Ahogy Márkus amiatt retteg, hogy észreveszi-e a csaj a karajt, hát azon besz.rtam. Hihetetlen, hogy az egyik legtragikusabb filmbe is lehet humort csempészni, nem is akármilyet.

De hát ez nem igaz, a film teljesen hűen mutatja be a nyilas korszakot. 56-ban is mentettek zsidó gyerekeket? Én nem emlékszem erre. Ugyanakkor természetesen a lényeg minden diktatúrára érvényes.

Róluk is szól, így pontos

Őze, Márkus és Latinovits viszik a filmet, de mindenki fantasztikus benne. Az egyik legjobb magyar film, ha nem a legjobb.

Magyar viszonylatban (is) hogy a film súlyát megadjuk szerintem a port.hu kivételesen megemelhette volna az adható csillagok számát..Csak a többi filmértékeléssel kapcsolatban a miheztartás végett..:) Szóval ez nem olyan 10 csillag mint máshol...legalábbis részemről...

Kitűnő film, kiváló, elismert és feldicsért szereplőkkel.
Nekem legjobban Dégi István tetszik benne. Átütő, szuggesztív szenvedély és tűz van a szemében és a tekintetében. Nála érzem leginkább azt, hogy nem eljátssza a szerepét, hanem a lelke mélyéig átéli azt. Ebben a filmben nekem ő a csúcs.
Na meg Őze Lajos. De ő kevésbé szorul rá a dicséretemre.

Latinovits szövege szinte minden diktatúra/autokrata rendszerre illik, kortól függetlenül. Az, hogy fizikai erőszakkal vagy gazdasági-jogi erőfölénnyel történnek a dolgok ugyanúgy lényegtelen, mint a verőlegények személye. Ők csak eszközök a mindenkori hatalom kezében. Ha kell előveszik/megtalálják őket egy kis "munkára". Erre is rengeteg példa van napjainkig.
Sokkal fontosabb a rendszer lényege: a kisember azt érezze, hogy úgyis a feje felett döntenek, nincs beleszólása a dolgok menetébe, érezze magát megfélemlítve, kussoljon, stb. Nagyon is ismerős gondolatok és módszerek...
Sánta és Fábri megélte mindkét (inkább négy) rendszert . Volt kellő "tapasztalatuk", hogyan értelmezzék, ami történik körülöttük...

ez a részlet majdnem szó szerint elhangzik a filmben ("originál halott" helyett "cadaver" és most nemléxem hogy a komilfót mondta volna)

Nem a legjobb szó az "erőltetve", de már Sánta Ferenc könyve is ugyanúgy értelmezhető 1944-ben, mint akár az 56-os forradalom utáni megtorlások idején. Komplett bekezdéseket lehet felolvasni (vagy a filmben monológként meghallgatni) úgy, hogy ha nincs odaírva az évszám, akkor inkább az utóbbinak hallatszik.

"...ez a négy ember tanulja meg, hogy magának jogában áll ezt mondani és egyáltalán bármit mondani, és jogában áll összetöretni az orrukat, kiverni a fogukat, belerúgni a veséjükbe, latornak nevezni őket, és természetesen jogában áll odamenni a vendéglőbe, vagy akár a lakásukra akkor, amikor az magának tetszik, és elhozhatja őket akkor, amikor az magának tetszik, hogy összeveresse a képüket! Ezért ver maga, tanár úr! Hogy megtanulják, hogy nekik semmit, magának pedig mindent szabad!

És ezért nem öli meg majd őket, hanem hazaengedi szépen egytől egyig! Halottakat produkálni könnyű – de olyan halottakat, amelyek esznek, isznak, dolgoznak, és úgy tudják befogni a szájukat, akár egy valóságos és originál halott, az már nehezebb dolog! Magának nem komilfó hullákra van szüksége, hanem élőkre, akik úgy engedelmeskednek, és úgy fogják be a szájukat, mint a hullák! "

[...]

