Henrik Ibsen azonos című drámája nyomán, a Kulcsár Noémi Tellabor előadása. A Kulcsár Noémi Tellabor társulat új bemutatójában a tánc nyelvén próbálja megfogalmazni a Henrik Ibsen Nóra címen is ismert drámájában feltett kérdéseket, miközben próbálnak megválaszolni néhány sajátot is. Ha nincsenek már szavaink, miként kommunikálhatunk a mozgásunkkal? Mit jelenthet egy ölelés, egy pofon? Milyen az, amikor mozgatunk valakit, vagy amikor mozgatnak minket? És mi történik, ha már önerőből akarunk mozogni? Táncolják: a Kulcsár Noémi Tellabor táncosai.
Éjszakánként elég meghökkentően viselkedik a tengerparti gyógyszálló egyik idős hölgylakója:mezítláb átmászik az ablakon, kiszökik a szanatóriumból, énekel a holdfényes kertben, sirályokat etet.Éjjeli bohém kiruccanásaival persze felrúgja az intézmény szabályait. Huncut szórakozottságán meg is ütközik a szanatórium hasonló korú, szintén magányos, kissé morózus főorvosa: nem igazán elnéző a„vétkező” nővel. Próbálja rendre utasítani. Aztán lassan mégiscsak meglágyul. Vagyis kénytelenengedni annak: találkozni sohasem késő, mindenkinek szüksége van valakire, a boldogság pedig nemkényszer, az jön, ha hagyjuk, és emlékeztet minket arra, hogy élünk, még akkor is, ha a jelen esetlegmár csak pillanatokban mérhető.Alekszej Ny. Arbuzov kétszereplős darabja a tisztességben megőszült professzor és páciense késeitalálkozásának története. Lírai fordulataival, humoros, szerethetően ironikus jeleneteivel –jutalomjáték a színészeknek. 1977-ben jutalomjáték volt Tolnay Klárinak és Mensáros Lászlónak.Negyven évvel később jutalomjáték Molnár Piroskának és Jordán Tamásnak, akik évek óta kötődnek aRózsavölgyi Szalonhoz, s nagyon szeretnek együtt játszani. Rendezőként Sándor Pál csatlakozikhozzájuk: így válik a hihetetlen páros hihetetlen hármassá.
Kelet kapuja, végállomás. Vasutas performansz lokálpatrióta ízzel, videókkal, hangjátékkal, nosztalgiával és egy vasúti tekerős izével. 1991. június 19-én Csap irányába az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarország területét, amikor Viktor Silov altábornagy fekete Volga 3102 típusú autóján 15 óra egy perckor, Záhonyt elhagyva, áthajtott a Tisza hídján. Ugyanebben a pillanatban, alig száz méterrel odébb, a záhonyi Petőfi Sándor utca 21-es szám alatt Háda Fruzsinka megtette élete első lépéseit a konyhában. Azóta eltelt harminchárom év. Mi történt azóta? És mi nem? Háda Fruzsina, az SzFE végzős drámainstruktor hallgatója, számos független előadás színésze hazatér szülővárosába, Záhonyba, hogy elkészítse diplomamunkáját a rendszerváltás után hanyatlásnak indult vasutas városról. Fábián Péter, az előadás másik alkotója Szegeden is jól ismert: a k2 Színház egyik alapítója és vezetője volt, manapság prózai előadások mellett bábszínházban is rendez, tévésorozatot ír, és tanít. „Hogy a miénk is tud lenni ez a monodráma, azt az alkotók közösségi színházas megoldásai is eredményezik. A záhonyi idősek, akik mesélni tudnak a régi időkről, érthetően nem tudnak itt, Budapesten játszani az előadásban, de a jelenlétük tapintható és átélhető a tárgyaik, a bejátszásokban hallható megrendültség révén. Az előadás viszont a nézők felé is kinyílik, amikor Háda Fruzsina kinyitja az oroszok kivonulásának emlékére készített emlékdobozt.” Produkciós asszisztens: Nádasdi SzandraHang és videóvágó: Láng AlexandraTechnikus: Lengyel Ákos Papa
