Programkereső
Hírek, érdekességek
Gratulálunk!
Via Europa díjat nyert a Néprajzi Múzeum dokumentumfilmje
Az ETNOFILM Cadca 2022 nemzetközi fesztiválon Via Europa díjat nyert A dobóháló – kisszerszámos halászat Baján című alkotás. Az alkotók a díjat 2023. január 20-án veszik át a Magyar Kultúra Napja rendezvény részeként a pozsonyi Magyar Kulturális Intézetben. A filmet az élő kulturális örökség megőrzésének vizuálisan is kiemelkedő ábrázolásáért díjazták.
El Greco
Több mint százezer látogató + hétvégenként hosszabb nyitva tartás =
El Greco
Megnyitása óta már több mint százezer látogató csodálta meg El Greco remekműveit a Szépművészeti Múzeum kiállításán. A nagy érdeklődésre való tekintettel a múzeum szombatonként és vasárnaponként egy órával korábban, 10 óra helyett 9 órakor nyitja meg kapuit a látogatók előtt. A február 19-ig nyitva tartó nagyszabású kiállításon a látogatók több mint félszáz alkotást láthatnak a spanyol-krétai mestertől.
Jó hírünk van:
A nagy sikerre való tekintettel április 2-ig látható a Vaszary-kiállítás
A tárlaton a 20. század első felének egyik legnépszerűbb festője, Vaszary János eddig ismeretlen, soha be nem mutatott remekművei is láthatók.
Gyász
Elhunyt Móricz-Sabján Simon fotóriporter
A 42 éves fotós alig pár hete kapta meg élete legfontosabb díját.
GODOT ICA
Műveljük kertjeinket! - Bukta Imre új műveiből nemzetközi jelentőségű tárlat látható Óbudán
Egy évtizede, 2012 novemberében egy olyan tárlat nyílt a Műcsarnokban, amelyet leginkább a szakmai közvélemény várt, de a nagyközönségnek is azonnal fontos lett. Intézményi látogató csúcsot döntött, s azóta sem akadt olyan kortárs kiállítás Magyarországon, amelyet többen megnéztek volna. Most reális esély van rá, hogy újra egy kiemelkedő színvonalú, népszerű kortárs projekt jön létre Budapesten.
Rekorderek
Újabb rekordok a Virág Judit Galériában
Keserü Ilona festménye 80 millió forintért, Maurer Dóra alkotása 60 millió forintért kelt el a Virág Judit Galéria árverésén
Mindent a szemnek
Balatonfüred
Bak Imre: Helyzetek
Vaszary Villa Galéria, május 1-ig
A múlt év végén, 83 éves korában elhunyt Bak Imre Kossuth-, és Herder-díjas festőművész 2003 utáni munkásságát foglalja össze a Balatonfüreden a Vaszary Galériá kiállításán.Bak lépésről lépésre haladva keretezte újra és értelmezte át következetes gondolatmenetként kibomló festészetét, a hatvanas évek festészet utáni absztrakciójától a konceptuális művészet, később pedig egy posztmodern képiség kontextusában.A Vaszary Galéria kiállítása első alkalommal tekinti át Bak Imre 2004 és 2022 között alkotott sorozatait, bemutatva az életmű alakulását. A tárlat egyes szekciói az életmű 2004 utáni szakaszainak főbb műcsoportjaira fókuszálnak, bemutatva, hogy miképpen tért vissza művészetében a geometrikus absztrakció és a figuratív asszociációk jelentéstani játéka, vibrálhatnak-e érzékien a metafizikai terek és miképpen gondolta újra Bak Imre a (geometrikus) festészet hagyományait és saját motívumkészletét. A Vaszary Galéria Balatonfüreden az acb Galériával koprodukcióban hozta össze a kiállítás, mivel Bak Imrét a művészeti életben az elmúlt időkben az acb képviselte.
Nekünk írták a dalt! - A magyar populáris zene hőskora és társadalmi hatásai 1957-től a rendszerváltozásig
Magyar Zene Háza, október 29-ig
A magyar popzene minden nemzedék életében jelen van. A Zene Háza új időszaki kiállítása igazi időutazást ígér egy olyan korba, ami minden bizonnyal sokaknak ismerős, talán nosztalgikus, de mindenképpen megkerülhetetlen. A „Nekünk írták a dalt! A magyar populáris zene hőskora és társadalmi hatásai, 1957-től a rendszerváltozásig” című kiállítás a Zene Házához híven izgalmas technikai megoldásokkal kalauzolja a közönséget a magyar popzene első bő három évtizedén át társadalmi, politikai és szociológiai kitekintéssel. A hagyományos kiállítási eszközök mellett az időszaki kiállítótérben fellelhetőek olyan kreatív, interaktív megoldások, melyek játékosan vonják be a látogatókat a felfedezésbe. A közel ezer négyzetméteren helyet kapó kiállítás 8 tematikus blokkra bontva ad betekintést a korszak mindennapjaiba. A kiállítás nemcsak a politikával átitatott korszak legkiemelkedőbb előadóira, zenekaraira, emblematikus slágereire és legfontosabb poptörténeti eseményeire fókuszál, hanem bemutatja az azokhoz kötődő rajongói szubkultúrákat, a populáris zene elterjedésében nélkülözhetetlen médiumokat, a zenészek mozgásterét alapjaiban behatároló, erős politikai cenzúrával felügyelt intézményrendszert, a klubok, turnék és hangszerek világát, valamint a populáris zenekultúra és a társművészetek koronként változó viszonyát.
A Napkirályok születése: A Westcar papirusz története
Deák17 - Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria, február 25-ig
Óegyiptomi rajzpályázat diákoknak A kiállításon a Magyar-Egyiptomi Baráti Társaság Ókori Egyiptomi Bizottságának óegyiptomi diákpályázata mutatkozik be. A pályázat témája ezúttal a Westcar papirusz története volt a 4. dinasztia (Kr. e. 2551- 2528) idejéből, amit 'A mágusok Khufu király udvarában' címen is ismerünk.