"Tudja, hogy hogyan vélekednek és hogyan gondolkodnak ezek az életről, és önmaguk felől? Mi kis semmik és senkik vagyunk! Semmi beleszólásunk a világ dolgaiba! Esetleg – mert nagyon kedvelik az ilyen fordulatot – kis légypiszkok vagyunk a világ asztalán! Egyetlen jogunk van: befogni a szánkat! Kuss! A nagyfejűek azt csinálnak velünk, amit akarnak. Ki vagyunk szolgáltatva nekik kényükre-kedvükre! Ha tehetünk valamit, az nem egyéb, mint behúzni a fejünket, hadd menjen el a fejünk fölött a történelem, s mi maradjunk észrevétlenek! És így tovább… és így tovább… Nos, hát akkor! Magának nem egyéb a dolga, mint bebizonyítani nekik, hogy ez valóban így van!"

Sánta Ferenc a hatvanas években vagy Fábri a hetvenes években nem írhatta ezt le az ötvenes évek elejének AVH-sairól vagy végének pufajkásairól, de aki olvasta és látta a filmet, tudhatta, hogy róluk szól.

sánta ferenc regénye '44-ben játszódik, szóval nem transzformálták erőltetve nyilas világba, hogy legyen esélye az elkészülésre

Teljesen mindegy mert egyrészt mindkét rendszer ugyanabból a tőből fakad, másrészt ez csak háttér az emberi tragédiák ábrázolásához. De tény, hogy a történet 44-ben játszódik, a megalkotott karakter pedig egy nyilas verőember. Azért lett olyan kiváló mintakommunista a nyilas verőlegényekből, mert más veséjét lerúgni olyan szakértelem volt amit a Kádár-rendszer korai szakaszában is nagyra értékeltek.

nem "lett" belőle mintakommunista.

a film minden eseménye, karaktere, fordulata az ötvenes éveket jeleníti meg, csak egy kicsit erőltetve transzponálták a nyilas világba, hogy legyen esélye az elkészülésre. de 76-ban már nem voltak olyan hülyék a komcsik, hogy ne vették volna észre a kilógó lólábat.

kemény film, nem is tudom hogy lehetett ezt 76-ban elkészíteni.

Latinovits alakítása felejthetetlen.
A kis köpcös nyilas verőlegény klasszikus alakítás . Ilyenekből lett aztán a mintakommunista.

Egykori feledhetetlen irodalom-tanárunk vitt el minket az osztállyal, erre a filmre. Ahogy így visszaemlékszem: éreztük, hogy valami súlyosan fontosat láttunk; de nem nagyon értettük. Nyomasztó hangulatban hazafelé tartva feszengve próbáltuk oldani zavart feszültségünket. Többen fogadkoztak, hogy így meg úgy tettek volna. Később többféle iskolai és kötetlen formában is feldolgozva kerülhettünk közelebb a film, és azon keresztül a történelem, valamit önmagunk megértéséhez. A személyiség-fejlődésemnek egyik emlékezetesen meghatározó állomása volt.