A lány veszélyben van, egyszerre bujkál befolyásos anyja és egy titokzatos aktivista elől. Senkiben sembízhat, úgy érzi, minden lépését figyelik, követik, ezért úgy dönt, a saját kezébe veszi az irányítást:minden technikai lehetőséget bevet, hogy szemmel tartsa üldözőit. Társa az akcióban egy egyszerűpizzafutár, aki – a nézőkkel együtt – próbál segíteni a lánynak. A tét nem kicsi: biztonság vagyszabadság, kontroll vagy veszélyekkel teli jövő. Hős legyen a lány vagy áruló? A PlayOn! nemzetközi együttműködésben készült előadás a maga nemében egyedi vállalkozás: afordulatokkal tarkított eseménysort a nézők egy telefonos applikáció segítségével alakítják,befolyásolják, így a nézők valóban résztvevőknek érezhetik magukat, nem csak passzív szemlélődőnek.A döntés a kezükben van. A Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház, a University of York (UK) és a Teatr Ludowy (Lengyelország)koprodukciója. Esther Richardson és Cecilie Lundsholt „Traitor” című eredeti műve alapján, Rupp Anikó fordításának felhasználásával írta: Eck Attila és Vidovszky György. Technikai kivitelezés – Farkas IstvánAdmin – Fekete Balázs / Keszte Bálint Videófelvétel – Bárdi Gergő, Albert KingaKlipek – Krausz Attila, Ab Ovo StúdióSzínházi nevelési konzulens – Gyevi-Bíró Eszter
Égi és földi szerelem… Azaz érték, amit a szív szava hordoz, amit egy pár egymás iránt érez, meghatározó mindennapjainkban. A boldogságra való törekvés, megélés minden ember számára fontos. Vörösmarty Mihály klasszikuskölteménye ezúttal új nyelven, mai környezetben kel életre, ahol a szerelmesek egyre mélyebbre merészkednek a képzelet és a fantázia birodalmában. A beteljesüléshez próbákat kell kiállniuk, a történetben megjelenő akadályok, kudarcok szimbólumaként Mirígy, a boszorkány ármánykodásaival kell szembenézniük, aki megpróbálja megakadályozni boldogságukat. Táncművészek: PR-Evolution Dance Company Szereplők: Tünde- Elise Paris Turco Csongor- Matthew Joseph Retcho Mirigy- Saioa Poblador Ördögök- Rudisch Boglárka, Valerio Zaffalon, Fabio Valcarenghi Ledér- Rudisch Boglárka Hajnal, Nappal, az Éj- Martina Balzamo/Somogyi Zita Alkotók: Díszlet: Nagyváradi Szandra Videó: Kiss Réka Fény: Józsa Olivér
Kegyetlen színházi társasjáték. Színházi társasjátékunk a Fekete Malom világába kalauzol. Rejtvényeink és erőpróbáink során kiderül, mennyit ér a bajtársiasság és a szolidaritás a hatalom manipulációjával szemben. Van-e lehetőség a lázadásra? Mi mindent vagyunk hajlandóak feláldozni a győzelemért? Játékunkat mindazoknak ajánljuk, akiknek van elég bátorságuk szembeszállni a Mesterrel. De vajon tényleg ellene kell harcolnunk?