Miloš Dohnány a városban
Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház, március 12-ig
A Miloš Dohnány a városban című kiállítás a modern szlovák fotográfia jelentős képviselőjének képeiből mutat be válogatást. Kiállított képanyagunk Dohnány fotóinak több tematikus sorozatából válogat, figyelmének középpontjában az urbánus élet és a modern pozsonyi építészet egymásba fonódásának és az 1930-as és 1940-es évek Pozsonya állt. Miloš Dohnány a kortárs fotográfia egyik vezető alakja volt, az új technológiák rajongója, pedagógus, esszéista, a fotográfia első szlovákiai kritikusa és teoretikusa. Rövid, de termékeny életet élt, és kiváló életművet hagyott hátra. 1904-ben született, az elemi iskolát és a gimnázium első éveit Ausztriában végezte, mivel édesapja az Osztrák-Magyar Monarchia osztrák vasútjainál volt mérnök. 1919-ben, Csehszlovákia megalakulása után családja Pozsonyba költözött, ahol Dohnány a Csehszlovák Államvasutak Szakközépiskoláját végezte el Olmützben. Ezután, 1923-tól élete végéig különböző beosztásokban dolgozott az Államvasutaknál. Fényképeit 1924-től küldte szlovák és cseh folyóiratoknak. Az 1930-as évek elején tagja lett a neves pozsonyi Amatőr Fotográfusok Szövetségének. 1931 és 1933 között megalapította és vezette a Vesna folyóirat amatőr fotográfusoknak szóló tanácsadó rovatát, ahol a modern fotográfiáról szóló programadó reflexióit is publikálta, amelyeket Moholy-Nagy médiumelméleti szövegeinek hatása alatt írt. Az 1930-as években különböző témájú cikkeket és fotóriportokat készített folyóiratoknak (Nový svet, Fotografický obzor, Pestrý týden, Lidové noviny és mások). 1932 és 1933 között a pozsonyi Művészeti és Iparművészeti Iskola fotográfiai tanszékén tanult, amelyet Jaromír Funke, az akkori avantgárd fotográfia egyik helyi úttörője vezetett. Dohnány már 1934-ben maga is vezetett amatőr fotográfusoknak szóló oktatási kurzusokat az Amatőr Fotográfusok Szövetségében. 1941-től a Krásy Slovenska című folyóirat külső szerkesztőjeként dolgozott, továbbra is közreműködött hazai és külföldi folyóiratokban. 1944 októberében Pozsonyban autóbalesetben halt meg. A megváltozó politikai helyzet eredményeként fotográfiáit csak az 1960-as években fedezték fel újra.A tárlat a Budapesti Szlovák Intézettel és a Fotográfia Közép-európai Házával együttműködésben jött létre.
Átmeneti tárgyak, átmeneti tájak
Deák Erika Galéria, február 17-ig
Kiállító művészek: Gink Sára, Kortmann Járay Katalin, Menderczky Karina.Kurátor: Maj Ajna „A dolgoknak is megvan a maguk élete, csak fel kell ébreszteni a lelküket.”(Gabriel García Márquez: Száz év magány)A kiállítás eredeti ötletének kiinduló pontjául 2021-ben a több hónapig tartó karantén, majd annak feloldásának emléke szolgált. Miként alakította át a bezártság az ember életvilágát, és hogyan befolyásolta környezetéhez, például a természethez, az otthonhoz és a tárgy kultúrához való viszonyát, illetve milyen módon definiálta újra az otthonlét, otthon élmény fogalmát.A lakásbelsővé átalakított galériatérben a hétköznapi használati tárgyak – telefonkészülék, függöny, ülőke – a valóságtól eltávolodva, groteszk módon jelennek meg:Kortmann Járay Katalin aprólékosan kivitelezett fémszerkezetes betonból vagy gyurmából készített tárgyszobrai misztikus, mesebeli antropomorf teremtményekként tűnnek fel, amelyek ezáltal egyszerre ismerősen és elidegenítően hatnak. A dimenziókkal való játék, nagyítás és zsugorítás, a torzítás, absztrahálás és transzformáció folytán a tárgyak és természeti lények (éjjeli lepke, pókháló, penész) csak a főbb karakterjegyeiket tartották meg.Mendreczky Karina számára a használati tárgyak, mint a paplan, a szőnyeg és a falvédő, magukban hordozzák a matriarchális család képét. A művész által saját kezűleg készített tárgyak a kézimunka, a hagyományos anyagok és módszerek (az örökölt tudás) terhét és szépségét jelenítik meg.Gink Sára az otthon fogalmából kiindulva, személyes emlékek és belső helyreprezentációk felhasználásával szemlélteti, miként képes észlelni, értékelni és strukturálni az egyén a körülötte lévő világot. Mekkora távolságot képes bejárni az origót jelentő menedéktől.A pszichológia átmeneti tárgyaknak nevezi azokat a tárgyakat, amelyek a gyermekek számára az édesanyjuktól való elkülönülés folyamatában továbbra is biztonságérzetet nyújtanak.Egyfajta megbirkózási stratégiaként értelmezhető a napjaink traumái (betegségtudat, háború, klímaszorongás, energetikai válság) kapcsán jelentkező bizonytalanság és kiszolgáltatottság érzetének tompítása a nosztalgia vagy az elviekben kiszámítható és kontrollálható alternatív / online valóság segítségével. Ugyanakkor ezek az érzelmileg eltávolodott valóságérzékelések a lélek fragmentálódásához, ezáltal a belső tájak felszámolódásához vezethetnek.A kiállítás a Deák Erika Galéria által 2021-ben első alkalommal kiírt Kurátori Díj nyertes pályázataként valósul meg.
A száműzetés öröksége (1933-1945)
Csányi5, február 16-ig
A budapesti Brazil Nagykövetség és a Stefan Zweig Ház (Petrópolis, Brazília) kiállítása az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tárban (Csányi5).A kiállítás azokról a magyar menekültekről szól, akik a hitleri Németország térnyerését követően, származásuk, politikai nézeteik miatt menekülni kényszerültek. Brazíliában menedékre és új hazára találtak, és gazdag művészeti, illetve tudományos örökséget hagytak maguk után, többek között a zene, a művészetek, az irodalom, a színház, és a futball területén.
