Már elég nehéz követni, hogy éppen hányadik hullámában vagyunk az ezredforduló környékén elrajtolt szuperhősfilm-dömpingnek.
Szökőévente egyszer látunk olyan filmet, amiért érdemes volt feltalálni az IMAX technológiát, Marc Webb A csodálatos pókembere
Az új ausztrál filmgyártás – amely, valljuk be, nálunkfelé nem túlzottan ismert – képes meglepetéseket okozni, ezt bizonyítja
Vörös helyett szőke barátnővel és rondán animált gyíkharcossal tért vissza a mozikba Peter Parker, de hiába költöttek 230
"Az életem egy rossz zsidó viccé változott." – mondja találóan Ruben (Nicolas Maury), a film francia, zsidó, meleg postása.
Le lehet cserélni főszereplőket, miért is ne, ki lehet írni karaktereket, naná. De toldozni-foltozni egy néhány évvel ezelőtti ötletet, majd rásütni, hogy újdonság…?
Az állatok növekedési hormonokkal tömése nem újdonság, ahogyan az sem, hogy az emberi faj egyes tagjai is szteroidokhoz nyúlnak,
Sohasem gondoltam volna, hogy lelkesedni fogok egy filmért, amelyik azzal a húsba vágó problémával kezdődik, hogy a helyi
Természetesen a filmben mindössze egyetlenegy szaunát láthatunk, méghozzá azt sem Párizsban, hanem a helyén, valahol Lappföldön. Tehát ennek a Szauna Párizsban című filmnek valami másnak kell lennie... Valami nagyon másnak, és ebben nem is kell csalódnunk: itt tényleg minden nagyon más.
Michael R. Roskam Bikanyak c. filmjének központi figurája Jacky Vanmarsenille, az izomagyú, flamand marhatenyésztő – ennél a mondatnál a "központi figura" helyett a "főszereplő" szó használata talán még nem lenne túlzás, a "főhős" összetételé viszont mindenképp. Jacky ugyanis félelmetes testi ereje és agresszivitása ellenére leginkább áldozatnak tekinthető, akinek elemi motivációja a szorongás. Központi szereplőnk egy tipikus nem-karakter, egy szinte tudattalan, frusztrált ösztönlény.
Mel Gibson akkor nagyon jó, amikor nem részegen zsidózik és rendőrökkel emberkedik, hanem akciófilmben színészkedik, és meghagyja
Az új Ice Age sajnos az evolúció csúcsa helyett annak zsákutcája lett. Minden felvillanó képsor arról tanúskodik, hogy a
Alex de la Iglesia tovább építi sajátosan spanyol életművét, és ismét a hispán társadalom kollektív analízisére vállalkozik.
zene: Matteo Zingales, Michael Lira, Andrew Lancaster kiadás éve: 2011 kiadó: Sonar Music játékidő: 37:21Egy titokzatos
Jéges jégen, egy távoji gajakszisban… az úgy ment, hogy a motkány csak közel akart kerülni az ő makkjához, de sajna nem sikerült,
"A csetnik szót a horvátok, albánok és bosnyákok használják a szerbek megnevezésére; az usztasát a szerbek, albánok és bosnyákok
Számítógép rajzolta paleolit (állat-) pajtásaink negyedszerre térnek vissza, hogy ezúttal a vészesen mozgó földfelszínnel és őstengeri kalózokkal (no meg a családi problémákkal) küzdjenek meg. A változás jó, és a képzelt és valós vérségi szálak eltéphetetlenül erősek – hangsúlyozza a Jégkorszak 4. – Vándorló kontinens.
Kétség sem férhet Srdan Dragojevic rendező jó szándékához. Ká Európában, a Balkánhoz közel rettentően fontos tudatosítani,
Már Ejzenstein is megmondta: Maupassant-t adaptálni, ha nem is fáklyásmenet, de mininum magaslabda, hiszen a francia író
Amikor a Miért éppen Alaszka? című remek tévésorozat egyik epizódjában a főszereplő barátját halálra sújtotta egy Földre zuhanó műhold, akkor azt hittem, ennél bizarrabb fordulat nem juthat eszébe forgatókönyvírónak. Hogy mennyire tévedtem, arra bizonyíték az argentin Sebastián Borensztein Kínai, elvitelre című filmjének nyitójelenete, és akkor a folytatásról még nem is szóltam...