„...Én mindig ugyanazt az egyet álmodom. Állok a kapunkban a lépcsőház alján, a drótszövettel megerősített, betörhetetlen üvegű vasrámás kapu belső oldalán, és megpróbálom kinyitni a zárat. Kinn az utcán mentőkocsi áll, az egészségügyiek üvegen át beirizáló sziluettje természetellenesen nagy, dagadt arcuknak udvara van, akár a holdnak. Forog a kulcs, de hiába küszködöm, nem tudom kinyitni a kaput, pedig nekem be kell engednem a mentőket, különben későn érkezik a betegemhez. Ám a zár meg se moccan. Segítségért kiáltok, de csak tátogok, üresen, mint a hal. Saját sikolyom riaszt fel ilyenkor, villanyt gyújtok, köröttem hálószobánk ismerős bútorzata, ágyunk fölött mindent értő őseim, egyedüli tanúim rá, hányszor futottam éjjelente kaput nyitni mentőnek, mentőkocsinak, hányszor képzeltem el, mi volna, ha egyszer nem fordulna a kulcs.„ „A képek mindent tudnak, legjobban azt, amit leginkább próbálok elfelejteni.” „Én öltem meg Emerencet.” Részletek Szabó Magda Az ajtó című regényének első fejezetéből. Médiadesign: Juhász AndrásA rendező munkatársa: Laky Diána Zenei közreműködő: Matisz Flóra Lili Operatőr: Táborosi András, Rónai Domonkos Mozgás-konzultáns: Szabó Veronika
Hogy az meg mi és mi kell hozzá?Kell egy nagyformátumú művész, jelen esetben zenész és zeneszerző, aki vette abátorságot, hogy a múlt évszázad közepe felé, Magyarországon szülessen meg. Kell az ő eseménydús élete és egyedülálló munkássága.Kell egy író, aki a könyvéből darabot ír.Kell hét baromi jól éneklő és játszó színész.Kell egy elképesztően profi zenekar.Kell zene. Jó zene. Nagyon jó zene!Kell huszonegy dal.Kell millió nagy és apró szórakoztató ötlet, játékban, zenében, táncban.Kell látvány, ami egyszerű, mégis ötletes és magával ragadó.És végül kell ön, hogy eljöjjön, megnézze, lassan elengedje magát, dúdoljon,énekeljen, emlékezzen, merengjen, megdöbbenjen, nevessen, sírjon, majd vonja le atanulságot: egyedül nem megy! A zenekar tagjai: Hoffmann György, Dobos László, Hajba Áron, Hajba Imre és Almann Gergő.
Egy vagyonos üzletember hirdetést ad fel: néhai üzlettársa fiát keresi, szeretné tisztességesen, rengeteg pénzzel megjutalmazni. Billy bejelentkezik, mint jogos örökös, azonban rá kell jönnie, hogy személyazonosságát nehezebb bizonyítani, mint hitte. Mert egyre több „Billy” érkezik a hirdetésre…
Szente Vajk egy unikális, néma előadást álmodott színpadra – legalább annyira merészen, mint maga Chaplin, aki már a hangosfilmek időszakában forgatta le nagy sikerű némafilmjét. Fekete-fehér látványvilág, zenére kidolgozott mozgássorok és a némafilmek stílusát idéző színészi játék jellemzi majd az előadást. „A színházban mindig az innovációt kell keresni, ami megújítja azt a formanyelvet, amit előadóművészetnek nevezünk – mondja a rendező. – A Chaplin korabeli színjátszás eszközei megváltoztak már, épp ezért lehet ma újra izgalmas a néma történetmesélés.” A cselekmény középpontjában egy csavargó áll, aki magányosan tölti napjait a nagyvárosban. Egy nap rámosolyog a szerencse: beleszeret egy vak virágáruslányba és ráadásul megmenti egy milliomos életét, aki ettől fogva barátjának tekinti. A bökkenő csak az, hogy a gazdag mecénás csak akkor ismeri meg, ha részeg, és ebből sok-sok galiba származik. A Csavargó a gazdag pártfogójától kapott pénzből meggyógyíttatja a lányt, ő maga viszont börtönbe kerül…
„Hegedűs a háztetőn… valahol mind azok vagyunk. Megpróbálunk egy letisztult dallamot kicsalni, miközben egyensúlyozunk, hogy ne szegjük nyakunkat. Nem könnyű!” A helyszín a 20. századi Anatevka, egy zsidók és oroszok lakta falu, ahol a közösségéletét a vallás és a mindenre kiterjedő hagyományok határozzák meg. Itt él Tevje, a tejesemberfeleségével, Golde-val, valamint öt lányukkal. Az apa mindent elkövet, hogy a családot összetartva lányait a tradíciók szerint adja férjhez. A fiatalok azonban vallási eszmék helyett, szerelemből kívánnak házasodni, így a legidősebb lány, Cejtel a dúsgazdag férj helyett a szegény szabólegényt, Mótelt választja; húga, Hódel Szibériába utazik fogvatartott kedvese, Perchik után; Háva, a harmadik lány pedig egy más vallású fiú mellett talál rá a boldogságra. Mindeközben a helyi zsidó közösségnek különböző megpróbáltatásokkal kell szembenéznie: az egyre erősödő antiszemitizmussal, a politikai megmozdulásokkal és végül a rendelettel, hogy vagyonukat hátrahagyva el kell hagyniuk őseik földjét! A darabot Magyarországon először az Operettszínházban mutatták be 1973. február 9-én Vámos László rendezésében, a főszerepben Bessenyei Ferenccel. Nagyon fontos mű, mely egyfajta átmenetet képez az operett és a musical műfaja között, különleges zenei világával és keserédes humorával szólítja meg a nézőket. A darabot 1974-ben betiltották, és csak tizenegy év múlva, 1985-ben mutatták be újra, ugyancsak az Operettszínházban. 2021-ben Bozsik Yvette rendezésében, a színház valamennyi művészének közreműködésével tér vissza repertoárunkra! Sólem Aléchem novellái alapján. Közreműködik: a Budapesti Operettszínház ÉNEKKARA, BALETTKARA és ZENEKARA, valamint a BOZSIK YVETTE TÁRSULAT táncosai.