Herman Levente: Beépített természet
Várfok Galéria, február 18-ig
A Várfok Galéria nagy terében Várady Róbert kiállításával párhuzamosan nyílik Herman Levente Beépített természet című egyéni tárlata. A marosvásárhelyi születésű Herman Levente (1976) legújabb művei végtelenül finom és lírai festésmódjáról tesznek ismét tanúbizonyságot. Herman festészetét meghatározza, hogy mindig a valóság elemeiből építkezik, mégis a jelenetek olyan lényegit és megfoghatatlant ábrázolnak, mely túlmutat a hétköznapi világon. A transzcendencia bizsergető érzése ott húzódott a korábbi Tervek az Új Paradicsomhoz sorozat pocsolyás, szemetes tájaiban, a Nyomok lebegő vacsoraasztalain, az Utolsó vacsorák betontömbjein, vagy a Kéreg ritmusa szabályos fatörzsein, és újabban még erőteljesebben hatja át a tájat. Végtelen hómező, póznákká merevült fák, sűrű erdőrengetegben villogó fények, behavazott vidék a sötét éjszakában, emberek sehol, mégis mindenhol érezni jelenlétüket, nyomaikat. Fogy az érintetlen természet és szűkül a perspektíva. De Herman képei segítenek egy új világot álmodni, ahogyan Légrádi Gergely író a kiállított művekhez írt egyik szövegrészletében megfogalmazza: „ahogy festők álmodnak / úgy álmodtak ők is világot / maguknak / fénnyel / kerttel / kenyérrel és borral.” Herman Levente 2007-óta tagja a Várfok Galéria állandó művészkörének és az utóbbi években számos sikert könyvelhetett el. Alkotásai több magyar és nemzetközi gyűjteményben megtalálhatóak, például a Magyar Nemzeti Galériában, az athéni Frissiras Múzeumban, a tengerentúlon pedig a 21c Múzeumban, Kentuckyban (USA). Ezenkívül műveit számos országban bemutatták kiállításokon, többek között Olaszországban, Németországban, Franciaországban, Szlovákiában, Észtországban, Romániában, Görögországban, Belgiumban, az Amerikai Egyesült Államokban és Kínában.
Jön, jön, jön!
Deim Pál kiállítás: Csendek
Virág Judit Galéria, február 3-tól
Páratlan összefogás a művészeti világban: a Virág Judit Galéria fogadja be és bővíti ki az idő előtt bezárni kényszerülő, szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum Deim Pál: Csendek című nagyszabású életmű kiállítását, amelyet 2023.02.03. és 2023.03.17. között ingyen tekinthet meg a közönség. A tárlat a Kossuth-díjas Deim Pál mintegy 150 művét vonultatja fel, és ezzel átfogó képet ad a művész munkásságáról.Deim Pál (1932-2016) a hatvanas években induló magyar neoavantgárd képzőművészet meghatározó alakja. A Ferenczy Múzeumi Centrum és a Virág Judit Galéria együttműködésében megvalósuló, magángyűjteményekből érkező, remekművekkel bővített életműkiállítás, friss szempontok mentén eleveníti fel sokszínű munkásságát. Deim Pál vizuális nyelve néhány jellegzetes motívumra épül, amelyek variálása és a térrel kialakított viszonya minden alkotói korszakában újabb jelentésrétegekkel gazdagodik. Sajátosan emberközpontú geometrikus absztrakt művészete a nyugat-európai modernista festészeti hagyomány és a szentendrei-pravoszláv motívumvilág ötvözéséből indul ki.Korai műveinek spirituális csendje szorosan összefügg a tér értelmezésének elmélyült kutatásával, amely később is meghatározza munkásságát. A csend elemi rendezőelve szintézisre törekvő alkotói látásmódjának, így a kiállítás e fogalom fényében tekinti át közel hat évtizedet átfogó pályáját. A terekben egymással kölcsönhatásba kerülő festmények, plasztikus alkotások, köztéri pályaművek, valamint emlékműtervek jól érzékeltetik konzekvensen, szigorú belső logika szerint épülő életműve ívét és változatosságát.
Salgó Viktória: Látóhatár
Nyitott Műhely, február 5-ig
A horizont, azaz látóhatár egy koordináta-rendszer alapsíkja, afféle kiindulópont. Az a vonal, amelyen az ég és a föld összeérni látszik.Salgó Viktória először Budapesten mutatkozott be 2021-ben. A kiállítás címe: Léptékváltás, akkor azt jelezte, változás történt a festmények méreteiben, az absztrakció, a gesztusok még nagyobb teret kaptak, így Viktória közelebb kerülhetett gyerekkori vágyához, hogy nagyméretű absztraktokat fessen. Ugyanebben az évben beválogatták képeit a Resident Art Fair kiállított munkái közé.Az ELTE Művészettörténet szakán végzett, utána sok évig művészet közvetítéssel, múzeumpedagógiával foglalkozott a Ludwig Múzeumban. Az itt eltöltött évek rendkívül hasznosnak bizonyultak a képzőművészet mélyebb megismerésében, és az arról való gondolkodásban.Festeni 2018-ban kezdett, ami egyféle terápiás elfoglaltság volt számára az azévi belső feszültségek feloldásaként. A festés nem hiába fontos eleme a művészetterápiának, a benne megélt kontroll elvesztése, belső ritmus megtalálása pozitív hatással van a lelki egészségre.Viktória gyakran választ erősen horizontális kompozíciókat, mely a festészet történetében a kezdetektől jelen van. A horizontra révedés érzését megidézve a képek meditativitása erősödik.Salgó Viktória autodidakta festő, felvidéki származású, a Pilisben él. Gyerekkora óta alkot, a képzőművészeten kívül a zene területén is. Absztrakt festményei és dalai tevékenységének összefüggő ágai, egymást kiegészítve.
