Bár több százezer francia katona vívta meg a csatáit, a minden szempontból brutális algériai háborúról alig tudunk valamit, így nyilvánvalóan izgalmas a filmbeli lehetetlen küldetés háttere. A filmmel viszont akadnak gondok.
Csinos hölgy kéredzkedik fel a Csendes-óceánon bevetésre induló bombázógépre, kezében különös csomaggal. De van egy másik, nála jóval veszélyesebb utasa is a repülőnek, és ebből elképesztő dolgok sülnek ki!
Elijah Wood levelet kap úgy harminc éve nem látott apjától, de megérkezve hűvös fogadtatásra, furcsa viselkedésre, majd vérfürdőre talál. Fel kell mindehhez nőnie.
Az Amerikai nindzsa tömény 80-as évek nosztalgia, meg persze egy kis amerikai erőfitogtatás a hidegháború vége felé, de nem azért szeretjük, hanem Michael Dudikoff őszinte tekintetéért és a nindzsák miatt.
Nem mondom, hogy a Ne szórakozz Zohannal minden egyes perce minőségi szórakoztatás, de az átlagos Adam Sandler vígjátéknál azért sokkal jobb, például amikor hősünk egy undok kisfiún alkalmaz szorítófogást.
Lettország valaha készült legdrágább és egyben legsikeresebb filmje az apró balti ország történelmének legvéresebb éveit énekli meg egy fiatal katona I. világháborús harcait követve, rendkívül látványosan.
Bár a Szeretlek holtodiglan (1990) egy egyszerre megdöbbentő és nagyon szórakoztató eseten alapul, a sötét vígjáték önmagában is megállja a helyét, a szereplőgárda pedig bámulatos.
Néha elég, ha ráteszünk egy hiénát a poszterre, vagy Willem Defoe arcát, és máris jó lesz, de a legtöbb esetben rendesen meg kell küzdeni, hogy remek filmplakátokat kapjunk. Íme a kedvenceink az elmúlt évből.
Bizonyos értelemben a Drága örökösök folytatásáról van szó, a műfaj, a készítők, a stáb fele, de még a helyszín is ugyanaz, csak átnevezték Makkosszállásra, hőseink pedig Molnár Piroska vezetésével cigit csempésznek az ukránoktól.
Nem volt jó év 2020, ezt aligha kell magyaráznunk, és különösen nem volt jó, amikor össze kell számolnunk, kiket veszített el a film világa. Nagyszerű színészeket, írókat, rendezőket, zeneszerzőket, igazi nagyságokat.
Furcsa évünk volt, és mivel minimális volt a bemutatók száma, előfordulhat, hogy olyan filmek is felkerültek a 10-es listánkra, amelyek máskor nem ütötték volna meg a mércét.
Megdöbbentő úgy nézni a színész elementáris erejű játékát, hogy tudjuk, itt már nagyon súlyos beteg volt; de a soul születéséről és a fekete történelem egy szeletéről szóló film a saját jogán is megállja a helyét.
Nemcsak a filmtörténet legdrágább filmje, legnagyobb durranása vagy a legtöbb statisztát felvonultató produkció került fel listánkra, hanem a legtöbb szerepet eljátszó színész, a legdrágább kosztüm és a legtöbb káromkodás is.
Persze nevezhetjük posztapokaliptikus túlélő sorozatnak is, hiszen amikor egyes emberek szó szerint szörnnyé válnak, maga a civilizáció kerül veszélybe, de a lényeg az, hogy ezen a koreai munkán nem lehet fogást találni.
Két epizód után még nem tudni, mennyire veszi magát komolyan a TV2 vicces című, de az átlagnál kicsit komorabb új sorozata, de Mészáros András személyében jó főszereplőt találtak.
Attól még maradhatnak a kedvenceink, hogy a mai Hollywoodban bizony találnának bennük kivetnivalót. Íme néhány ünnepi klasszikus mai szemmel.
A spanyol kisvárosba érkező tanárnőre kellemetlen meglepetések sora vár, és a legtöbb az elődjével kapcsolatos. De nemcsak róla derülnek ki sötét titkok, hanem az egész városról, ahol minden férfi fülbevalót hord.
A karácsonyt úgy is lehet ünnepelni, hogy közben oltári nagy hülyeségeket csinálunk a haverokkal, és ki más lenne erre alkalmasabb, mint Seth Rogen az ő idétlen röhögésével?
Az ún. kurzusfilmek esetében az éppen uralkodó politikai eszme hirdeti ki aktuális ideológiai üzenetét, és ilyenkor a minőség vagy éppen az igazság csak másodlagos. Itt még az sem.
A töltött káposzta és a bejgli után nyilván nem a Sátántangót fogja nézni az ember egzisztencialista kérdéseken rágódva, hanem egy habkönnyű ünnepi komédiát szép emberekkel.