A prolisrácból lett sármos angol szuperügynök, Töki újra az ujja köré csavar minket, de szó szerint, nem maradnak el az elképesztően megkoreografált akciójelenetek sem, és van, akit feleslegesen sirattunk...
Ez kérem a nyár meglepetésfilmje, ami úgy 5 és fél millió dollárból készült, és több mint 50-et hozott, tulajdonképpen megérdemelten. És ezt én is csak most tudtam meg!
Bár Simonyi Balázs nem tudja pontosan megfogalmazni, miért jó, hogy az ember saját teljesítőképessége határait feszegeti egy sziklás görög országúton, azért sikerül érzékeltetnie, hogy van a dolognak...
A régi romcom recept működésképtelen, a csinos lány és a jóképű srác története unalmassá és lényegtelenné vált. Még akkor is, ha bedobják a korkülönbség témát csavarnak.
A bérgyilkos pénzért öl, az orgyilkos pedig lehet, hogy meggyőződésből, bár egyikük sem a legszimpatikusabb szakmát űzi, de ne ítélkezzünk olyan könnyen.
Azontúl, hogy egyikük létezésére sincs bizonyíték, mindkettőnek szép sűrű bundája van, aminek titkát gonosz tudósok használnák fel egy új hajnövesztő szerhez, legalábbis egy jópofa francia-belga...
Az amerikai elitkatonák egy bosnyák tó mélyén keresik a nácik aranyát, de teszik mindezt olyan ráérősen, hogy egy ponton azt hittem, művészfilmet látok.
Aki Kaurismaki újfent bebizonyítja, hogy rutinból is képes egy ezerszer körbejárt témáról izgalmas filmet készíteni, ráadásul egy pont nagyon is aktuális témában.
A remake-ből árad a '80-as évek feeling és a Stephen King-könyvek fosatós hangulata. A gyerekszereplők is ügyesek.
Na jó, igazából a hét nőből csak három van benne a játékban, de így se gondoljunk valami lihegős szoftpornóra Sofia Coppola új filmjében, ami sokaknak rossz hír lehet.
Indiánrezervátumban élni nem jó, tudjuk meg a Sicario forgatókönyvírójának első rendezéséből, mert bazi hideg van, nincs se munka, se móka, a lányokat pedig gyilkolja valaki.
A Kis üdítő, kis krumpli nem szívderítő olvasmány: sallangmentesen mesél félrecsúszott, megnyomorított életekről, de mindezt olyan jól teszi, hogy képtelenség letenni. És lehet, hogy még vicces is.
A ripityára tört repülőgépből fehér porral beborítva kikászálódó, majd vígan biciklire pattanó Tom Cruise tökéletesen hozza a hidegháború alatt állami megbízásból drogcsempészkedő címszereplőt.
Nem baj, ha egy horrorfilmen látszik, hogy olcsó, és az sem feltétlen zavaró, ha jól ismert klisékből építkezik, az viszont gond, ha látszik, hogy csak úgy összedobálták az egészet.
Bár az alapsztori enyhe idiotizmusba hajlik, Ryan Reynolds és Samuel L. Jackson tisztességgel átharcolja, futja, izzadja a filmet, miközben ötpercenként leköcsögözik egymást.
Ha a Hazárd megye lordjai bankrablónak állnának, az pontosan így nézne ki, de ez mit sem von le a film élvezeti értékéből, ami egyben az Ocean’s Eleven filmek paródiája. És nem is bankot rabolnak benne!
Oda a mogyoróbolt, veszélyben a park, korrupt politikus irtja a zöldet! Mit tehet ilyenkor a kis lila mókus meg a haverjai? Hát visszavág, de ehhez kell pár ázsiai fehéregér is!
Rafinált thrillerként indul az ellenszenves üzletember története, hogy a nagy csavar után másfajta csavarok jelenjenek meg, és még a Harcosok klubját is megidézik, de nem tudom, minek.
A hülyeséget nem szabad túltolni, Will Ferrell és társai azonban pont azt teszik. Talán a hosszú nyár miatt, talán egyszerűen azért, mert jól csinálják, nekem baromira bejött a zugkaszinó hibbant...
Mikor máskor szeressen bele az ember egy amúgy is foglalt nőbe, mint amikor éppen kiirtanák a saját faját?