Magyar EXPO sikerek
Magyar Nemzeti Múzeum, augusztus 20-ig
A Magyar Nemzeti Múzeum legújabb időszaki kiállítása 170 év 32 világkiállítását, illetve az azokon megjelent magyarok sikereit kívánja bemutatni. A kiállítás a szinte lehetetlenre vállalkozik: a világkiállításokhoz kapcsolódó műtárgyak legtöbbjét felkutatta, és a lehető legnagyobb számban be is mutatja.Az elmúlt 170 év világkiállításaiból olyan ikonikus műtárgyakat, felemelő és érdekes történeteket mutat be a kiállítás, amelyeken keresztül egy nem mindennapi magyar sikertörténet rajzolódik ki a figyelmes szemlélő előtt.
Pécs
Hantai Simon kiállítása
JPM Modern Magyar Képtár, február 28-ig
A száz éve született világhírű festőművész, Hantai Simon alkotásai a Janus Pannonius Múzeum Képző- és Iparművészeti Osztályának gyűjteményében címmel nyílik kiállítás a JPM Modern Magyar Képtárban. A Sotheby’s 2015. június 2-i párizsi kortárs árverésén az M.C.5 (Mariale) című 1962-es festményét 2 555 000 euróért adták el, ami az egyik legmagasabb összeg, amit aukciókon magyar vagy magyar származású művész munkájáért valaha is adtak. A párizsi Élysée-palota talán legfontosabb helyisége az elnöki dolgozószoba, amelyet – Emanuel Macron elnök kérésére – Hantai Simon 329,5×424,5 centiméteres alkotása, a Rózsaszín írás című kép ékesít. 1941–1948 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol mestere volt Aba-Novák Vilmos és Kontuly Béla. 1943 augusztusában főiskoláskén a Pécsi Művésztelepen alkotott és műveivel szerepelt a művésztelep kiállításán, melyet a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának földszintjén nyitottak meg. A kiállításon bemutatkozó Hantairól a Dunántúl című napilapban Csorba Győző így írt: „Hantai Simon sokoldalú, problematikus művész. Majd mindegyik képe egy-egy új feladat és új megoldás. Képeinek határozott egyéniségük van, s egymáshoz viszonyítva skálájuk: a könnyű líraiságból a súlyos drámaiságig, sőt a víziószerűségig. Technikája fejlett, az akvarellben éppúgy, mint az olajban, vagy a temperában.(…) Lényeglátó, határozott mondanivalójú festő, aki ha a néhol még érezhető hatást leveti magáról, sok szép képpel ajándékozza meg művészetünket.” (Dunántúl, 1943. augusztus 15. 7. o.) Ekkor, a Pécsi Művésztelepen készült a pécsi múzeum gyűjteményében lévő Pécsi látkép a székesegyházzal című akvarell is. Az 1947-es figurális, nagyméretű olajkép, az Erkélyen, valamint a művész fiatalkori önarcképe Kunvári Bella gyűjteményéből került a pécsi múzeumba.Hantai 1948-ban feleségével együtt elhagyta Magyarországot, 1949-től Párizsban élt és alkotott. A Kompozíció című olajkép 1963-ból már a párizsi korai absztrakt korszakból való és egykor dr. Tompa Kálmán gyűjteményének darabja volt. Hantai 1960-ban kezdte meg képeinél a pliage (hajtogatás) módszer alkalmazását. A módszer lényege, hogy az előzőleg összegyűrt vásznat befestette, majd száradás után kihajtotta, az így keletkező, festéknyomokból, véletlenszerű mintázatokból kialakuló kép voltaképpen a vászon saját lenyomata. Ez az eljárás alapozta meg a művész hírnevét, s ez ihletett meg számos, Hantaival dialógusban álló ismert kortárs francia filozófust (Jacques Derrida, Gilles Deleuze, Hélène Cixous, Georges Didi-Huberman, Jean-Luc Nancy). A Janus Pannonius Múzeumnak 1971-ben Hantai négy képet ajándékozott, melyek már a jellegzetes „hajtogatásos” technikával készültek.A JPM Modern Magyar Képtár kis kamarakiállítása igazi kuriózumot jelenthet az érdeklődő nagyközönségnek, s egyúttal hangsúlyosan jelzi azt a szimbolikus tőkét, melyet a képtár gyűjteménye európai színvonalon képvisel.
gyere be a múzeumba!
A napkirályok kedvenc zenéje - Óegyiptomi családi nap
Deák17 , február 4., 10:00
A Deák17 Galéria és a Magyar-Egyiptomi Baráti Társaság Ókori Egyiptomi Bizottsága közös időszaki kiállítása egy olyan történetet dolgoz fel diákalkotások formájában, melyet egy ókori egyiptomi emlékről, a Westcar-papiruszról ismerhetünk, és melyet az Újbirodalom időszakát megelőző korban jegyeztek le. A történet a Khufu fáraó (Kr. e. 2551- 2528) udvarában játszódik, ahol a fáraó fiai varázslókról szóló történetekkel szórakoztatják apjukat, és egyúttal megjósolják a majd utánuk következő új dinasztia felemelkedését, a jövendő, 5. dinasztiabeli királyok – „Napkirályok – megszületését.A történetben a varázslatokon és a jóslatokon kívül hangsúlyos szerepet kap a zene is. Február 4-i családi napon ezzel a témakörrel, az ókori Egyiptom zenéjével ismerkedhettek meg közelebbről. PROGRAMEgy izgalmas ismeretterjesztő előadás keretében megtudhatjátok, milyen zenét játszottak, milyen hangszereket ismertek és használtak az ókori egyiptomiak, és meg is hallgathatjátok, hogyan szólt az egyetlen fennmaradt zenei emlék. A vetítéssel egybekötött előadást Dr. Győry Hedvig egyiptológus tartja. Ezt követően közös alkotómunka keretében ki-ki elkészítheti a számára legérdekesebbnek tűnő óegyiptomi hangszer mai mását – legyen szó csörgőről, dobról vagy éppen lantról. Az elkészült hangszereket meg is szólaltathatjátok. A kézműves foglalkozást Enzsöly Kinga képzőművész tartja. A programot a 6-12 éves korosztály számára ajánljuk REGISZTRÁCIÓA program ingyenes, de regisztrációköteles. A férőhelyek száma korlátozott, maximum 20 fő tud részt venni a foglalkozáson, a jelentkezések sorrendjében. Regisztrálni az art@deak17galeria.hu e-mailcímen keresztül lehet, a programra érkező gyermek(ek) nevének és életkorának megadásával. A regisztráció határideje: 2023. 01. 31. kedd, 12 óra
Tárlatvezetés
Magyar Nemzeti Galéria, február 2., 9., 16., 23., 16:00
A magyar képzőművészet egyik jelentős mestere, a rendkívül változatos stílusokban alkotó Vaszary János kiállításán bemutatott mintegy 70 műből 24 mindeddig teljesen ismeretlen volt mind a szakma, mind a közönség számára. A tárlaton látható festmények a teljes életmű szinte minden korszakát képviselik: a korai impresszionisztikus időszaktól az expresszív kompozíciókig, a párizsi art deco stílustól a Duna-korzó-képekig és a mediterrán hangulatú tengerparti jelenetekig.Vaszary János (1867–1939) a 20. századi magyar művészet egyik legsokoldalúbb alakja. Az 1890-es évek végén a szecesszió egyik első hazai képviselője volt, később az impresszionizmus, az expresszionizmus, majd az art deco stílusában is alkotott. Művészetét már kortársai, a kritikusok és művészettörténészek is nagyra értékelték. Képeinek színessége, a formálás magabiztossága és ereje, a nagy, szintetikus formalátás képessége tette őt művészként és tanárként is kora egyik legnagyobb hatású mesterévé.Az egyórás tárlatvezetés a kiállítás kiemelt műtárgyain keresztül mutatja be Vaszary János sokoldalú művészetét.A tárlatvezetéseken az időszaki kiállítási belépővel és a tárlatvezetési programjeggyel (1200 Ft/fő) lehet részt venni.