Minden kétséget kizáróan valóban Az ötödik pecsét a valaha készült legjobb magyar film, ez vitán felül áll. A film rendezője Fábri Zoltán háromszoros Kossuth-díjas rendező nem véletlenül. Emellett legendás Kossuth-díjas színészek játszanak a főszerepekben (Őze Lajos, Latinovits Zoltán, Márkus László), de, akiknek nincs Kossuth-díja azok is tökéletesen alakítanak (Horváth Sándor, Bencze Ferenc, Dégi István, Nagy Gábor). A teljes film hihetetlen gondossággal van összerakva, egyszerűen tökéletes. Mesterien van ábrázolva az 1944-es sötét és komor hangulat a nyilasuralom idején. Kiváló a filozofikus, erkölcsi és etikai normákat feszegető egyetlen kérdés, amit Gyuricza tesz fel az asztaltársaságnak és a kérdésre adható két válaszlehetőség, amire az egész film története épül. Tomóceusz Katatiki az elnyomó, lelkiismeret nélküli, borzalmakat elkövető zsarnok, akinek mindene megvan és semmiben sem szenved hiányt vagy Gyugyu, a rabszolga, akit terrorban tartanak, akinek semmije sincs, akinek családtagjait válogatott kínzásokkal megölik és megcsonkítják, de mindezek ellenére tiszta lelkű és erkölcsös és becsületes igaz ember? Te melyik lennél ha halálod után ujjászületnél és kettőjük közül kellene választanod? Az asztaltársaságnak másnap a nyilasok kínzókamrájában kell választania a valóságban Katatiki és Gyugyu közt. Az egyik választás garantált halált jelent, a másik választás, azonban teljes erkölcsi és emberi és önbecsülési megsemmisülést. Sokkolóan és reálisan van bemutatva, de ugyanakkor színészi alakításként zseniálisan a nyilas terror, amit Nagy Gábor, de elsősorban Latinovits Zoltán színészi játéka reprezentál. A csúcsfilmen belül is a csúcspont a civil ruhás nyilas (Latinovits Zoltán) okítása a fiatal egyenruhás nyilas (Nagy Gábor) számára, hogy a csendben tűrőknek és lapítóknak a lelkét és önbecsülését miféle módszerrel és hogyan lehet és kell garantáltan megtörni, illetve, hogy, ami lényegtelen és bagatellnek tűnik valójában az a lényeges és egyáltalán nem bagatell. Zseniális része a film forgatókönyvének, hogy az a három főszereplő, akik amíg csak a kérdés megválaszolása a kocsmában elméleti szinten zajlik vagy egyáltalán nem foglalkoznak érdemben a választással vagy, aki foglalkozik vele az hosszas hezitálás után Katatikit választja, azonban, amikor a kegyetlen valóság valóban vérre menő választás elé kényszeríti őket, akkor ösztönösen Gyugyut, tehát az emberséget a tisztességet és az önbecsülést választják azonnal életük árán is. Gyuricza a kérdés feltevője is választás elé kényszerül és választ is, ami a nézőnek, úgy tűnhet, hogy megdöbbentő nagy csavar, hiszen úgy tűnhet, hogy Katatikit választja, ám ez valójában nem így van, mert Gyuriczának valójában nem volt választási lehetősége, mert muszáj volt Katatikit választania (elveszítenie önbecsülését és lelkileg megsemmisülnie) azért, hogy az otthonában rejtegetett árva zsidó gyerekek életét meg tudja menteni. Gyuricza még a nyilas terroristák előtti megalázkodást, azok akaratának kiszolgálását, az ezzel járó sokkot és önmaga önbecsülésének megsemmisülését is vállalta azért, ,hogy sok árván maradt zsidó kisgyereken segítsen. Kötelező film mindenkinek. Hibátlan alkotás. 10/10

A fiatal nyilast nagyon jó színész játszotta. Nem tudom hogy mennyire volt szándékos bármiféle szembeállítás, de én személyszerint ismerek/ismertem ilyen férget, de szerencsére ő csak gyári munkás. De amikor lehetősége volt rá persze azonnal élt a nagyobb vagyok én b*szok lehetőségével. Azt akarom csak mondani hogy nem fiktív embertípus sajnos nagyon gyakori... Úristen, legjobb magyar film amit láttam.

ez idáig meg voltam róla gyõzõdve, hogy ami magyar és film az kizárólag olyan hitvány okádék lehet csak mint a szokásos ócska, igénytelen, primitív új keletû magyar vígjátékok, lásd Egy szoknya egy nadrág és társai. teljesen lemondtam a magyar filmekrõl, majd jött ez. szuper történet, rendezés, színészek, egyszerûen minden stimmel. a következõ hetek szabadi idõs programjai adottak: Fábri Zoltán filmek töménytelen mennyiségben.

Nézd meg a Hószakadást is.

Valami nagyon jó filmre számítottam, ehhez képest inkább azt éreztem, hogy ez megint egy olyan eset, amikor a regény filmre adaptálása nem sikerült, talán mert nem is nagyon lehetett. Nem olvastam a könyvet, de a film az számomra eléggé vontatott, nagyon egy téma köré épül fel az egész, egyik karakter helyébe sem tudtam beleélni magam vagy legalább szimpatizálni vele. A színészekkel nincs semmi baj, de egyikre sem lehet mondani, hogy hálás szerepet kapott. A Sellõ a pecsétgyûrûn c. film hasonló témában szerintem sokkal jobb, izgalmasabb, pörgõsebb és a negatív karakterek is valahol kedvelhetõek. Értem én, hogy a történet miatt ez nem lehet mindig így, de a film mûfajában mégiscsak fontos szempontok ezek.