August Strindberg a svéd színház és irodalom egyik legismertebb, ugyanakkor igencsak ellentmondásos alakja.Nyughatatlan alkotó, mindig új formákat keresett, új színpadi megoldásokkal és játékstílussal kísérletezett. Naturalista, expresszionista és szürrealista drámái is vannak. Utolsó alkotó szakaszában, 1907-ben nyitotta meg az Intim Színházat kísérleti kamaraszínházként, ami 1910-ig működött. Ekkor írta kamaradarabjait, elsőként A pelikánt. Az izgatta, hogy a korabeli színházi hagyománnyal szakítva a nézőkhöz intim közelségben kevés szereplős, egyszerűségében is részletgazdag, megfigyelésen és tapasztalatokon alapuló hitelességgel formált történetet vigyen színre, minimáldíszletben. Nem véletlen, hogy Ördög Tamás, a Dollár Papa Gyermekei színházi műhely egyik alapítója és vezetője többedjére rendez Strindberget. Előadásaiban ő is eszköztelenségre törekszik, pusztán a színészi jelenlétre és a történetben rejlő feszültségre támaszkodik. Sajátos munkamódszerének része, hogy az előadások végső szövege a próbafolyamat során alakul ki, a színészek személyiségére is építve, ezáltal is minél érvényesebb megszólalást téve lehetővé. A pelikán egy diszfunkcionális család életébe enged betekintést. Ma divatos kifejezéssel abuzív szülőnek neveznénk az anyát, aki mindenkit manipulál maga körül, és közben saját magát tünteti föl áldozatként. Halálra gyötri férjét, fizikailag és érzelmileg is bántalmazza a gyerekeit, kijátssza őket egymás ellen. Az apa halála után a – már felnőtt – gyerekek szembesülnek az igazsággal, és nem hajlandóak tovább hazugságban élni, ezért végzetes lépésre szánják el magukat. A gyermekeit saját vérével tápláló pelikán az önfeláldozó szülői szeretet szimbóluma. Strindberg címadása ironikus gesztus. Ez a pelikán a gyermekei vérét szívja. „A fő kérdésem, hogy van-e saját sorsunk, életünk. Vannak-e szabad döntéseink. Vagy egy előre meghatározott pályán mozgunk és maga a létezés, az élet is egy olyan automatizmussá lett szörnyszülött, ami éli, csinálja magát. Akár úgy is, hogy mi semmit sem teszünk. Csak nézzük egy félig kényelmes kanapéról. Lehetséges függetleníteni magunkat a szüleinktől? És a gyerekeinktől? Csak hazudni tudunk? Brutális családtörténet 1907-ből. Változni nem változott semmi. Nem véletlen, hogy Strindberg volt Bergman legnagyobb kedvence már gyerekkorában is.” | Ördög Tamás Az előadásra, annak kamarajellege és csendjei miatt a későn (kezdés után) érkező nézőket nem tudják beengedni.
