Kedvenc filmes antihőseink

Vannak a jófiúk és a rosszfiúk. És vannak ők, akik nem az erkölcs megtestesítői, csirkefogók, gyilkosok, de mégis szeretjük őket és drukkolunk nekik.

John Wick

John Wick kiváló szakmunkás, csak a szakma, amit űz, az éppen a gyilkolás, méghozzá nagy tételben, lelkiismeretfurdalás nélkül. Az elmúlt évek filmterméséből talán ő a legnépszerűbb antihős, a nézők imádják, dacára annak, hogy csaknem 300 embert mészárolt le a három rész alatt. Sebaj, jön a folytatás, és még egy spin-offról is beszélnek – kedvenc tömeggyilkosunk még összehozhat néhány kupac hullát.

 

Snake Plissken - Menekülés New Yorkból, Menekülés Los Angelesből

Kurt Russell loboncos, félszemű keménylegénye kétségtelenül zseniális figura. John Carpenter klasszikusában zsarolással dobják be a senki földjévé változott Manhattan szigetére, hogy kiszabadítsa az eltérített, a romok közé lezuhant Air Force One-on tartózkodó amerikai elnököt, aki épp egy béketárgyalásra igyekezett, és nála van egy aktatáska, benne egy kazetta, ami nélkülözhetetlen a nukleáris fegyverek leszereléséhez. A morcos Snake persze a film végén egy laza gesztussal beint a világbékének. New York után Los Angelesből menekült a jó öreg Snake, egy olyan világban, ami elsőre csúf karikatúrának tűnik: az Egyesült Államokban tilos a dohányzás, a szeszes ital fogyasztása, a húsevés, nincs vallásszabadság, az elnök egy eszelős, kifordított keresztény értékeket valló őrült. (Amit Carpenter őrült szatírának szánt, egyre jobban hajaz a mai valóságra...) Az első rész folytatása egyben a paródiája is, aminek végén Snake nemes egyszerűséggel visszaröpíti a Földet a középkorba. És mi, nézők, végig iszonyúan rokonszenvezünk ezzel a figurával, akit még úgy is elhívnánk sörözni, hogy nagy valószínűséggel kifizettetné a sörét, aztán elküldene minket a fenébe.

 

Jack Sparrow - A Karib-tenger kalózai-filmek

A kedvenc kásásan motyogó, örökké részeg kalózkapitányunk nem más, mint egy iszákos rablógyilkos. És noha Johnny Depp a sorozat végére már belefásult a szerepbe, és nem csak mi untuk, hanem, ő is, feltétlenül klasszikus antihőst teremtett, ott a helye a legszeretettebb szemétládák között.

 

Max Rockatansky - Mad Max-filmek

Mad Max talán Snake Plisskenhez hasonlít a legjobban, bár végülis csupán néhány év eltéréssel alkották meg őket. Szűkszavú, morcos fickók, akik jobban szeretnék, ha nem háborgatnák őket, de a sors úgy hozza, hogy rendre belecsöppennek valamibe. Max azonban egykor jófiú volt, azonban terhes feleségét brutálisan meggyilkolták, így érthető, hogy elveszítette jókedélyét. Ha úgy hozza a sors, csak segít a bajban, persze a maga módján.

 

Han Solo - Star Wars-filmek

Szeretjük elfelejteni, hogy mielőtt a lázadókhoz állt volna, Han Solo bűnöző volt, és bizony akkora csibész volt, hogy – bárhogy is módosítgatták azt a bizonyos jelenetet az elmúlt évtizedekben – ő lőtt először.  Persze hamar kiderült, hogy aranyból van a szíve, hiszen miután kiszabadították Leiát a Halálcsillagról, és zsebre vágta a pénzt a fuvarért, azért feltámadt a lelkiismerete, és a szuperfegyver ostromakor épp a megfelelő időben visszatért, hogy kihúzza Luke-ot a slamasztikából.

 

Vincent Vega és Jules Winnfield - Ponyvaregény

A Ponyvaregény két szószátyár bérgyilkosát senkinek sem kell bemutatni, akik úgy rokonszenvesek, hogy a filmben tulajdonképpen semmi mást nem csinálnak, csak hülyeségeken filozofálnak és gyilkolnak. Na jó, Vincent Vegának van egy félresikerült afférja Mia Wallace-szal, de ez a lényegen mit sem változtat.

 

El Mariachi - Mexikó-trilógia (Desperado-trilógia)

Antonio Banderas névtelen, gitártokban egész fegyverarzenált hordozó bosszúálló gitárosa a 90-es évek egyik leglazább és legikonikusabb figurája. Ugyan a karakter Robert Rodriguez legelső, El Mariachi című filmjében bukkant fel, nyilvánvalóan mégis a folytatás/remake Banderasa tette igazán menővé. Eszement gyilkolászás másfél órán keresztül, szeretjük. Feltűnt a Volt egyszer egy Mexikó című folytatásfélében is, de ott Rodriguez már a ma ismert formáját hozta: egy-egy jó film között kitermelt 2-3 vacakot, és ez épp az utóbbiak közé esett.

 

Seth Gecko - Alkonyattól pirakadtig

Tarantino és Rodriguez nagy cimborák voltak a 90-es években, nekik köszönhetjük a világ egyik legtökösebb bankrablóját, akit nem mellesleg a mozis karrierjének elején álló George Clooney alakított. Annyira menő figura, hogy akkoriban sokan próbálták meg utánozni: a nyakra felkúszó "nonfiguratív tetkó" a kemény legények Hawks kabátja vagy Fila táskája volt.

 

Ash - Gonosz halott-filmek

A Gonosz halott-filmek és a sorozat zombivadásza igazi öntelt tahó, és mi tagadás, imádjuk. Bruce Campbell zseniálisan játssza a filmről filmre, majd epizódról epizódra egyre inkább saját karikatúrájává váló figurát, és bár játszaná tovább, az idők végezetéig, de erre sajnos már nincs (sok) esély).

 

A névtelen fickó - Dollár-trilógia

Nevezzük mondjuk így Clint Eastwood ponchót viselő és szétnyammogott szivarkát rágcsáló figuráját. Angol nyelvterületen "Blondie"-nak szokás hívni, de ami a lényeg, Sergio Leone Dollár-trilógiájában bukkan fel Eastwood névtelen antihőse. Gyilkos, cinikus figura, ki tudja, honnan jött, és nincs lelkiismeretfurdalása, ha épp le kell puffantania valakit. Az egy maréknyi dolllárértban pedig elégedetten röhög a markába, amikor kijátssza egymás ellen a poros kisvároskát uraló rivális bandákat.