Még ha nem is hagyományos sequelről, pusztán egy trilógia soron következő részéről van szó, alapszabály, hogy nem árt emelni
A filmes 3D technológiával és annak létjogosultságával kapcsolatban az egyik legtöbbször feltett kérdés (illetve kritika),
A hobbit-mozi utolsó része azért sokkal jobb, mint a második, mert újra visszatér benne a mese. Tolkien ugyanis mesét írt,
Brad Pitt képviselte lebetegedett párját a Rendíthetetlen Los Angeles-i premierjén, ahol egymást érték a sztárok, az olimpikonok és a veteránok.
Kétféle vélemény alakult ki filmkritikusi körökben az utolsó Hobbit film kapcsán: az egyik szerint az első két rész, és különösen a Váratlan utazás lassú tempója és a különböző, nehezen megjegyezhető törpökkel való bíbelődés helyett végre igazi hősöket és vérbeli akciót látunk, míg a másik tábor szerint a látványos, de önmagát ismétlő csatajelenetek nem helyettesíthetik magát a történetmesélést és J.R.R. Tolkien mesevilágának finom részleteit. Mi inkább az utóbbi nézetet osztjuk, de a nagy csatát a világért se hagytuk volna ki.
Kifejezetten meglepő, hogy 2014 egyik legszórakoztatóbb, legizgalmasabb, legviccesebb, legmorbidabb, legzseniálisabb mozibemutatója pont egy szkeccsfilm. Ráadásul tán a legjobb, ami valaha készült.
Alan Dershowitz, a hírességek hírhedt ügyvédje azon igyekszik, hogy egyszer és mindenkorra lezárhassa a rendező régi, de el nem évült ügyét.
Nagyon rég hallottunk már Lindsay Lohanról, pedig pár éve teli volt vele a bulvársajtó, és most sem tudnánk, mit csinál, ha nem nyilatkozta volna, hogy sosem megy vissza Los Angelesbe, hanem marad inkább a brit fővárosban.
Nem is olyan régen még a hetvenes-nyolcvanas évekről nosztalgiáztunk, de közben felnőtt egy nemzedék, és a mai harmincasok már a kilencvenes éveket tekintik életük meghatározó korszakának. Hip-hop, britpop, drum and bass, Tarantino - öt szerző foglalta kötetbe "Kilencvenizmus" címmel a rendszerváltás utáni kultikus évtizedet, könnyed párbeszédes formában. Dobos Csabát, az egyik szerzőt kérdeztük a könyv keletkezéstörténetéről és a kilencvenes évekről.
A kötetet záró, A katarzis nehézségei című novella mesélője mindenáron valami közös történetbe akarja rendezni a menetrend szerint közlekedő buszon unottan zötyögő, nemük, életkoruk, státuszuk szerint is sokféle utasokat. Prózáiban Papp Sándor Zsigmond ugyanúgy keresi az emberi életek közös nevezőjét, ami által „a valóságot látnánk a maga pőre mivoltában, smink és tomboló közönség nélkül, ahogy azt a jóisten szabad idejében kifundálta.” Amivel egy kicsit érhetőbbé válhatnának a mi semmi kis életeink is.
A Legendary Pictures áttette a tervezett King Kong előzményfilm bemutatásának dátumát, sőt, a film címét is megváltoztatták Skull Islandról Kong: Skull Islandra, hogy egyértelműbb legyen a dolog. Pedig már úgy izgultunk...
Nemrég ünnepelte a 77. születésnapját, és mozgékonyabb, mint Mick Jagger. Ridley Scott megállíthatatlan. Már Budapesten forgatja új filmjét, a The Martian-t, közben csöppet sem lazít az Exodus – Istenek és királyok promócióján, és tervezgeti a következő rendezését – ami valószínűleg nem A szárnyas fejvadász folytatása lesz.
Türkiz düftinkabátban jár, marmeládos szendvicset tárol a sapkája alatt, és a legsötétebb Peruból származik. Nagyon angol,
zene: Zacarías M. de la Riva vezényel: Deyan Pavlov kiadás éve: 2014 kiadó: MovieScore Media játékidő: 54:06
Závada Pált a kerek születésnapján olyannak látja a kortársi tekintet, mint aki aligha tehetne mást ezen a világon, mint amit csinál: írja regényeit, darabjait, alkalmi szövegeit, ha esik, ha fúj. - A 60 éves Závada Pált Keresztury Tibor köszönti.
„…miközben a víz jobb és bal felől úgy állt, mint a fal.” Azóta szeretném filmen látni ezt a jelenetet, mióta az eszemet
„Semmi pánik, limuzinsofőr vagyok!” – mondta két évtizeddel ezelőtt Dumb, majd látványosan kizuhant a reptéri kifutóra. Ez
zene: Jerry Goldsmith vezényel: Jerry Goldsmith kiadás éve: 1997 kiadó: Varése Sarabande játékidő: 67:07 Amióta
zene: Jerry Goldsmith vezényel: Jerry Goldsmith kiadás éve: 1989 kiadó: Intrada játékidő: 75:50 Két Rambo-filmet
A 2014-es Cannes-i Filmfesztiválon a Zsűri Díját Xavier Dolan kapta a Mommy-ért, illetve Jean-Luc Godard az Adieu au language-ért.