Az új Jack London feldolgozásban minden egyes állat digitális teremtmény, ami azért furcsa dolog, mert maga a már rengetegszer feldolgozott mese a vadonban magára találó kutyáról nagyon is ódivatú.
A sündisznóra cseppet sem hasonlító, kék űrsündisznó a videojátékok világából csöppent a vászonra, és, bár érkezését csupa rossz ómen előzte meg, kalandjai nagyon szerethetőre sikerültek. És kaptunk mellé egy hibbant Jim Carrey-t is.
Az emberek a közönségfilmhez rendszerint a nagy neveket és a vaskos költségvetést társítják, pedig mindkettő elhagyható, ha olyan stáb jön össze, aki tényleg szereti a közönséget.
Bár szomorú valós történeten alapszik, szégyentelen giccsbe fordul a Tök Átlagos Lény és a Kick-boxos Modell Srác kicsit tiltott szerelmének története, de erre is van közönség.
Még a koronavírus előtti boldog időkben járunk, amikor egy, már évek óta Amerikában élő kínai család hazalátogat, mert beteg a nagyi. Mindez nem hangzik izgalmasnak, pedig nagyon szép és nagyon vicces történetről van szó.
Íme a film, amiben Tim Roth az elveszett Clive Owen nyomában jár, de nem az a kérdés, hogy megtalálja-e, hanem az, hogy az utóbbi miért tűnt el 30 évvel korábban. Csak ki kell várni a végét!
A DC moziverzum izgalmas vadhajtása az Öngyilkos Osztag egyetlen tényleg izgalmas karakteréről, Joker volt csajáról szól, meg az erős nőkről. Gondolom, mert lekötött a pazar látvány.
A kismilliomodik zombifilm után is lehet valamit csavarni a műfajon, ezt bizonyítja az ír A gyógyultak, amelynek hősei egykor élőhalottak voltak, de a jó ég tudja, tényleg újra a régiek-e.
A Cseppben az élet című tévésorozatból összevágott mozifilm Dr. Béres József küzdelmét meséli el az ostoba, rövidlátó és a szabályokhoz mereven ragaszkodó szocialista hatalommal, de magáról a Cseppről semmit sem tudunk meg.
A szociálisan legérzékenyebb brit rendező, Ken Loach hőse ezúttal egy csomagküldő cég munkása, pontosabban alvállalkozója, és pont erről az aprónak látszó különbségről szól a film.
Riadt filmsztárocska állít be az irodalmi babérokra pályázó, csinos pszichiáter hölgyhöz, hogy nagy bajban van, mert olyasvalakivel kavar, akivel nem szabadna. Na, mit csinál a pszichiáter hölgy?
Guy Ritchie visszatért a gyökereihez, majd gyorsan át is lépte őket: új filmjének hősei már befutott, elegáns gazfickók háromrészes öltönyben, de maga a kissé túlbonyolított történet nagyon is szórakoztató
Sajnos még csak négy rész ment le a legújabb Stephen King-adaptációból, most lenne jó előre ugrani az időben március közepére!
Ha a tévés feldolgozásokat nem számítjuk, ez Louisa May Alcott regényének immáron ötödik filmes adaptációja, és eddig Greta Gerwig munkája viszi a pálmát, ha az Oscar-jelöléseket vesszük. Vehetünk persze mást is...
Van itt gyerek, kutya és nagy mamlasz izomemberek, akiket a kicsik az apró ujjaik köré csavarnak, szóval mi baj lehet? Mondjuk az, hogy az egész köré nem készült egy rendes sztori, és a színészeket nem instruálta senki.
Olyan messze azért nem szaladnék, hogy a klasszikus "félresikerült a csapatépítés" szcenárióra épülő ökörséget jónak nevezzem, sőt, de egy kis marhaság néha egyáltalán nem árt.
Jojo egy kissrác, a Hitlerjugend lelkes, de nem túl vérszomjas tagja a náci Németországban, Adolf pedig az ő képzeletbeli barátja, de milyen barát az, aki azonnal lelép, ha megjelenik egy zsidó, aki ráadásul egy lány?
Sam Mendes monumentális háborús filmje az I. világháború poklába visz el minket, és bár itt is egy testvér megmentése a tét, valahogy mégsem ér fel Spielberg mesterművéhez. El is mondjuk, miért!
Na jó, Eastwood a forgatás alatt csak egy virgonc 89 éves volt, de olyan magabiztossággal, humorral és eleganciával rakta össze legújabb filmjét, mint egy 36 éves. Azért egy bökkenő mégis van itt.
Nem az a vicces, hogy Doktor Dolittle beszél az állatokkal, hanem az, hogy az összes védence tökéletesen hibbant, és a jó doktor sem sokkal különb náluk. Indulhat a nagy kaland!