Talán nem újdonság, de önmagában az, hogy egy alkotást Oscarra jelölnek, még nem abszolút fokmérő, hiszen a múltban rengeteg kiváló művet ignorált már a díjakról döntő Filmakadémia.
Vajon ő is a A remény rabjai–Forrest Gump–Halálsoron-szentháromságért rajongott, mint a PORT.hu olvasói?
Amennyiben elfogadjuk, hogy a magyar szinkron világhírű (és miért ne tennénk), abban az esetben a 80-as évek sufnituning VHS-narrációit megérdemelten illethetjük a „világhírhedt” jelzővel. Ezt heves nosztalgiarohamunk közepette is megpróbáljuk igazolni az alábbi példákkal:
1987. szeptember 18-án, azaz 35 éve mutatták be az észak-amerikai mozik a Végzetes vonzerő című erotikus thrillert. A jeles évforduló alkalmából összegyűjtöttünk további kilenc alkotást, amin egyszerre kétféleképpen is lehet borzongani.
A filmvilág egyik legellentmondásosabb megítélésű figurája, Leni Riefenstahl (Hitler kedvenc rendezője) születésének 120. évfordulója alkalmából összeszedtünk hét olyan direktort, akik igazi botrányhősei a filmes szakmának.
Stanley Kubrick örök klasszikusa, az Acéllövedék (1987) nem csak egy fantasztikus film a vietnámi háborúról, - amit Angliában forgattak - és az embertelen kiképzésről, hanem egy műfaji bravúr is, amiben embertelen mennyiségű munka van.
Már a könyv is botrányos volt, több országban be is tiltották, Stanley Kubrick pedig a forgatás után azt nyilatkozta, ha tudja, hogy mennyi baja lesz a cenzúrával, bele se vág az egészbe, a film mégis a nagy klasszikusok közé tartozik!
A végeredményen, amely a filmtörténelem egyik nagy klasszikusa, ugyan nem látszik, de az 1960-as történelmi eposz forgatása annak idején elég balhés volt.
Szűk, elit réteg az, olyan rendezők listája David Lynchtől Paul Thomas Andersonon át Christopher Nolanig, akik úgy tettek le egy gazdag életművet már eddig is, hogy abban nagyítóval sem találhatunk rossz filmeket.
Már bánják, hogy pocséknak tartották Shellyey Duvallt a Ragyogásban, viszont Kubrick filmjét ugyanúgy utálják, mint negyven éve.
50 éve mutatták be minden idők egyik legemblematikusabb filmjét, Stanley Kubrick megdöbbentő erejű Mechanikus narancsát Anthony Burgess 60 éve íródott zseniális regénye alapján.
Volt, hogy az igazi címet vagy a műfajt nem mondták meg a film sztárjának, volt, hogy csak egy nagy fordulatot tartottak titokban a szereplők elől. De vajon mi vitte rá erre az aljasságra az alkotókat? Annyit elárulunk, hogy nem mindig aljasság állt a háttérben.
Van, hogy egy film olyan rossz, hogy egy jó cím se menti meg, de van olyan is, hogy egy amúgy jó filmet rettenetes címmel próbálnak eladni – na meg persze arra is van példa bőséggel, hogy a film és a címe egyaránt borzalmas. Utóbbi két esetre kerestünk példákat – még igazi klasszikus is van köztük!