A show business mókuskerekéből kiszakadva Francis Ford Coppola borászatának és éttermeinek bevételéből végre olyan filmet forgathatott, amilyet talán mindig is szeretett volna, s azzá vált, ami mindig is szeretett volna lenni: egy független, européer művészfilmessé.
Sanyarú sorsokat látunk e filmben az élet pereméről, mely mintha krimi lenne, de mégsem az. Bosszú-ballada is, szocio-dráma is, de igazán egyik sem. Ettől persze, még lehetne jó film is a Revans, az osztrák Götz Spielmann Oscarra is jelölt alkotása, de talán mert ilyen "mischmasch", igazán nem az.
Furcsa, vad és kietlen világba kalauzolja el a nézőt a grúz George Ovashvili filmje. A Túlparton az etnikai indíttatású polgárháborúk sújtott Grúziában játszódik, napjainkban, ahol ma, a relatív béke időszakában sem mindegy, hogy grúznak, abháznak vagy örménynek szült valakit anyja.
A 17. Titanic Filmfesztivál fő, Hullámtörők-díjasa ez a holland film, melyben egy fiatal nő vidékre költözéssel, önkezével végrehajtandó házrenoválással és alkalmankénti bőséges vörösborfogyasztással próbálja gyógyítani magát a rajta esett szexuális erőszak okozta traumatikus sokktól...
Heroin, családi dráma, drogfüggő anya terhessége, terhes-szex, meleg pasik, napfény, tengerpart, méla esték egy villában, nyugtalan alvásból zörejre ébredés egy szellős, világos, elegáns szerkezetű, tömör drámában. Francois Ozon "Halál-trilógiájának" befejező része.
Egy nyolcszáz éves, festői portugál falucska lakói alaposan összerúgják a port a hatalmas spanyol multival azon, hogy ki használhassa kizárólagosan a nevet: Aguas Altas. A bájosan ironikus, meleg humorú filmből képet kaphatunk arról, hogyan motiválhatja a mai, vidéki Portugáliát az internet és mennyi esélye lehet arrafelé a globalizációnak.
Ha egy dán filmben kézi kamerát rángatnak, akkor ez a legtöbb néző számára egy újabb dogma-filmet jelent. Martin Zandvliet, bár kamerájával a Tapsviharban teljesen belemászik Paprika Steenbe, dogmázás helyett inkább Cassavetes és Albee "lelkizős" darabjaihoz nyúl vissza...
Kit érdekel egy olyan izraeli film, melyet két fiatal, egy palesztin és egy zsidó rendezett mintaszerű kooperációban, s amelyben találkozik a Ponyvaregény a Korcs szerelmekkel és az Isten városával, valamint amit idén a legjobb idegen nyelvű film Oscarjára is jelöltek?
Jim Jarmusch legendás Florida, a paradicsom című filmjében egy magyar lány amerikai szerencsétlenkedéseit követhettük nyomon. Darko Lungulov, az Itt is, ott is Jarmusch-rajongó rendezője duplát fordít ezen az alapfelálláson: egy amerikai állás- és otthontalan szaxofonos érkezik egy nap furcsa megbízással a polgárháború és a belpolitikai viszályok sújtotta Belgrádba...
...így egy vadidegen nőnek meséli el élete katasztrófáját a Szeszélyes szőke című film főhőse. A film portugál, Manoel de Oliveira a világ legidősebb élő rendezője rendezte, aki már jócskán túl van a századik életévén. Két ok, ami miatt érdemes megnézni...
Két nagyformátumú egyéniség kapcsolatáról filmet forgatni hálás feladat, hiszen ha a film nem sikerül a várakozásnak megfelelően, a közönség természetes pletykaéhsége még bőven "elviszi a hátán" a filmet. Jan Kounen új filmjében azonban nem bíz semmit a közönségre, s fogyasztásra készen tálalja a híres divattervező és a zeneszerző szerelmi történetét, "koppanós" tanulsággal.
Michael Haneke eredetileg minisorozatnak tervezte ezt a fekete-fehérbe komponált drámát, de így egybe vágva lett igazán monumentális vállalkozása, amely aprólékos, részletekbe menő hitelességgel mutatja meg egy német falu gyanús balesetekkel, öngyilkosságokkal, furcsa szabotázsokkal, rejtett, családon belüli és nyílt színi erőszakkal teli mindennapjait, az első világháború előestéjén.
Pejó Róbert a komoly fesztiválsikereket arató Dallas Pashamende után ismét Gryllus Dorkával forgatott, ám ezúttal nem cigánytelepen, hanem épp ellenkezőleg, egy luxusvillában, thrillert. Két pár egy világ végi villában jön össze, eszem-iszom, dínom-dánom, aztán történik egy (több) gyilkosság, ám biztos, hogy a gyilkos köztük van, mert (csak) ők a szereplői a filmnek. Szóval, sablon-thriller, sógor-komaság.
Molnár György azt kérte, ne fedjük fel Tawaret titkát, hát nem is tesszük, legyen elég annyi, hogy a filmben egyesek kifelé mozognak valahonnan, míg mások ezzel ellentétesen, befelé haladnak, éppen oda, ahonnan az előbbiek ki. A fura című fura film amúgy Karafiáth Orsolya írásain alapszik, és egy szerelmi sokszög történetét meséli el a "hatkerből".
A mára már nyugodtan legendásnak nevezhető Simó-osztály egyetlen női tagja, Groó Diána második nagyjátékfilmjében, a Vespában is az előző filmjében megkezdett mágikus-realista utat járja, melyen ezúttal egy Szentes környéki cigányfiút követ, aki élete nagy szerencséjét egy csokoládépapírban találja meg...
Jancsó Miklós a magyar filmesek doyenje, életpályája több mint fél évszázadot ölel át. A történelem mindig is kedvenc témái közé tartozott, az Oda az igazság című új filmje is látszólag Mátyás királyunk korával foglalkozik, de ahogy az ősz mestertől már megszokhattuk, a valóságban ennél sokkal többről van szó. Ráadásul Mátyás neve el sem hangzik a filmben...
Dyga Zsombor, egy lakótelepi love story és egy kész cirkusz akcióvígjáték utáni harmadik nagyközönség elé kerülő játékfilmjében, a Köntörfalak-ban azt bizonyítja be, hogy egy filmnek akkor sem kell feltétlenül unalmasnak és eseménytelennek lenni, ha csupán három szereplője van és szinte végig egyetlen lakásban játszódik.
Az osztrák Michael Haneke 1997-ben készült Funny Games című kultuszfilmje egyszerre vicces játék a thriller műfajával és a naiv nézővel.
A Vén csontokban két aggasztóan öregedő A-kategóriás hollywoodi sztár kísérli meg újra elnyerni a nézők szeretetét. Robin Williams és John Travolta segítéségre ebben elsősorban a mögöttük álló óriási rutin szolgál, továbbá egy profi vígjáték-specialista rendező (Walt Becker) és a Disney-világ családi vígjátékainak tutibiztos sikerreceptje.
Az Igazság a mai török társadalomban meglévő mély előítéletek, kulturális hagyományok mélyét boncolgatja, bájos, néha már infantilis naivitással, ám nagy igyekezettel. Kérdés viszont, hogy milyen eredménnyel...