JLo még mindig ott van a szeren, szó szerint, hiszen rúdtáncosként keresi a pénzét, majd lengén öltözött csapatával átnyergel felelőtlen brókerek megkopasztására. Igaz történet alapján.
Én sem a sztriptízt, sem a rúdtáncot nem tartom különösebben izgalmasnak, még úgy sem, hogy már láttam ilyet közelről is, de ízlések és pofonok, ugyebár, és elhiszem, hogy van, aki erre gerjed, és azt is, hogy részeg és/vagy bekokózott brókerek több ezer dollárt szórnak el ilyesmire. Én legfeljebb Kate Moss táncát találtam izgalmasnak a The White Stripes I Just Don’t Know What to Do with Myself című számának videóklipjében, de kétséggel elhiszem azt is, hogy van, aki elájul attól, hogy a még mindig remekül kinéző Jennifer Lopez a rúdra tekeredik. Mert JLo most nagyon odatette magát, és van, aki már Oscar-jelölésről beszél A Wall Street pillangói kapcsán, ami azért egy picit túlzásnak tűnik.
Lopez, aki egyben executive producer is - Will Ferrell és Adam McKay szintén producer, ami elég jó ajánlás - egyébként tényleg megtanult rúdtáncolni, kézre is áll neki mind a tánc, mind a szerep, ahol úgy öltözhet, ahogy a klipjeiben szokott, bundában és bugyiban, sok smukkal és sminkkel. Érezhető is, hogy mennyire otthon érzi magát ebben a világban, és ez tényleg jót tesz a filmnek, ami megtörtént eset alapján készült, viszont azt, amit a sajtószöveg állít, miszerint „az évszázad egyik legnagyobb csalásáról” van szó, ne vegyük túl komolyan, nem arról van szó. Arról van szó, hogy pár szemfüles sztripper rendszeresen kábítószert, ecstasyval felütött ketamint tett gazdag ügyfele italába, majd kisebb-nagyobb összeget húzott le azok hitelkártyájáról. Ilyesmit Miskolctól Szingapúrig ma is mindenütt csinálnak, ha van hozzá egy balek, aki elhiszi, hogy pár csinos fiatal lány pont őt tartja a legvonzóbbnak és a legszórakoztatóbbnak az egész környéken. Aztán a lányok egyre mohóbbak lesznek…
Ez önmagában nem egy nagy sztori, még a „megtörtént eset” címkével és a Wall Street-i háttér – amiből egyébként többet is kaphattunk volna, hogy értsük, miért „nem baj”, hogy a másokat megkopasztó pasasokat megkopasztják – és ezt Lorene Scafaria rendezőnő (Míg a világ vége el nem választ, Dalok ismerkedéshez) is pontosan tudta. Nem véletlen, hogy a film nem is elsősorban a lenyúlással foglalkozik, hanem a lányokkal, és azon belül is a karizmatikus Ramona (Lopez) és egy új lány, az ázsiai származású Dorothy, művésznevén Destiny (Constance Wu - Amerika Huangjai, Kőgazdag ázsiaiak) barátságával. És lehet, hogy van valami erőltetett a két sérült lélek egymásra találásában, ami hol igazi barátság, hol érdekkapcsolat, de mégis ez viszi a filmet. Még akkor is, ha Constance Wu negyed annyira sem karizmatikus vagy vonzó, mint Lopez, és még akkor is, ha néha csak vakarja az ember a fejét, hogy ezeknek a nőknek a boldogságot tényleg a századik giccses, méregdrága táska megvétele jelenti.
És igen, van gyerekük, és időnként elmondják, hogy az anyaság valamiféle függőség, de mégis az jön le, hogy a táskák a fontosak és a smukk. Vagyis nincs nagy tanulság és nincs nagy sztori, de ettől függetlenül A Wall Street pillangói abszolút szórakoztató és szerethető, elsősorban a karaktereknek köszönhetően, a tényleg jó Lopez és Wu mellett pedig ott van Lili Reinhart vidám, hányásra hajlamos Annabelle-je és Keke Palmer harsány Mercedese, az elején pedig Cardi B is feltűnik, ha ez valakit lázba hoz, és így, egy csapatként nagyon jól működnek – a nézők is főleg rajtuk nevettek. És sok minden más is jól működik, a zenék, a környezet és a kor megidézése, és színtiszta őrület, hogy ma már a késői 2000-es évekre is nosztalgiázni lehet! Az Oscar-díj azonban nagyon messze van.
Értékelés: 7/10