Bukta Imre tárlatvezetése
Godot Kortárs Művészeti Intézet, február 7., március 1., 16:00
Bukta Imre személyesen vezeti körbe a látogatókat a Budapestre költözött mezőszemerei miliőben.
Játék Nap az Időgép című kiállításban
Ludwig Múzeum, február 11., 10:30
Az érdeklődők 10:30 és 13:30 között a múzeum gyűjteményében található műalkotásokhoz kapcsolódó, a METU hallgatói által tervezett játékokat, társasjátékokat próbálhatják ki. A METU tervezőgrafika szakos hallgatói 2022. őszén, a Ludwig Múzeummal szoros együttműködésben játékok, társasjátékok, illetve múzeumpedagógiai programba beépíthető eszközök tervezésében vettek részt. A projekthez kapcsolódóan a fiatal alkotók többször is látogatást tettek a múzeumban, ahol múzeumi szakemberek segítették a játékok megalkotását. A Játék Nap látogatói kipróbálhatják a modern és a kortárs művészet inspirálta egyedi, egyelőre csak prototípusként elkészített játékokat, találkozhatnak az azokat megtervező hallgatókkal. A program gyerekek és diákok számára ingyenes, felnőttek az Időgép című kiállításra váltott jeggyel látogathatják. A több mint 20, különböző kártya-, vagy társasjáték mellett egyénileg használható játékok is várják az érdeklődő családokat és felnőtteket egyaránt. A játékokból 1-1 db áll rendelkezésre, a rendezvényre pedig a kiállítótérben kerül sor, ezért a részvétel regisztrációhoz kötött. A játékokat érkezési sorrendben lehet kipróbálni.
Műcsarnok
Molnár Sándor: Festőjóga
Műcsarnok, február 5-ig
Molnár Sándor eredeti, áradóan gazdag és pontosan felépített, a mindennapokra ügyet sem vető, mégis az emberi lét teljességét megragadó festészete kényelmetlen helyzetbe hozhatja a szemlélőt. Hol vannak itt az ismert aktuális témák, a társadalmi problémák, hol a médiatudatosság, hol az aktuális világtendenciák hatása? Festészete mintha kívül állna az időn: nem érintik meg a hétköznapok, mivel nem az egyéni és kollektív tudat felszínén zajló eseményeket kutatja, hanem a kollektív tudatalatti világát. A célja kezdettől fogva tisztán szellemi jellegű festészet létrehozása volt – választott mestere, Hamvas Béla tanítása nyomán –, amely az ábrázoló, társadalmilag reprezentáló vagy absztrakt festészeti felfogásokon túlemelkedve képes megteremteni a műben a világ egységét. Ha legközelebbi szellemi-művészi rokonát keressük a modern magyar képzőművészetben, talán Csontváry Kosztka Tivadarban találhatjuk meg. Molnár így fogalmazta meg viszonyát Csontváryhoz: „A korszerűséget akartam megragadni, de csak a számomra érvényes módon. Úgy, ahogy Magyarországon egyedül Csontvárynak sikerült. Ő valódi közép-európai alkotó, korszerű, személyes jellegű, önálló művészetet teremtett, és minőségben is felveszi a versenyt bármelyik nyugat-európai vagy amerikai művésszel.”A kiállítás Molnár Sándor olajfestményeinek varázsát, auráját tárja a néző elé, az eddigi legteljesebb formában. A művek sorozata a „festőjóga”, Molnár sajátos művészi és életprogramja szerint tagolódik öt egységre, amely keletkezésük időrendjét is jelenti. Ezek a Föld, a Víz, a Tűz, a Kristály és a Levegő elemek. A festmények lenyűgöző sorát Molnár plasztikái és anyagtanulmányai egészítik ki.Kurátor: Sulyok MiklósKurátor asszisztens: Dekovics Dóra
Wagner Nándor 100 - A filozófus szobrász
Műcsarnok, február 5-ig
A 100 évvel ezelőtt született Wagner Nándorra (1922–1997) nagyszabású kiállítással emlékezünk. Különös életműve három korszakra tagolódik és három országhoz – Magyarországhoz, Svédországhoz és Japánhoz – kötődik, így élete során háromszor indította újra művészeti karrierjét. A hazai pályakezdő időszakban tervezett szobrai közül a mai napig látható az 1955-ben felavatott dunaújvárosi Vízhordó lány című kútszobra, ám más monumentális köztéri szobrait csak életműve lezárulta után avatták fel, a japán-magyar Academia Humana – Wagner Nándor Művész Hagyatékát Ápoló Alapítvány támogatásával. Wagner 1956-ban Svédországba emigrált, ahol művészi karrierje kiteljesedett, az itt töltött időszak jelentőségét számos köztéri szobra jelzi. Emléket állított a második világháború lengyel áldozatainak, de Selma Lagerlöf Nils Holgerson csodálatos utazása című művének Márton lúdját is megformázta. Svédországban megismert képzőművész feleségével, Akiyama Chiyo-val 1969-ben Japánba költöztek, ott építették fel saját műteremházukat, amelyhez a tárlaton is megjelenített, a keleti és nyugati kultúrákat egyesítő teaház is tartozik. Legismertebb alkotása a budapesti Gellérthegyen 2011-ben felavatott, meditációra hívó szoborcsoport, a Filozófiai kert, amely „Egymás jobb megértésének” jegyében fogant. Az egyistenhitű vallásalapítók, filozófusok megformázásával Wagner Nándor arra kereste a választ, ami bennünket, embereket összeköt. A műcsarnoki kiállítás középpontjába állított, legkorszerűbb technológiával, 3D-nyomtatóval készült szobormásolatok most is együtt gondolkodásra buzdítanak.
