A Shrek-faktor
Úgy tűnik az európai rajzfilmkészítők nem nézik jó szemmel, hogy a tengerentúlon egy zöld ogre aratja le azokat a babérokat, melyek a Grimm- vagy az Andersen mesék kifigurázására épülnek. Sajnos errefelé későn ébredtünk, és hiába a mi kulturális örökségünk, ami a témából kihozható, azt a DreamWorks rajzfilmes részlege már régen megtette. A Lizi & Yeti csak egy példa volt az öreg kontinens fantáziátlanságára a témában, a Don Quijote szamarancsa pedig odáig alacsonyodik, hogy a Shrekből egy konkrét szereplőt lop el: a nagypofájú szamár mintha egy az egyben a zöld ogre mellől lépett volna ki, pusztán az animációja gyengébb az amerikai kollégáénál. Ha megszerezték volna Eddie Murphyt szinkronhangnak, simán össze is keverhettük volna a kettőt. A film elején egy fél mondatban meg is említik a Shrek szamarával való hasonlóságot, de attól ez még színtiszta nyúlás marad, maximum az őszinteségük miatt járhat egy piros pont.

A folytatás-faktor
Bár a rajzfilm egy regény alapján készült, nem Cervantes klasszikusáról van szó, hanem annak szabados folytatásáról, melyben La Mancha lovagja a segédjével együtt visszatér a kisvárosukban, csakhogy a korábbi kalandjaikból egy regény születik, melynek köszönhetően igazi sztárrá válnak Spanyolországban. A gond csak az, hogy a sikert követő sok ál-Don Quijote között még az igazinak is bizonyítania kell valódiságát, pláne ha a szépséges (?) Dulcinea szerelmének megszerzéséről van szó. Az alaptörténet még hordozott magában lehetőségeket, de a megszületett mű nem aknázta ki a posztmodern hozzáállásban rejlő pozitívumokat, vagy játszadozhattak volna a nagy regények utóéletének bemutatásával, de ők inkább megelégedtek néhány gyerekes poénnal, és a klasszikus meseformától csak olykor-olykor eltérő történettel.

Summa
A Don Quijote szamarancsát még 2007 karácsonyán mutatták be Spanyolországban, és akkor már bőven túl voltunk a moziban Shrek harmadik kalandján is. Ennek fényében valódi bátorságra vall előállni az amerikai sikerrajzfilmre számtalan módon hasonlító, ám színvonalában sehol utol nem érő másolattal. Filmünk animációja ugyan nem bántóan gyenge (a Kis Vuk továbbra is őrzi elsőségét e téren, ne aggódjunk), de Hollywoodban ennél már 2000 környékén is jobbat tudtak, az alkotók humorérzéke és történetmesélési képessége pedig nem elég erős ahhoz, hogy a filmet bátran ajánlani merjük bárkinek. Talán majd a hipermarketekben, a nagyon-nagyon olcsó DVD-k között megtalálja a közönségét.

Kinek ajánljuk?
- Aki nem bírja kivárni a negyedik Shreket, és addig is egy szamarat akar látni.
- Aki szeret azon kárörvendeni, hogy nemcsak mi magyarok tudunk igazán gyenge animációs filmet készíteni mostanában.
- Aki szerette a Kis Vukkot.

Kinek nem?
- Aki azt hiszik, hogy a gyerekei majd biztosan jól fognak szórakozni a filmen a moziban ülve.
- Akit már túlságosan elkényeztetett az amerikai CGI-rajzfilmek magas színvonala.
- Aki az eredeti Cervantes történetre kíváncsi.


3/10