A Szél kapuja folytatja és tovább bontja a társulat két korábbi előadása, a Cseppkánon és a Rajkérdésfelvetéseit:Hol keressük gondolatainkat, érzéseinket? Az agyban? A szívben? A sejtjeinkben? Egymásban?Kapcsolataink terében? Cselekedeteinkben?Az előadás mozgásvilágát a Tai Chi Chuan, a Shen Dao Kung Fu és az ezekből építkező természetesgesztusok ötvözete adja. Minimalista zenei kompozíciója olyan hangszerekre épül, mint a harmónium, a fúvósok, az ének vagy az emberi lélegzet, vagyis mindazon hangszerek és eszközök, melyek a levegő mozgásának, áramlásánakgyöngéd vagy éppen vad erejét használják.Az előadás tere, mely egyszerre képzőművészeti és szellemi tér - mint az Artusnál mindig - most is azegyik legmeghatározóbb alkotó elem. Ez alkalommal is több mint látvány vagy az előadást befogadó hely – a tér maga a tartalom. Közreműködő harcművészek: Szalkó Erika, Szalkó Zsuzsa, Szeghalmi Etelka Közreműködő zenészek: Bartek Zsolt, Philipp György Tér: Sebestény Ferenc, Goda Gábor Kreatív technika: Papp Gábor, Hajdu Gáspár Alkotó munkatársak: Nagy Eszter, Zahra Fuladvand
Adott egy fiatal férfi, akinek az apja meghalt, az anyja pedig szinte azonnal újból férjhez ment. Gyanús. Hamletben zavaros indulatok dolgoznak, és miközben kétségbeesetten próbál beszélni arról, amit érez, hirtelen olyan helyzetben találja magát, amiből nem látszik kiút. Jó lenne kiszállni pedig, és elmenni innen messzire, mert ha maradunk, abba csak beleőrülni lehet. Beszélgetni kéne, de nincs idő, nincs energia, hogy jobban odafigyeljünk egymásra. Ennek pedig – sejthetjük – nem lesz jó vége. Shakespeare drámája kimeríthetetlen gondolati gazdagsága és örökérvényű kérdésfelvetései miatt lett a világirodalom leghíresebb színdarabja. Alföldi Róbert harmadszorra állítja színpadra, a budaörsi társulatra újrahangolva, rezonálva a jelen közérzetünkre. Fordító konzultáns: Vörös Róbert.
NONSTOP IMPRO A SZINDRA TÁRSULATTAL Az impró előadásokon minden a pillanat műve, a közönség instruálhatja a szereplőket és részt vehet a játékban is. Műsorvezető: FÖLDESSY MARGIT
Minden hétvégén más család gondoskodik Vándorkutyáról. Imádják a gyerekek, de minden szülő másképpen fogadja. Hiszen Vándorkutya mindent lát! És mindent kiszimatol! Pass Andrea drámaíró abszurd pszico-thrillerét a Vígszínház számára írja. A társulattal először dolgozik, darabját maga rendezi.
Dokumentumjáték. Képzeletbeli dokumentumjáték a Nagymező utcából Stein Pupi eredeti slágereivel. Állítólag minden a testén viselt ékszer valami történetet hordoz – az előadás pedig egy ilyen módon felépülő „életrajzi est”, amiben Madám Bizsu (Molnár Piroska) visszavisz minket az időben, a 20-as, 30-as évek Budapestjére… A Madám Bizsu az Arizona mulató századeleji világába repít minket Molnár Piroska címszereplésével… „Szerelem és árulás volt minden este a fényűző budapesti éjszakában…” Zenés műsor egy romantikus, bűnös korról, amiben újra megelevenedik a száz évvel ezelőtti Nagymező utca… Mintha Budapesten játszódna az Éjfélkor Párizsban című Woody Allen film… Zene: Stein Pupi Zenei vezető és zongorán kísér: Kőhalmy Pál
Az irodalomtörténet a magyar népies irodalom egyik legjelentősebb alkotásaként tartja számon a János vitézt, de műfaját illetően a mai napig megoszlanak a vélemények arról, hogy ezt az elbeszélő költeményt minek tekintsük; egy népmesei motívumokból építkező "műmesének" vagy egy naiv hőséneknek.
Egy mindennapos bunyóhoz ketten kellenek, elkövető és áldozat, ezek ketten pedig leginkább egy cella mélyén ismerhetik ki egymást, hála a rendőrség szolgálatkész közreműködésének.