Napló. Kőnig Frigyes kiállítása
Műcsarnok, február 5-ig
Kőnig Frigyes Munkácsy-díjas képzőművész, egyetemi tanár 1955-ben született Székesfehérváron, felsőfokú tanulmányait 1975–1982 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán (ma Egyetem) sokszorosító grafika szakán végezte. A rendszerváltás után fő szervezője volt a magyarországi Velencei Biennálé nevű művészeti fesztiválnak. 1990-től kezdve a Magyar Képzőművészeti Egyetem oktató munkatársa. 2000-ben DLA doktori fokozatot szerzett, 2002-ben habilitált, ugyanebben az évben az egyetem Anatómia, Geometria és Rajz Tanszékének vezetőjévé nevezték ki. 2005-től 2013-ig a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora. 1998-ban Munkácsy Mihály-díjat kapott, 2002-ben a kulturális tárca alkotói különdíjában, illetve a Köztársasági Elnök Különdíjában részesült. Szerteágazó művészi tevékenységet folytat, elsősorban figuratív festményeket és grafikákat alkot, többnyire nagyobb lélegzetű sorozatokban. Így egyebek mellett feldolgozta a gyermekkor témáját, festett irodalmi arcképcsarnokot, fürdőzőkről, bunkerekről, oszlopokról készített szériákat. Legutóbbi sorozatait Ungern-Sternberg kán, valamint egy női portré („AB”) köré szervezte. A hagyományos 19-20. századi körképek reminiszcenciájaként többekkel közreműködve hozta létre az ún. Kőnig-körképet 1991-ben, 2022-ben a székesfehérvári Szent István-székesegyházban festett falképet. Az autonóm művészi tevékenység mellett művészet és tudomány határterületén dolgozik. A hetvenes évek óta készíti a magyar várakról grafikai rekonstrukciós sorozatát, illusztrált természettudományi ismeretterjesztő kiadványokat, könyvet jelentetett meg várakról, a művészeti anatómiáról, valamint az anatómiai deformációkról, további kötetekben dolgozta fel a művészeti téranalízist és a kompozíció lehetőségeit. Kurátor: Rockenbauer Zoltán
Stációk - Lovas Ilona emlékkiállítása
Műcsarnok, február 12-ig
Lovas Ilona Stációk című, három termes emlékkiállítása egy kurátori kísérlet az életmű rekonstruálására a hetvenes évek közepétől az utolsó évekig.Lovas munkásságára jellemző, hogy a főként installációkban megvalósuló kiállítási elemeit szabadon variálta. Mivel művészetét az istenkeresés egy formájának tartotta, ezáltal minden anyagkísérlet és kifejezési vágy által a dolgok mélyére igyekezett hatolni, megérteni az igazságot a papírmasszából kikelő búzában, a felhasított, megmosott, sózott és installált marhabélben, illetve azoknak az élettelen tárgyaknak a véletlenszerű mozgásában, amelyek analógiaként és magyarázatként szolgálhatnak az életünk általunk nem uralt folyamataira.Az emlékkiállítás egy olyan életművet „rekonstruál”, ahol a művész személyesen épített installációk típusában gondolkodott; ez a műtípus közel áll a performansz művészetnek az alkotói folyamatot kiterjesztő expanzív szemléletéhez. Lovas Ilona a művek létrehozásakor minden egyes fázist maga végzett el, az „alapanyagok” előkészítésétől a művek létrehozásán át a végső átadáson egy tényleges performanszban vagy videómunkában való szereplésig. Munkamódszerének sajátossága, hogy a különböző kiállítási tárgyak és elemek a következő bemutatkozáskor mindig új értelmet és jelentést kaptak.A tárlat bemutatja azokat a főbb műtárgy csoportokat, amelyek fémjelzik a művész életútját, kiemelve a jelentősebb Stációkat, számos esetben törekedve az eredeti számozás szerinti sorrend beállítására. Azokban az esetekben, amikor a munka nem rekonstruálható a művész elképzelése szerint, igyekeztünk a művész-verzió dokumentációját a töredék mellett kiállítani. Ugyanakkor nem a teljesség igényére törekvő múzeumi vagy gyűjteményi rekonstrukció a szándékunk, hanem egy emlékállítás, egy már az életében is a szakma által nagyra becsült művész gondolatainak és törekvéseinek felvillantása.A kiállítás célja nemcsak az életmű retrospektív bemutatása a műtárgyakon keresztül, hanem az emlékezésnek egyfajta tárgyi transzformációja: a szakmai közeg és a barátok számára lehetőség az emlékezésre, a szélesebb közönséget pedig a megismerésben segíti.