A Sári bíró Móricz Zsigmond első színműve műfaját tekintve vígjáték, de minden látszólagos kedélyessége ellenére, túlmutat a népszínművek idilli faluábrázolásán, humora szatirikus, társadalombírálata Móricz finom valóságérzékét mutatja.Bíróválasztásra készül a falu. A falu bíráját Sári bírónak csúfolják, mert helyette a felesége Sári irányítja az ügyeket. Diktál, nemcsak a családnak, a falunak is. A pozíciójában megőszült bíró szívesen szabadulna székéből, de az asszony nem engedi. Most ő egyengeti férje útját a választáson. A bíró kénytelen összefogni fiával, Jóskával, aki szerelmes az ellenjelölt Pengő Kovács lányába, Lizibe. A fiatalok csak akkor lehetnek egymáséi, ha Pengő Kovács nyeri a bírói tisztet egyhangú szavazással. A bonyodalom a klasszikus vígjátékok tanulságai szerint szövődik: A két öreg vetélytárs gyermekei egymást szeretik és szövetkeznek a háttérben. A terv remekül beválik. A régi bíró megmenekül megunt hivatalától, a szerelmesek megkaphatják a suszter házát a falu közepén és egymást. A hatalmát veszni féltő bíróné végül megenyhül és örömmel fogadja a családba Lizit, aki méltó folytatója anyósa család- és faluirányítói munkásságának, és így Sári bírónénak is megmarad a beleszólása a közügyekbe.Anélkül, hogy az előadás aktualizálni kívánna örökérvényű és tökéletesen mai, Nagy Viktor rendezésében egy múltat és jelent összekötő, sok zenés, édes-bús vígjátékká bővül, mely megejtően festi le ennek a falusi kis világnak igazságait, humorát és érintetlen báját.
Rémmese. A Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves prózai színművész osztályának előadása. Yahoo országot államcsőd fenyegeti. A gazdagok nem akarnak segíteni, a szegények nem tudnak. És még lázonganak is. Mit lehet itt tenni? Új vezetőt kell találni, új ideológiával! Aki vállalja a piszkos munkát. Mindig van ilyen. Itt éppen Iberinnek hívják. A népet lelki alapon gömb- és csúcsfejűekre osztja. És minden rosszért a csúcsfejűeket teszi felelőssé…
„Egy rejtélyes idős úr éli eseménytelen hétköznapjait lányával egy vidéki kúriában. A hajdan volt filmsztár megdermedt életét egy újabb mindenes jövetele töri csak meg. A fiatal gondnok viszont csak gondot okoz a ház körül, hisz a felmosórongynál jobban izgatja a színház, a bevásárlásnál pedig sokkal jobban a helyi boltos kisasszony.” Fergeteges, csupa szív történet, parádés szereposztással és feledhetetlen élőzenével a Karinthyban.
