Immár 40 éve, hogy Hope város rendőrei barbershopot csináltak a helyi kapitányságból csak azért, hogy megszabadítsanak egy csövest kétnapos borostájától. A sztori folytatását jól ismerjük, a vietnami veterán ámokfutásának mégsem a lángoló benzinkút volt a legsúlyosabb következménye: sokkal inkább az a trágyafilmcunami, melyet az 1982-es Rambo: Első vér, illetve 1985-ös Rambo 2 generált. Vegyünk sorra néhány félresikerült klónt a költséghatékonyság és idiotizmus génlaborjából!
A posztmodern és a TikTok térnyerésének köszönhetően ma már egy zárlatos mákdarálóból is lehet többmilliós követőtáborral bíró sztárt csinálni. „Ínségesebb” időkben olykor az is kevésnek bizonyult ehhez, ha a sztárjelölt – hiába rendelkezett az említett elektronikai cikk zeneiségével és tehetségével - hónapokig ostromolta a közízlést egy valóságshow szereplőjeként. Emlékezzünk meg néhány Big Brother/Való Világ-közeli zenei pályafutásról, mely még azelőtt megfeneklett, hogy beindulhatott volna!
A nosztalgia nagy úr, ez tiszta sor. De nem elégedhetünk meg ezzel a közhellyel, ugyanis olyannyira kozmikus hatalommal bír, hogy még a 90-es, korai 2000-es évek magyar tánczenei felhozatalát - pontosabban annak emlékezetét - is képes életben tartani. Voltak azonban, akik mára kikoptak a köztudatból, pedig rövid pályafutásuk során is beírták magukat a szürrealizmus történelemkönyvébe. A következőkben róluk emlékezünk meg a teljesség igénye nélkül.
Előző nindzsafilmes válogatásunk semmi kétséget nem hagyott felőle: a nosztalgia akkor is nagy úr, ha az emberi pszichével cseppet sem kíméletes alkotásokra irányul. Ennek szellemében összegyűjtöttünk öt további klasszikust, melyet olvasóink anno jó eséllyel egy orrpolipos narrátor érzelemdús interpretációjában láthattak-hallhattak.
Történészek szerint a nindzsák fénykora 1450 és 1615 közé volt tehető, mi azonban sokkal inkább az 1981-től 1989-ig tartó időszakot neveznénk meg. Az életellenes ruhák, sminkek és frizurák évtizedében még akkor is üde színfoltot jelentettek, ha az esetek túlnyomó többségében agysejtfaló művekben találkozhattunk velük. Következzék ez utóbbiakból öt alapvetés, mely anno egyetlen VHS-kollekcióból sem hiányozhatott!
A televíziós távgyógyítók, jövendőmondók, álomfejtők és forró jáspiskővel agyhúgykövet megszűntető mágusok tevékenysége sokakból még akkor is indulatokat váltanának ki, ha ők fizetének percenként 480 forintot, majd a hívás végeztével grátiszban gyomlálnák ki Hiszékenyék retekágyását. Pedig olykor vidámabb pillanatokat köszönhetünk nekik, mint a Monty Python Repülő Cirkuszának. Következzék ezekből néhány emlékezetes klasszikus!
A magyar társadalom megosztottsága már-már közhelyszámba megy. Igen, Lagzi Lajcsi 1997 szilveszterén óhatatlanul kettészakította a magyarságot: honfitársaink egy része a Dáridó című muzikális ópium fogyasztójává vált, míg mások zéró toleranciát követeltek a hasonló audiovizuális drogokkal szemben – leginkább alacsony színvonaluk okán.
A 90-es évek végén a Budapest TV alapjaiban rengetett meg mindent, amit korábban „költséghatékony televíziózás” fedőnéven ismertünk, és az volt az érzésünk, hogy amit látunk, az nem műhold, hanem egy pár radioaktív gumicsizma sugárzásának eredménye. Ám a Szív TV emlékét még Anettka fékevesztett freakshowja sem tudta teljesen kilúgozni szürkeállományunkból. Idézzük hát fel a megboldogult csatorna legemlékezetesebb műsorait!
Ismét összeszedtünk néhány nyári himnuszt, ezúttal a trash kategóriából, főként az eurodance legmélyebb bugyraiból. Mindannyian kívülről fújjuk őket, pedig legszívesebben kitörölnénk őket az emlékezetünkből. Vagy mégsem?
Milyen film készült volna Terminátor címen, ha James Cameront gyerekkorában fejen találja egy lengőteke? Milyen grafikával operált volna a Transformers, ha Michael Bay az ököritófülpösi falunapok költségvetéséből forgatja le? Mennyire üresítette volna ki tudatunkat a Bosszúállók, ha az alkotók valamelyike kitalálja, hogy Grimm-mesehősök szélütött verziójával helyettesítsék őket? Az Asylum stúdió tevékenysége nélkül sosem kaptunk volna válaszokat ezen létfontosságú kérdésekre.
Mint tudjuk, az Asylum stúdió egy (nem) komplett életművet épített fel arra a koncepcióra, hogy legyártotta élvonalbeli hollywoodi filmek szélütött döbbenetremake-jét. Törökországban mindez már a 70-es években is bevett gyakorlat volt.
Észak-Korea nem véletlenül nem indít versenyzőket nemzetközi filmes kvízeken, hiszen még olyan idézetek forrását sem tudnák megnevezni, mint a „puska kellett volna ehhez a melóhoz.” Hogyan történhetett meg mégis, hogy a rohadt imperialista Godzilla átívelt a felaknázott határokon, és legyárttatta saját klónját?
Egyszerre trash reality sztár, aki pronyóskodással éri el sikereit, közben a természvédelem mellett kampányol, békéért tüntet meg kiáll a tanárok mellett, hogy több pénzt kapjanak.
Ekkora őrültséget már rég láttunk: a SyFy új sorozata vagy zseniális trash lesz, vagy egy trágyadomb.