A védelmező 2 - Még folytatásnak is rossz!
Képzeljék, ez egy olyan film, ahol az igazi történet csak egy óra elteltével kezdődik el, addig csak azt illusztrálják, amit eddig is tudtunk: Denzel Washington egy nagyon menő arc.
Képzeljék, ez egy olyan film, ahol az igazi történet csak egy óra elteltével kezdődik el, addig csak azt illusztrálják, amit eddig is tudtunk: Denzel Washington egy nagyon menő arc.
Együtt lóg néhány deszkás csaj, akik befogadnak egy szürke egérke külvárosi lányt is, nagyjából ennyi a sztori, a többi a hangulat. A nagyon menő hangulat, a zene, a képek és persze az arcok.
Igaz, az elmúlt hónapok kissé ütődött francia komédia termése nem tette túl magasra a lécet, amit a valóban sármos Jean Dujardin legújabb munkája így meglepően könnyedén ugrott meg.
Elsőre izgalmasnak tűnt Jason Statham és a rég kihaltnak vélt óriáscápa találkozása, aztán kiderült, hogy csak egy korhatáros gagyi. Persze gagyin is lehet jól szórakozni, ezen viszont nem.
Cipruson járunk, ahol elkóborolt kutyáját keresve jut át görög hősünk a török oldalra, hogy ott mindenféle nehézséggel szembesüljön, amiknek semmi köze nincs ahhoz, hogy éppen ki görög és ki török.
A legjobb dolog, ami egy thai börtönben történhet az, ha a ringben vernek péppé, mert utána felmos valaki, kapsz enni és valahogy túléled az egészet. Persze mindez valós történet alapján...
A Castle Rock csak egy tisztességes iparosmunka. Jobb a Fűnyíróembernél, de rosszabb, mint az Az.
Tom Cruise elképesztő energiája és Henry Cavill legyőzhetetlen bajsza nyertes párost alkot az elnyűhetetlen széria leghosszabb és talán leglátványosabb részében, ami hoz minden jól bevált klisét.
Igen, az egykor sikeres, indulatkezelési problémákkal küzdő séf és a gondjaira bízott Aspergeres fiú road movie-ja tisztára olyan, mint a Rainman, csak olcsóbb és egyszerűbb.
Aki bátor politikai kiáltványra számít, csalódni fog, a letartóztatott orosz rendező filmje főleg nosztalgiázás, fátyolos tekintetű visszanézés a leningrádi underground zenei szcénára. Annak viszont...
Az HBO bemutatta a Robin Williamsról szóló, egyszerre hihetetlenül vicces és végtelenül szomorú portréfilmet.
Grandiózus CGI-orgia helyett szívmelengető családi vígjáték lett a Hangya 2 – és pont ez benne a jó!
A Felhőkarcoló jól játszik a magassággal és a térélménnyel – kár, hogy a sztori a Die Hard béna koppintása.
A mesteri Holtodiglan és a csapnivaló Sötét helyek című adaptációk után Gillian Flynn írónő első regényéből is elkészült a mozgóképes feldolgozás, egy minisorozat formájában, a csodálatos Amy...
A szóban forgó férfiak ugyan többnyire nem fecskében vannak hanem régimódi úszódresszben, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy megmelengetik vele a szívünket.
Hála a történet tagolásának, a szemünk előtt fullad bele egy izgalmas, megtörtént eseményen alapuló katasztrófafilm egy sablonos szerelmesfilmbe, amit többnyire a csodálatos természet ment meg a giccsbe...
Akár rettentően kínos is lehetett volna a film, egy új Faterok motoron, mert a magukat mindenáron szórakoztatni akaró középkorú pasasok sosem viccesek, de szerencsére akadnak nagyon jó dumák.
Íme, egy film, amiben az emberek folyton leveseket kóstolnak. És ettől boldogok lesznek, sírnak, szeretnek, megbocsájtanak, múltat idéznek és némileg mellékesen jól laknak. Mindez Japánban, majd...
Ott volt a tarsolyomban a rémes szóvicc címnek, hogy A hiteltelen család, arra az esetre, ha pocsék lenne a 2004-es nagyszerű szupermese folytatása, de jó lett, méghozzá nagyon jó!
Kedves multikulti darab, ahol mindenki tanul a hibáiból és megtanulja tisztelni a másikat, amihez persze az kell, hogy egy pasi a játékidő nagy részében tetőtől talpig fekete burkába öltözve rohangáljon.