Eternal Yorick | Lifebook - Antal Csaba életmű kiállítása
Műcsarnok, február 3-tól
Antal Csaba, avagy a színházba vetett bizalomA színház darabokra hullott, ezzel kell szembesülnie a rendezés kezdete óta. Két egymással szemben álló tábor létezik, melyeket radikalizmusuk határoz meg; ezek befolyásolják az európai színház sorsát. A bizonytalanságokat, a langyosokat „kiokádják”, ahogy ezt az Apokalipszis is állítja. Jerzy Grotowski szerette és hangoztatta azt a bibliai állítást, ami az elszánt vetélytársakat szembeállította a megalkuvókkal, akik mindent lekerekítenek, elsimítják az ellentéteket és elköteleződés nélkül kompromisszumokat kötnek.Melyek ezek a táborok?Egyfelől olyan színházi emberek, akik jobbítani szeretnék a színház helyzetét, és arra törekszenek, hogy rátaláljanak a valódi lényegre. Ennek a társaságnak az élén Gordon Craig található, akihez csatlakoznak az „üres tér” hívei, Copeau-tól Brookig, hogy Grotowskival és a „szegény színházzal” eljussanak a legszélső határig. Mindannyian készek megmenteni a színházat, hogy elérjék a színész és a közönség közötti egyértelmű kapcsolatot.Másfelől vannak azok a művészek, akik fenntartás és gyanakvás nélkül, egy közösségi álom nevében a színház valamennyi erőforrását mozgósítják. Olyan színházat csinálnak, amely mentes a legcsekélyebb kételkedéstől, művészetük gyakorlásának szentelik magukat. Legkiválóbb képviselőjük Mejerhold vagy Reinhardt, bármennyire is különbözőek a felszínen, vagy később Wilson és Mnouchkine.Antal Csaba kétségkívül ebbe a második családba tartozik. Ez a szellemiség hatja át. Ezt vállalja fel és ennek kiteljesedéséért dolgozik. Díszleteinek és jelmezeinek sokszínűsége bizonyítja a színházba vetett bizalmat. Mindenféle óvatosságtól mentes bizalom ez, ami lehetővé teszi, hogy a maga teljességében kibontsa színházi kifejezésmódját, megmutassa a szépség forrásait, vagy kifejezze tragikus felindultságát. Nincs kiemelés, nincs túlzás, nem esik ebbe a hibába. Nála minden a színpad „belakásának” öröméről és élvezetéről szól. Bűntudat és ágálás nélkül.Antal Csaba a megegyezés híve, munkamódszere a határozott és konkrét „igenlés”. Ha szöveget olvas és értelmez, azt mindig a színpaddal kialakítandó pozitív kapcsolat jegyében teszi.Antal Csaba a művészszínház képviselője, de nem egy olyan magába forduló színház, amely a kifinomultság foglya. Ez felemésztené az energiáit. Művészete a színház konkrét anyagában, forrásában rejlik, ezt kutatja és használja fel elkötelezettséggel és szenvedéllyel. Nem kételkedik a színházban, mert számára a színház és a vele folytatott párbeszéd az elsődleges.Antal Csaba díszlettervezői munkásságának sokfélesége magával ragad, de ez a sokféleség nem jelent semlegességet, identitás nélküliséget. Művészete a megoldások gazdagságában és a jelentős szövegekkel vagy híres operákkal tett nagy utazásokban mutatkozik meg. Ő olyan színházi ember, akitől idegen a legcsekélyebb sértegetés. Nem támadja a színházat, hanem felvállalja.Antal Csaba a színház erejében hívő művészek családjához tartozik, azok közé, akik hisznek a színház világteremtő képességében. Ez a kiállítás pedig minden kétséget kizáróan ezt erősíti meg. (Georges Banu) Antal Csaba az építészmérnöki diploma megszerzése után Prágában tanult színpadtervezést Josef Svobodánál, majd a párizsi Université de la Sorbonne-on folytatta tanulmányait.Pályafutása során dolgozott a budapesti Katona József Színházban és a Vígszínházban, a Kolozsvári Magyar Színházban, a Comédie Française-ban, a párizsi Théâtre de l'Odéonban, a strasbourgi Théâtre Nationalban, a milánói Piccolo Teatro-ban, a római Teatro Argentinában, a modenai Emilia Romagna de Teatro Fondazione-ban, a barcelonai Fundació Teatre Lliure-ban, a zürichi Opernhausban, a bonni, a müncheni és a wiesbadeni Operában, a karlsruhei Baadisches Staatstheaterben, Berlinben a Volksbühnében és a Staatsoperben, valamint az epidauroszi színházban.Ő szervezte a budapesti UTE Fesztivált és a Velencei Nyílt Színpad Fesztivált, valamint részt vett a Nemzetközi Vizuális Művészeti Fesztivál szervezésében a budapesti Műcsarnokban.Számos díjat és kitüntetést kapott, munkáit kiállították a Prágai Quadriennálén, a szerbiai Újvidéken megrendezett triennálén, az Avignoni Fesztiválon, a budapesti Műcsarnokban és a párizsi Petit Palais-ban. Alapító tagja a Giorgio Strehler által 1989-ben létrehozott Union des Théâtres de l’Europe-nak.Tanított a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban, a giesseni Institut für Angewandte Theaterwissenschaftban, a strasbourgi Théatre Nationalban, a salzburgi Mozarteumban, a milánói Brera Akadémián, a bostoni Harvard Egyetemen, a velencei IUAV-ban, a lyoni ENSATT-ban, a moszkvai Mali Színházban, a párizsi Conservatoire-ban és a müncheni Bayerische Theaterakademie-n.