Charlie Chaplin legnagyobb hatású műve, A diktátor mélyen humanista alkotás. A kis borbély és a nagy diktátor kettős szerepében önmagához híven most is a hatalommal fordul szembe a zseniális alkotó. Hol kíméletlenül szatirikusan, hol a bohóctréfa eszközeivel oldja fel sok millió ember szorongását. A színész felejthetetlen bajusza, legendás cipője, keménykalapja, mozdulatai mindenki emlékezetébe beleégtek. Chaplin Korda Sándor magyar származású filmrendező és producer tanácsára kezdte el forgatni a filmet 1939-ben. A diktátorban Ausztria megszállásáig követi Hitler Birodalmának kiépülését és a zsidóság meghurcoltatásának eseményeit. A film bemutatója 1941 márciusában volt. A történet a két világháború között játszódik egy olyan korban, amikor a szegénység és az őrület féktelenné vált. Az emberség és a szabadságba vetett hit elbukott. Chaplin később azt nyilatkozta: „Ha tudtam volna, hogy léteznek haláltáborok, nem írtam volna meg ezt a forgatókönyvet.” Közreműködik: BÁLINT BARNA, HARANGOZÓ BOGLÁRKA, KISS ESZTER, KOLOZSVÁRI ÁDÁM, KÓBOR BALÁZS, KURUCZ ÁDÁM, MISIK RENÁTA, SAFRANKA-PETI ZSÓFIA, TÓTH BRIGITTA, TÓTH MÁTÉ, VIOLA PÉTER, VITÁRIUS ORSOLYA Zenészek: GELLÉRT-ROBINIK PÉTER, HLASZNY ÁDÁM, HOSSZÚ KRISTÓF, KISS-VARGA ROBERTA IZABELLA, KURUCZ LEVENTE, MESTER DÁVID, RÓNAI GÁBOR, STANDOVÁR MÁTYÁS, TÓTH PÉTER
,,Olyan volt sokáig, mint valami lényecske. Se nem lány, se nem fiú. Mint egy nagy üres szív, ami még minden előtt van és az életért, szeretetért könyörög, nap mint nap, év után év. Mintha az ediigi jelentéktelen élete arról szólt volna, hogy megtanuljon élni, hogy minél inkább a többiekhez hasonlóan éljen, de leginkább életre keljen. Tudom, hihetetlen, hogy mindez azért történhetett, mert egyszer valaki otthagyta a kórházban, mert az, aki világra hozta, nem őt választotta.”
Az, hogy valami változik, érzékeljük, tudjuk, felnőtt korunkra megismerjük a változás természetét.Arról a szóról, hogy örökké is lehetnek ismereteink, sőt élményeink! Amikor flowban vagyunk,akkor minden pillanat kitágul, egybeolvad a múlt-jelen-jövő, lineáris szinten megszűnik az idő. Saz az érzésünk, hogy csak úgy vagyunk….De mi is az az egység? Mitől lesz valami egy, vagy pont nem az…? Azért, mert egy térben vagyunk, vagy mert ugyanazt csináljuk? Szabályokat alkotunk? Mitől család egy család, csapat a focicsapat, kórus a kórus, nemzet egy nemzet?Az összetartozás érzése hol születik meg? Az egyénekben, vagy az valami az egyéneknél sokkal nagyobb közeg, szféra? S ez a valami kitapintható-e, sejtjeinkben is érezhető-e? Mi az egység esszenciája?Létezik-e olyan pillanat, amihez sem hozzátenni, sem elvenni nem lehet, pont úgy teljes, ahogy van? S ez a pillanat lehet-e változással teli, örök, és társainkkal együtt egységet alkotva önfeledt? Az Amőba című előadásunkban a fenti kérdésekre kínálunk válaszokat, és arra is kísérletet teszünk, hogy a néző is az előadásban megteremtett egység része legyen, még akkor is, ha ülve szemlélődik.Gesztelyi Nagy Csilla - táncművész, koreográfus, testtudati tréner, Craniosacralis kezelő.,,Táncművészként és koreográfusként az utóbbi közel 10 évben a mozgás-improvizációs kísérletek nagy hangsúlyt kaptak munkáimban. Különféle mozgásminőségeket kutatok és igyekszem különbözőféleképpen ábrázolni azokat, a mozdulatokhoz tartozó energia áramlatokkal játszok. Valami olyan a testből induló, de a fizikális lényen túlmutató létezést/létállapotokat igyekszem tánc közben megélni és ezáltal megjeleníteni, ami ’varázslatossá’ teszi a mozgást, természetessé, önfeledtté. A fizikai test és az energia test kapcsolatát kutatom