Akkoriban kicsit más fért bele és más nem a cenzorok számára, de vannak olyan brutális jelenetek ezekben a filmekben, amik ma is kivágnák a biztosítékot.
Chayenne alkony (1970)
Az amerikai vadnyugat története valójában mészárlások sora. Hol az őslakosok ölték halomra a földjüket kisajátító telepeseket, hol az amerikai katonák és civil milíciák gyilkoltak le egész indián falvakat. Mindez egy ördögi körré vált, beleértve a különböző törzsek közötti belháborúkat, amiket a fehérek szerettek kihasználni. Ez határozta meg ezt a korszakot, mégsem szokás erről beszélni. Ritka kivétel a Ralph Nelson rendezte western, amelynek hőse Honus (Peter Strauss), egy naiv közlegény, aki igazi hazafi, és Cresta (Candice Bergen), egy fiatal nő, aki már két éve az indiánokkal él. Ők ketten egymásra utalva vágnak át a sivatagon. Útjuk során ellenséges törzsekkel és gátlástalan fegyverkereskedőkkel néznek szembe, majd amikor végre elérnek egy erődhöz, kiderül,
annak pszichopata parancsnoka éppen egy indián falu lemészárlására készül.
A lány figyelmezteti a törzsfőnököt, de az azt hiszi, az ő békés népe nem lehet veszélyben, hiszen nem tettek semmit. A filmhez több tucatnyi mexikói amputáltat „importáltak”, hogy az öldöklés hitelesnek tűnjön – és olyan hiteles lett, hogy ez teljesen kiakasztotta a cenzorokat. Ne feledjük, a vietnámi háború zajlott a háttérben, és az amerikai katonák több mészárlást is elkövettek, a leghírhedtebbet egy évvel korábban, My Laiban.
Kiálts az ördögre (1976)
A Wilbur Smith regénye alapján készült film valós eseményeket dolgoz fel, persze jócskán átköltve. Nevezetesen a SMS Königsberg hadihajó elsüllyesztéséről van szó az I. világháború során Német Kelet-Afrikában 1915-ben.
A német hajót itt Blüchernek hívják, az elsüllyesztésben pedig két civil vállal oroszlánrészt.
Az egyikük egy részeges amerikai elefántcsont-csempész (Lee Marvin), a másik egy brit arisztokrata (Sir Roger Moore), tettüket pedig a személyes bosszú motiválja. A német cirkáló kapitánya ugyanis vérfürdőt rendezett a helyi bennszülettek között, de a mészárlásnak az angol férfi gyereke is áldozatul esett. A furcsa film, amelyben elegyednek a meglepő vígjátéki elemek a túlzott erőszakkal, hatalmas siker lett Angliában – de csak azok után, hogy 50 percnyi, még erőszakosabb jelenetet eltávolítottak belőle az éber cenzorok.
A vadlibák (1978)
A II. világháború utáni posztkoloniális Afrikában káosz tombolt, ahol nem csak a nagyhatalmak versenyeztek azon, ki ültesse a saját emberét az ásványkincsekben gazdag régiókba, de a sebtében meghúzott határok miatt az egyes országok is háborút indítottak egymással.
Ebben a zavarosban halásztak azok az európai zsoldosok, akik pénzért bármire hajlandóak voltak, és akik pár évig meghatározták a politikai színteret. Mégis kevés film készült róluk, az egyik ritka kivétel a Richard Burton, Sir Roger Moore, Richard Harris és Hardy Krüger főszereplésével készült A vadlibák, amelyben egy csapat zsoldos egy londoni „cég” megbízásából kiszabadít egy afrikai politikust, ám elárulják őket. Az ezt követő összecsapások a zsoldosok és az őket üldöző afrikai katonák között olyan brutálisra sikerültek, hogy azon sokan kiakadtak. Ahogy azon is, hogy a Burton által játszott parancsnokot arról a Mad Mike Hoare nevű ír ezredesről mintázták, akit több háborús bűnnel is megvádoltak, amikor az egykori Belga Kongóban harcolt embereivel – ráadásul Hoare-t felvették a film szakmai tanácsadójának.
Átjáró (1979)
A második világháború idején a francia ellenállók a megszállt Franciaországból a Pireneusok jeges átjáróján Spanyolországba akarják menekíteni az amerikai tudóst, John Bergsont (James Mason) és családját. Egy baszk pásztorral vágnak neki a hegyeknek, nyomukban a németekkel. Az üldözőket a zseniális, ám kegyetlen SS-tiszt, Von Berkow (Malcolm McDowell) vezeti. Az Átjáró egyszerre viszi a klasszikus ellenállós mozi elemeit és az akkor beköszönő exploitation filmek legdurvább vonásait. McDowell alakja és tettei például annyira gyomorforgatóak – beleértve egy nemi erőszakot is -, hogy
maga a színész is depressziós lett a film után.