Katona Szabó Erzsébet: Velúr
Műcsarnok, március 26-ig
A bőr természete Katona Szabó Erzsébet művészetében Ősök kultuszaKatona Szabó Erzsébet a természet apró mozzanatait és jelenségeit figyeli, annak ritmusa szerint él és harmonikus egységet alkot vele. Ismeri a megfoghatatlant, a természeti erők szabályait. Kémleli a lombkoronákon átszűrődő fényt és érzékeli a növényzet változásait. Ismeri a mindenkori kertek rendjét. Az állatvilághoz olykor csak a suttogók képesek közel kerülni. Katona Szabó Erzsébet a természet kiválasztottja, aki párbeszédet folytat az őt körülvevő közeggel. Járja az erdőket és olykor lenyűgözve áll egy puha, mohos sziklás előtt. Tapintja a növényvilágot, tanulmányozza a fák göcsörtös, szövevényes törzseit. Megfigyeli az avar földszíneinek, sárgás árnyalatainak változását. Minden az anyaföld alkotása. A művész elgondolása szerint mindezt azok az istenségek – ősanyák és ősapák – mozgatják, amelyek együtt léteznek a természettel. Ennek a misztikumnak a felfedezése átjárja az alkotó mindennapjait, ihletet merít belőle a művészetéhez. Kertjeiben különleges növényeket nevel: édeskés fügét, gránátalmát, baljós júdásfát, illatos levendulát, zsályát, erdei vadvirágokat és távol-keleti eredetű cserjéket. Mindez talán felidézi bennünk annak a bibliai tájnak az emlékét, ahol az első emberpár gondtalan napjait töltötte. A bőrA magyar népművészet iránti érdeklődés az alkotó gyermekkorára vezethető vissza. Erdélyből származik, fiatalon megismerkedett a későbbi művészetét meghatározó hagyományos elemekkel: a női népviselettel, annak díszítményeivel, a szőttesekkel, a népi faragással és a bőrrel. Elmondása szerint a bőr magán hordozza annak a természeti közegnek a tulajdonságait, amelyben valaha létezett. Az 1970-es évek közepén, a marosvásárhelyi Bőr- és Kesztyűgyár tervezőjeként újból találkozott ezzel az anyaggal. Kikészített, változatos színekre festett, nagyméretű bőrlapokból minta alapján szabták a bőrruházat alkotóelemeit. A feleslegessé vált, játékos formájú bőrdarabok kupacokban álltak az üzem műhelyének padlózatán. Katona Szabó Erzsébet tervezői kreativitását mutatja, hogy hamarosan ezek a kidobásra ítélt hulladékanyagok másodlagos felhasználást kaphattak. Többek között színes bőrszoknyákat, mellényeket és kisebb kiegészítőket varrtak a gyárban, később, az 1980-as évek elejétől a 2000-es évekig a művész saját műhelyében tervezett és készített öltözékeket. A divatnak, az öltözködési kultúrának is megvannak a maga keretei és szabályai. Az alkotói szabadság utáni vágyakozás keltette életre Katona Szabó Erzsébet bőrkollázsait és bőrdobozait, melyeket műcsarnoki tárlatunkon mutatunk be. Ókori kitekintésSivatagos, űrbéli tájak mentén nyugszanak az ókori egyiptomi kultúra emlékei, a piramisok. A hasított kőtömbök térformákba való szisztematikus rendezése központi jelentőséggel bír ebben a letűnt civilizációban. Valaha öröklétet álmodtak a fáraók, ami az építészetükön is erőteljesen megmutatkozik. Katona Szabó Erzsébet bőrdarabokból építi, szabja-varrja műveit, melyek – mérettől és színtől függetlenül – az ókori egyiptomi építészet vizuális nyelvezetére rímelnek. Egy-egy bőrdarab megannyi egymás köré, mellé vagy fölé helyezett kőtömb, ugyanakkor a kubusokat súlytalan, úszkáló formákként érzékeljük a műveiben. Szerteágazó európai művészeti gyökerekAlkotói stílusának gyökerei a szerteágazó európai művészetben lelhetők fel, a magyar népművészeti hagyományon túl a 19. század végén kialakult bécsi és magyaros szecesszió jegyei is kimutathatók benne. Erdélyi tanulmányai alatt a Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte szecessziós marosvásárhelyi Kultúrpalotába (1913) járt iskolába, ahol gazdag építészeti ornamentikával találkozhatott. Többek között Körösfői-Kriesch Aladár, Toroczkai Wigand Ede és Nagy Sándor alkotásai vették körül tanulmányai alatt. A magyaros szecessziós hagyomány és a századfordulós Gödöllői Művésztelep szellemi örökségét is ápolja Katona Szabó Erzsébet a Gödöllői Iparművészeti Műhely és művészkert létrehozásával és működtetésével. Az 1990-es években jellegzetesen nőies, indás-díszes, halványkék és világos rózsaszínekkel kombinált, újszecessziós falikárpitjain a történeti szecesszió alkotóinak stílusjegyeit is felismerhetjük. Misztikus bőrkollázsokA 20. században kialakult konstruktív és az organikus szemlélet egyformán hangsúlyos Katona Szabó Erzsébet mágikus töltetű bőrkollázsain és bőrdobozain. Sötét és világos tónusú színpalettát láthatunk a műveken, a feketétől az antraciton át a sivatag homokszínéig. Munkái labirintusként szippantanak magukba, ezeket szemlélve a tér fogságába kerülünk. Hol van a kiút vagy a visszaút ebben az útvesztőben? Több kollázs változatosan díszített, csipkézett, a fény átszűrődik a keletiesen áttört anyagon. Nagyméretű munkáin olykor kisebb, nyitott ajtókat is láthatunk: egy ismeretlen világba való átutazás lehetőségeit. Óriásműve, A Fal (2003–2005) legfontosabb alkotásai közé tartozik, melyet kiegészít a kisebb kollázsokból álló együttes, a Sóhajok (2019). Az alkotó elgondolása szerint a műcsoport a berlini falat és annak lebontását követő változásokat szimbolizálja. Az objektív szemlélő a 20. századi európai történelmen kívül egyéni szimbolikát is szabadon hozzárendelhet a művekhez. A Fal felidézheti a Kínai Nagy Fal vagy a Siratófal egy részét is. Fotókon keresztül azt a folyamatot is bemutatjuk a műcsarnoki tárlaton, amikor az alkotó visszahelyezi a természetbe a bőrt. A GIM művészkertjének fatörzseit beburkolta felcsíkozott bőrökkel és érlelte, öregítette azokat. Visszaadta őket a természetnek egy időre. Később leszedte a törzsekről az anyagdarabokat és újból alkotásokat kreált belőlük. Ilyen a bőr természete Katona Szabó Erzsébet művészetében. (Markovits Éva, a kiállítás kurátora)