Miként az ember leveti elnyűtt ruháit és újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe." - idézet a Bhagavad-gítából A 30. évfordulóját ünneplő Bozsik Yvette Társulat Körforgás címmel mutatja be új produkcióját a Nemzeti Táncszínházban. A Bozsik Yvette Társulat táncművészei a próbafolyamat alatt a koreográfussal együtt, az önismeret és közös gondolkodás útján alakították saját szerepüket és jelenlétüket. Az örök körforgás, avagy a samsara az anyagi világban ismétlődő születés és halál. Az élőlény addig vándorol különböző testeket öltve, amíg tudata teljesen meg nem tisztul, és alkalmassá válik a tiszta szeretet útjára lépni. Mindaddig, amíg az illúzió rabja, nincs esélye a megszabadulásra. Amíg boldogságát nem lelki síkon keresi, addig a samsara foglya marad. A önmegvalósított személy felismeri lelkének mivoltát, és minden élőlényben meglátja a lelket. Mihelyt elkezd tudakozódni mindennek a forrása után, megnyílik az út haza, valódi otthona, a lelki birodalom felé. A Körforgás című darab látványosan és érzékletesen mutatja be az emberi inkarnációs folyamatot, és az élet három szakaszát a fogantatástól az elmúlásig. Felöleli a fizikai, lelki, szellemi vonatkozásokat, fejlődési és transzformációs stádiumokat. Teszi ezt a táncművészet eszközeivel, Philippe Heritier a darabhoz komponált zenéjére. Vizuális háttér, kreatív producer: Iványi Marcell Jelmezkivitelező: Matisz Gábor Konzultáns: Karakó István, Hajas ZsófiaAsszisztens: Soós Erika
A Gólem Ifjúsági Társulat és Tanoda előadása. Nagyon kortárs felolvasószínház tinédzsereknek. Meg azoknak, akik szeretnék őket jobban megismerni. Kincső házibulit rendez a nagymamája lakásában. A buli legfontosabb pillanatai az erkélyen történnek, nem bent a lakásban. Nyolc fiatal egy átlagos este alatt, egy sablon házibuliban éli meg a kamasz lét minden kellemes és kellemetlen pillanatát. A társaság pár óra alatt, a jó sok alkoholnak köszönhetően, az érzelmi skála minden fokozatán végigmegy: veszekednek, kibékülnek, szerelmet vallanak és szakítanak. És persze pizzát rendelnek, hogy kihányhassák az összes szomorúságukat a nagyi perzsaszőnyegére. Semmi különös, csak egy átlagos péntek este. Nyolc kamasszal, Miklós bácsival, befogadhatatlan zenei ízléssel, szerelemmel, titkokkal, és egy nagy ugrással a semmibe. Sári (17 éves): SEFEL REBEKAVince (17 éves): PÁLI SZABOLCSKincső (17 éves): FALUSI CSENGE/NÉMETH SZONJA Dávid (17 éves): BAGOLY ANDRÁSGulyás (17 éves): MACH MÁTÉMarci (17 éves): LENDVAI PÉTER Lili (17 éves): ERBSZT ANNUS/DAJKA SZÚRA SZERÉNABlanka (17 éves): URMAI BLANKA A rendező munkatársa: NÉMETH VIRÁGÍrta és rendezte: KALMÁR EMMA Fun fact: A színdarabot Emma nagymamájának lakásán olvastuk fel először.Fun fact 2.: Megettük az összes Túró Rudit.
Alice Michel szeretője. Hónapok óta egy hotelben randevúznak, ugyanis mindketten házasok. Ráadásul Alice férje Michel legjobb barátja. Michel- hogy senki ne sérüljön- "mindenki érdekében" hazudozni kezd. Hazudik élvezettel hazudik szenvedéllyel majd hazudik zavartan és kétségbeesve. A hazugság úgy árasztja el az életüket, mint nyitva felejtett csap a lakást. Vajon megússzák?