Amit több országban betiltottak, máshol annyira megvágták, hogy alig lehetett ráismerni, Amerikában pedig egy hét után levették a mozik műsoráról, annyira traumtizálta a nézőket. Egy interjúban Uma Thurman mesélte el, hogy kiskorában látta a filmet, és azóta sem tud szabadulni attól a jelenettől, amelyben McDowell levágta valakinek az ujjait.
Vaskereszt (1977)
A hollywoodi veterán Sam Peckinpah (Vad banda, Szalmakutyák, A szökés) rendezte háborús eposz azon ritka alkotások egyike, amelyek a német katona szempontjából mutatják meg a II. világháború borzalmait. Ami emlékezteti a nézőt arra, hogy nem minden német katona volt náci, ahogy főhősünk, az első vonalban szolgálatot teljesítő, feladatát remekül végző, ám a háborút és még inkább a hithű nácikat gyűlölő Steiner őrmester (James Coburn) sem az. Steiner és harcedzett egysége
készül az elkerülhetetlen túlerejű orosz támadásra,
amikor váratlanul új felettest kapnak az előléptetésért taposó Stransky százados (Maximilian Schell) személyében, aki a hőn áhított, dicsőséget hozó Vaskereszt megszerzése érdekében bármire képes. Az ekkor már alkoholista Peckinpah eleve rendkívül erőszakos, rendszerint vértől tocsogó filmeket készített, ehhez adjuk hozzá a keleti front borzalmait, és kapunk egy hihetetlenül robbanékony elegyet. Pedig itt csak nagyon kevés gonosz van – Stransky és a szakasz egyetlen nácija -, a harc annyira brutális, hogy az számos ország cenzorainak sok volt.
Az első film, ahol német katonák voltak a főhősök
45 éve mutatták be Sam Peckinpah rendhagyó háborús filmjét, a Vaskeresztet, ami nem azért volt rendhagyó, mert pornófilmes pénzből készült, hanem azért, mert itt német katonák voltak a jófiúk. Persze nem mindegyik.
Tovább
Nyugaton a helyzet változatlan (1979)
Íme, egy másik film, amely a németek szemszögéből láttatja a világháborút – igaz, „csak” az elsőt. Lewis Milestone 1930-as, Oscar-díjas első feldolgozása és Edward Berger 2022-es netflixes verziója között ott volt az eredetileg tévéfilmeknek szánt 1979-es Erich Maria Remarque adaptáció, amelyről hajlamosak vagyunk elfeledkezni. Pedig a Richard Thomas, Ernest Borgnine és Sir Ian Holm főszereplésével készült film a maga korában jókora vihart kavart, amikor világszerte a mozikba került. Ugyanis túlságosan is explicit módon mutatta be a lövészárok hadviselés borzalmait.
A lángszórók által lángba borított, az ágyúlövedékek által szétszaggatott és a sárba taposott testek látványa, a szuronyharc sok cenzornak érthetően sok volt. Számos ilyen jelenetet ki kellett vágni, azt is, ahogy egy katona arca szó szerint szétmállik a mérges gáztól, vagy amikor egy másik testét szétlapítják egy tank lánctalpai. Ne feledjük, az akkori ingerküszöb jóval alacsonyabb volt ilyen szempontból – a legújabb, az eredeti regény több szálát elhagyó, a történet végét megváltoztató német változat ennél sokkal, de sokkal erőszakosabb.
Apokalipszis most (1979)
És végül listánk legismertebb filmje – és az egyetlen, ahol a későbbiek során orvosolták a cenzorok által kivágott jelenteket. Persze nem csak a cenzorok dolgoztak, a stúdió is egy sor változtatást követelt Francis Ford Coppola rendezőtől, aki a Fülöp-szigeteken gyakorlatilag vakon dolgozott egy hírhedten zavaros forgatáson. Helyben ugyanis nem volt lehetőség a napi felvételek visszanézésére, így csak utólag láthatta, mit vettek fel. Azt persze tudni lehetett, hogy
lesz itt kegyetlenség bőven,
az élőben levágott bivalytól a szitává lőtt civileken át a főhős által leszúrt kisgyerekig. Coppola persze ki volt akadva, és az évek során szép lassan visszadolgozott több elemet is az újabb és újabb kiadásokba – a VHS és DVD kiadványokba -, majd 2001-ben elkészítette Walter Murch vágóval, és Vittorio Storaro operatőrrel közösen a redux-ot, amelyben kibővítette a cselekményt, és jelenetek teljes sorát rendezte át. 2019-ben is visszatért a projekthez, és összerakott egy picit rövidebb, áramvonalasabb, de az eredeti alkotói szándékot tökéletesen átadó, végső rendezői változatot.
Forrás: The Golden Era Movies
