Guillermo del Toro szánalmasnak tartja, hogy épp az Oscar előtt vádolták meg lopással

Egy Pulitzer-díjas drámaíró fia szerint a rendező az apja egyik darabjából lopta A víz érintése történetét.

David Zindel nemrég megvádolta Guillermo del Torót, hogy Pulitzer-díjas apja Let Me Hear Your Whisper (Hadd halljam a suttogásod) című 1969-es darabjából lopta A víz érintése történetét. A színdarab egy Helen nevű takarítónőről szól, aki egy titkos laboratóriumban dolgozik, ahol tudósok állatokat alakítanak át a hadsereg számára. És mert az egyik kísérleti példány, egy delfin agyát fel akarják szabdalni, a nő kiszabadítja a laborból.

A vádban az is szerepel, hogy Del Toro több helyen is találkozhatott a darabbal, mert azt nem csupán színpadra állították, hanem tanították és kétszer levetítették a tévében, tovább közismert, hogy Daniel Kraus, a film egyik producere és a regényváltozat (társ)szerzője rajong Zindel munkásságáért. Így könnyedén megeshetett, hogy ő említette Del Torónak a takarítónő és a laboratóriumban sínylődő tengeri lény történetét, miután a rendező épp sztoriötletet keresett, hogy megcsinálhassa a saját változatát A fekete lagúna szörnyéből.

Del Toro a Deadline-nak nyilatkozta, hogy korábban egyáltalán nem hallott a darabról, és a munkatársai sem beszéltek róla. 

Nincs gyomrom ehhez az időzítéshez. Eléggé átlátszó, hogy mi zajlik itt. De számomra elég nagy megkönnyebbülés, hogy a személyes véleményt felcseréli a törvény tárgyilagossága.

A víz érintése ugyanis 13 jelölésével (többek között a legjobb film, rendezés, női főszereplő, férfi és női mellékszereplő, illetve forgatókönyv) az Oscar egyik fő esélyese.

A víz érintése sokszínű film. A lény nem egy állat, hanem egy valóságos folyóisten. Ez a kettő nem cserélhető fel, mert nem egyenértékűek, ez olyan, mintha azt mondanád, hogy az E.T. ugyanaz a film lenne, ha a földönkívülit kicserélnéd egy hörcsögre. A mi történetünk egy komplett, rétegzett sztori, beleértve a szovjet kémeket, a hidegháborút, a női barátságot... A filmbeli lény kiszabadításának motívumát pedig egy csomó másik filmben megtalálhatjuk az  X program, a Szabadítsátok ki Willyt! és a Csobbanástól kezdve egészen a Csillagember, a Hé, Arnold vagy a Simpson családig bezárólag. És még sorolhatnám tovább... Ennek a filmnek az a szépsége, hogy nem lehet összesűríteni egy színdarab alapötletére. 

Beszélt továbbá arról is, hogy magának a lény kiszabadításának motívuma is abból ered, hogy soha nem rejtette véka alá, hogy mintegy főhajtásként mindazt felhasználja fimjeiben, amit gyerekkorában annyira szeretett, ami nagy hatással volt rá. És mindig szívesen beszélt arról, honnan merített.

A víz érintését forgalmazó Fox Searclight is kiadott egy közleményt, amelyben kiállnak Del Toro mellett.

Zindel úr vádjai teljességgel alaptalanok, érdemtelenek, és hivatalosan is el fogjuk utasítani az indítványát. Ráadásul az időzítés úgy tűnik, épp megegyezik az Oscar-díjak megszavazásával, hogy gyors megegyezésre kényszerítsen minket. Ám ehelyett nyomatékosan megvédjük magunkat, és ezt az úttörő, eredeti filmet is.

Del Torót egyébként nem csak Zindel vádolta lopással: Marc S. Nollkaemper is felbukkant, mondván, hogy 2015-ös The Space Between Us (A távolság kettőnk közt) is arról szól, hogy egy takarítónő szerelembe esik egy halemberrel, illetve Jean-Pierre Jeunet (Amelie csodálatos élete, Elveszett gyerekek városa, Alien 4.) kijelentette, hogy a rendező egy az egyben lemásolta a Delicatessen egyik jelenetét. (Forrás: Looper, The Hollywood Reporter)