat a filmeket, amelyek, híres bandák/zenekarokat dolgoztak fel, persze a rock-mûfaj keretein belül ?
Ezen, és a Pink Floyd - A fal c. filmen kívül ?
Elõre is köszönöm :)

Nézd, én nem kedvelem Oliver Stone filmjeit. Hatásvadász amerikai mûanyag genyóknak találom õket. Anno 16-18 éves koromig iszonyúan meg voltam õrülve a Doors-ért amúgy. :-)

Osztom a véleményed-bár én anno végignéztem.

Szerintem ez egy marha szar film... végig sem tudtam nézni.