egyéni szinten, illetve a táncosok közötti improvizatív interakciókban. Ennek a hátterében létező technikák állnak, az én esetemben a Skinner Release Technika- testtudati módszer, és a tajcsi (harcművészet) és a csikung, a Craniosacralis Biodinamika (gyógyító kezelés) és a Kapcsolatteremtő gyógyítás (energetikai módszer), amelyek rendszeres gyakorlása során jutottam el a jelenlegi állomáshoz. Ami valójában nemcsak állomás, hanem egy olyan folyamat, ahol egyre otthonosabban mozdulok, alkotok; valamint ahová újabb és újabb alkotótársak érkeznek hozzám. A legelső ilyen meghatározó találkozás és alkotás Vavra Júliával történt, amiből az Ö B Ö L című darabunk született, a következő alkotás az Amőba (csoportos koreográfia) és A test misztériuma, Mikó Dáviddal közös előadásunk.” Előadók: a Közép- Európa Táncszínház táncosai Zenei szerkesztés: madlaProdukciós menedzsment: Gerlits Réka
„… ahova te mész, megyek én is. Ahol te letelepszel, letelepszem én is.” (Ruth könyve) Márai Ilona naplójának megjelenése az idei év irodalmi szenzációja. A MAZSIKE a 2022/23-as évad kiemelt kulturális programjaként - a HELIKON Könyvkiadó, és a KuglerArt Szalon támogatásával - mutatja be a „Lola naplója” című, 4 részes irodalmi-kisszínház sorozatot a RETIKÜL Női Irodalmi szalon műsorában. Színpadi előadásként különleges ez a sorozat, mert a Márai házaspár emigrációjának négy különböző állomásán játszódó négy rész úgy követi egymást, mint egy négy részes filmsorozat egymáshoz szorosan kapcsolódó epizódjai. Lola számára „Ő” (így utal férjére) volt a legfontosabb. Mégis, sokkal több volt, mint a nagy író, Márai Sándor felesége. Naplóiban nyíltan beszél házaséletük hullámzásairól, és arról is, hogyan éli meg ő Márai alkotói válságait, érzelmi távolodásait, és mekkora árat fizet egy-egy regény elkészüléséért. Őszintén, szabadon, érzékenyen, humorral ír életük eseményeiről, az emigrációjuk különböző állomásain őt ért benyomásairól, a tájakról, emberekről. Beszél álmairól, érzelmeiről, örömeiről, fájdalmairól. Gyakran ír a hullámokban rátörő honvágyról, a Magyarországra való visszatérés reményéről, később pedig ennek a reménynek feladásáról. De ír mindennapi kis örömökről, bosszúságokról, háztartási ügyekről: főzésről, vásárlásról, ruhákról, kalapokról, harisnyákról, cipőkről… Feljegyzései izgalmasak, mert olyasmit is elmesél kettejük életéről, amit Márait olvasva eddig nem tudhattunk meg. De a legfontosabb talán mégis az, hogy a Márai Sándor naplóiban itt-ott felbukkanó L. betűk mögött most alakot ölt az a nő, akinek halála után az író ezt írta: „Hatvankét éven át éltünk együtt, volt szerelem, harag, minden, ami a közös életből múlhatatlanul következik, de azt, hogy ennyire összenőttem vele, eddig nem tudtam.”
Az ember jó esetben ismeri azt a szeretetet, ahogy mondjuk az anyukáját szereti, a szerelmét vagy éppenséggel a hazáját, de a szeretet legmagasabb, legmagasztosabb minősége az, amit a gyermekünk iránt érzünk, érezhetünk. Darabunk hősei között van olyan, aki csak áhítozik erre a szeretetre, olyan is, aki részesül az áldásban, és átélheti, azonban némelyikük átéli, és bizony át is hárítja. De félek, hogy túl sokat árulok el a történetből. Ez lesz a huszonkilencedik darabom. Szívem szerint csak annyit mondanék róla: huszonkilencedik fantázia a huszonegyedik század Magyarországából. – Pintér Béla Beethoven Holdfény szonátája, orosz népdalok és a Blonde Redhead művei nyomán zenéjét összeállította: Pintér Béla. A díszlettervező munkatársa: Dárdai Balázs Jelmez asszisztens: Nagy Krisztina Technikai munkatárs: Berecz CsabaFodrász: Bari Boglárka