A filmet érdemes megnézni, kikapcsolódásnak jó, nekem kicsit hosszú volt (kb. 2 óra 10 perc). Tetszett a szereposztás, a színészi alakítások, a filmzene, a film hangulata, a ruhák, a kiegészítők, az operatőri munka is. Val K-nek jól állt a szerep és nagyon jól játszott, Meg R. játéka is tetszett (magyar hangja, Szinetár D. viszont nem, Györgyi Anna sokkal jobb lett volna). A film elején szinte semmi nem derült ki Jim M. gyermekkoráról, családjáról,ezt hiányoltam.

haha ez nem fagy le...

Eléggé lehangoló a film! Morrison vagy be volt tépve, vagy részeg volt, szinte nem volt józan pillanata! A zenéjük meg...pfff!

Hallgassuk a Doors-t és (a film alapján) felejtsük el Morrisont. Fogalmam sincs, mennyire volt ez a film életrajzi és valós. A zene tetszik, Val Kilmer jól játszott, minden a helyén volt. Akkor miért kapott 1 csillagot? Ez az "élet" nem érdemel meg egy életrajzi filmet, fõleg ha ez az eredmény. Ilyen alapon a sarki kocsma elõtt, saját hugyában fetrengõ Józsi bácsiról is készülhetett volna. Mert itt ezt láttuk két órán keresztül. Morrison egy értelmes mondatot nem tud kinyögni, elborítják a látomások, folyamatosan drogozik, vedel, mint a gödény, az emberi kapcsolatokat leszarja. Semmi nem derül ki, hogy tulajdonképp mi baja a világgal, mire a nagy érzékenység? Közben szól a jó zene, amivel megpróbálják ezt az egészet eladni. Az égegyadta világon SEMMI szimpatikus nincs benne. Mindezt úgy írom, hogy a zenéjük bejön, Hobon keresztül találkoztam vele, és bár akkor se értettem a zavaros szövegeket, betudtam valami elvont mûvészkedésnek. Nos lehet, hogy kevesebb mûvészet és több drog és pia segített megszülni ezeket.

Mivel imádom a rock n roll-t és mivel a Doors legenda, ez a film kötelezõ nekem is. Nem akarok megsérteni senkit aki rajong a Doors-ért, de nekem túl melankólikus, viszont elismerem hogy a saját melankólikus stílusábam arra az idõre úttörõ. Igen a Doors legenda, DE személyszerint legalábbis a film alapján egy jó szót nem tudok írni Morrisonról, beképzelt, öntelt alak, aki felcsinál egy nõt és nem válalja a felelõsséget. Egy drogos, iszákos, valaki aki ölni is képes (a jelenet amikor Morrison bezárja Pamelát a szekrénybe és felgyújtja). Nem derül ki Morrison zsenialitása, talán a szövegek alapján (bár sokat gondolkoztam rajta hogy nagy költõ, vagy teljessen hibbant a pali példa a The End szövege). Lehet én vagyok konzervatív de azon része a szövegnek ahol a gyilkosról mesél, nos ha én lettem volna A Whisky a Go-Go tulaja én is kipenderítettem volna õt az utcára. Kevés szó esik a banda másik 3 tagjáról, pedig hiába volt frontember Morrison nélkülük nem lett volna a Doors. A zene szöveg nélkül csak zene, a szöveg zene nélkül meg vers. Az egész film indián táncok, kábítószeres látomások és Morrison IDIÓTA viselkedésére alapul ahogy egy pillanatra sem lehet õt látni józanon drog vagy pia nélkül. Valóban ennyire mármint ismétlem ENNYIRE ilyen volt Morrison??? Talán csak a Savared Garden és a temetõ jelenet fogott meg a filmben de a okultista orgiák, indián táncok stb..nagyon nem... Jó most vagy azt mondjátok egy film alapján nem lehet véleményt mondani Morrisonról mert nem hiteles, vagy nem értem meg õt...de ha ti értitek õt akkor magyarázzátok.. Ok a végletekig ment el..DE AZ NEM NORMÁLIS HA VALAKI A HALÁLT A KEDVESÉNEK TARTJA. Mai szemmel nézve EMO. Ok sok költõ írt a halálról de igazán hányan vágytak rá? Nem tudom megérteni az ilyen embert. Tetszett amit mondott "Egy nagy tüzes üstökösnek, egy hullócsillagnak látom magamat. Mindenki megáll, felnéz és elakad a lélegzete "Azt nézd meg!" Azonban akkor – huss, már el is tûntem… és soha többé nem fognak olyat látni, de nem is lesznek képesek elfelejteni engem – soha." hát így is végezte 27 évesen. Akárhogy is nyugodj békében Morrison.

Sziasztok!

Valaki nem tudna segíteni, hogy a filmben a 10 percben ami elkezdõdik szám annak mi a címe?

Köszi!

Aki szereti a Doors zenéjét annak figyelmébe ajánlom Stephen Davis nagyszerû könyvét: Jim Morrison élete, legendája, halála címmel, miután elolvastátok érdemes újra megnézni a filmet. Én is ezt tettem és fantasztikus élmény volt. Mindkettõ remekmû!

Engem kb. fél éve "fertõzött" meg a Doors. Talán a Riders on the Storm-ot nem kellett bemutatni, ugye hallottam már magát a számot (persze csak feldolgozásban). Aztán videókat nézegettem a neten, meghallgattam a Touch Me-t (ugye ez a legtöbb views-al rendelkezõ szám..), aztán jöttek sorban a leendõ kedvencek: Waiting for the Sun (amit hiányoltam a filmbõl!), Break on Through, Hello i love you, People are Strange, Strange Days, Crystal Ship, Light my Fire. Nem nagyon tudtam abba hagyni a hallgatásukat, majd The End, When the Music's over (ezekre eleinte furcsán néztem, 9 és 10 perces számok te jó ég. Azután végig hallgattam 2x, 3x, 4x és nem tudtam megunni.) Már felsoroltam annyi slágert, amennyi csak kevés együttesnek van. Plusz nem is szóltam a love me two times-rõl, back door man, LA woman, alabama song, five to one és inkább nem gépelek tovább... Aztán végre megnéztem a filmet, kétszer is, egymás követõ napon. Körülbelül ilyennek képzeltem Jim-et, és az akkori viszonyokat...

Egy dolgot sajnálok, hogy nem találkoztam hamarabb a zenéjükkel. Ugye rádióban nem hallani õket, a zenecsatornákat meg hagyjuk.

imádtam *.* Jim egy isten volt:)

Végig éreztem a feszültséget, éreztem az elfogadás és az elutasítás közötti hajszálvékony határt, éreztem valamit, amirõl fogalmam sincs, hogy mi. Éreztem a zenét. Éreztem a kaput. Éreztem, amit Jim Morrison érzett.
_________________________________
A koncertjelenetek nem akármik!!!