Nagy filmekre ne számítson senki, de valahogy majdcsak átvészeljük az ősz nyomorúságos közepét, gyerekfilmekkel, művészettörténeti doksikkal, zenés portrékkal és sok művészfilmmel.
A filmre, ami igazi sztárrá tette Heath Ledgert, ma már leginkább úgy emlékszünk, mint ahol furcsa módon modern zenék szóltak egy vicces középkori sztoriban. Pedig több is van itt...
Elittábor volt a budapesti értelmiségi elit számára, egy színes folt a szürke 80-as években, ahová kiváltság volt bekerülni - és ahol a táborvezető rendszeresen élt vissza hatalmával és a gyerekek bizalmával.
Ben Stiller és Drew Barrymore végre rátalál az álomotthonra, aminek egy szépséghibája van: a felső szinten egy nénike lakik, de aranyosnak tűnik, így nem baj. Pedig baj.
1975. szeptember 30-án született a gyönyörű Marion Cotillard, aki egy Oscar-díjjal és egy Oscar-jelöléssel is dicsekedhet kismillió más kitüntetés mellett, és aki nagyon is megdolgozott azért, hogy a legjobban fizetett francia színésznő lehessen.
Mi köze egymáshoz a mélabús birkapásztornak, az unatkozó luxusfeleségnek, a szociális munkásnak, az elefántcsontparti csalónak és a csinos pincérlánynak? Majd Dominik Moll filmjéből kiderül!
Volt idő, amikor félig-meddig lemondtunk a Hatodik érzék rendezőjéről, de az elmúlt években újra a régi formáját hozza, nem véletlen vagyunk kiélezve az új filmjére.
Az 1894-ban kirobbant, majd évekig magas hőfokon égő Dreyfus-ügyet feldolgozó film nem is Dreyfusról szól, hanem az ügyben vizsgálódó ezredesről - és csak egy kicsit a rendező Roman Polanskiról.
Blake Lively bosszútörténetének minden egyes eleme visszaköszön más, korábbi filmekből, helyenként a stílussal is gond van, de hősnőnk tényleg mindent belead.
Az emberrablás nem volt túl ritka a vadnyugat fénynapjaiban, és ilyenkor minden az időn múlott, meg a fegyvereken.
Az élet a Star Wars filmeken innen és túl, avagy rendkívül színes és teljes életet él a ma 69 éves színész, akit szokás lesajnálni, hogy nem vitte sokra Luke Skywalker szerepe után. Pedig vitte!
2008 novemberében egy állig felfegyverzett iszlamista csoport csapott le az egyik legnagyobb indiai metropoliszra, és tartotta rettegésben a város legpatinásabb szállodájának vendégeit. Ez az ő történetük, és azoké, akik nekik segítettek.
A valós eseményeket feldolgozó, a polgárjogi mozgalmak tetőpontján játszódó The Trial of the Chicago 7-ben megvan minden, amit az Akadémia szeret, vagy még több is. Persze néha a nagy erőlködés félresikerülhet...
Ki gondolta volna, hogy elképesztően látványos harcművészfilmet lehet csinálni elefántokkal, de a thai A sárkány bosszúja (2005) ezt is hozza, és a legendás Tony Jaa még többet is hoz.
A szép, de bizonytalan doktornő nem tudja, frissen megismert szerelme becsapta, vagy az egészet csak ő találta ki, és sokáig a néző sem tudja, melyik verzió mellett tegye le a voksát. Jó kis csavaros magyar film!
Bár hősnőnk tényleg művi vetélésre igyekszik, a film valójában egy barátság, és nem a műtét története, és ha vannak is kevésbé sikerült epizódjai, nagyon szerethető.
Az első filmből továbbvitt Joel Kinnaman nyilatkozott úgy a minap, hogy megszakadunk majd a röhögéstől, és bár nincs még korhatár besorolás, azt is mondta, számíthatunk a sok vérre.
A némafilmessel Oscart szerző Michael Hazanavicius egy apáról mesél, aki egyedül neveli kistini lányát, akinek esténként mesél, és ezek a mesék életre kelnek. Ami olyan mesés, mint amilyennek hangzik.
Nem mondhatnánk, hogy A harcos útja (2010) tipikus darab - bár volt már hozzá hasonló -, hiszen szamurájok és nindzsák csapnak benne össze a jól ismert vadnyugati martalócokkal. Persze dróton rángatva.
Minden horrorfilm gyenge pontja a vérfarkas, mert mindig gagyin néz ki a szörny, de ha már gagyin néz ki a lény, legyen viccesen gagyi a sztori. Tényleg viccesen.