Zenés monodráma, a Komp kollektíva előadása. A Mélyrepülés Cseh Tamás egyetlen olyan albuma, melynek szövegét nem Bereményi Géza, hanemCsengey Dénes írta. Csengey szövegei őszinték, egyenesek és szenvtelenül állítanak tükröt mindenkorosztálynak és kornak, nem csak a ‘80-as éveknek, de erős ajánlással nekünk, magyaroknak. Azalbum 1988-ban jelent meg és aktualitása most is mellbevágó.Kérdésfelvetései minden korban aktuálisak: a művészi szabadság, a magány, az alkohol és delírium, atehetség és a hatalom és végül az egyéni szabadság megtalálása. Egy generáció ismerte ezeket adalokat és szövegeket, és ugyan eltelt 34 év és egy Rendszerváltás a bemutató óta, de a szöveg nemvesztett az érvényességéből, ugyanis nem egy egyszerű korképről van szó, hanem sokkal inkább amagyar ember belső vívódásáról és a szabadság kétségbeesett kereséséről. 34 év távlatából sokkoló azt látni, hogy a magyar ember vagy művész helyzete és problémái hasonlóak maradtak. Elmaradt aszellemi rendszerváltás?Az előadás stílusa Csengey szerint: “fából vaskarika, dalokkal átszőtt epikából születő monodráma”. Előadó: Tóth András Zenészek: kobza, vokál: Lányi Kristófgitár, vokál: Nánási Attilagitár, vokál: Tóth Ábelcselló: Laczi Sándor
A Liliom Produkció előadása. Négy nő, akik véletlenül találkoznak egy vonaton, miközben éppen úton vannak, a spanyol tengerpartra, hogy élvezzék a szabadságukat és megszabaduljanak a mindennapok problémáitól.A koruk nem könnyíti meg a dolgukat, hiszen az egyébként is forró spanyol vidéken mindegyikük hőhullámokkal küzd. A zenés vígjátékban rengeteg humorral átszőtt, kalandon keresztül ismerhetik meg a nézők a négy különböző karakterű nő fizikai és lelki problémáit amelyekkel az ötvenes nők szembesülnek.Ez a vígjáték nem csak szórakoztató de rávilágit a mindennapok árnyoldalaira, a változó kor kikerülhetetlen nehézségeire és mi, nők ezzel is megbirkózunk, de mindez sokkal könnyebben megy csipetnyi humorral és egy kis öniróniával! A történetből a sármos férfi sem hiányozhat… ám az ő szerepe legyen meglepetés.
Pokorny Lia egyszemélyes estje. Ha sokáig hitte, hogy a gyerekkori mesék valóra válnak,ha ovisként dicsekedni szeretett volna, hogy önnek hozta a legmenőbb játékot a Jézuska,ha kamaszkorában álmodozott arról, hogy egyszer egy filmsztárral szerelmesen andalog a naplementében,ha epekedett azért, hogy megkaphassa élete cipőjét, ami senki másnak sincs,ha reménykedett, hogy varázsütésre minden hozzátartozója, pont olyan jófej lesz, amilyennek mindig is akarta,ha ábrándozott arról, hogy megtalálja az igazit, akivel örökkön örökké együtt élhet,vagy ha sokáig kereste az örök boldogság elixírjét, de még nem találta meg, akkor ez a mese Önnek szól! Ezen az improvizációval és interaktivitással fűszerezett, porcukor illatú estén felülhet az érzelmi hullámvasútra, és hősünkkel együtt fejest ugorhat egy különös kalandokkal teli utazásba, amelynek a végén a legfontosabb kérdésre megtalálhatja a választ.
A hó elzárta a külvilágtól a hegyvidéki házat, ahol a karácsonyi készülődés közben holtan találják Marcelt. A házban lévő nyolc nő az áldozat anyja, felesége, húga, sógornője, két lánya és két háztartási alkalmazottja.
Stefano Massini azonos című monodrámája és Anna Politkovszkaja Orosz napló című könyve alapján. 2006. október 7-én, moszkvai otthona előtt meggyilkolták Anna Politovszkaja újságírónőt. Politkovszkaja élesen bírálta az orosz vezetést az antidemokratikus kormányzás, a csecsen-orosz konfliktus háborúkkal történő rendezése, a csecsen terrorakciókra adott embertelen válaszlépések miatt. Soha egy pillanatra sem adta fel a küzdelmét egy demokratikusabb országért; sokak szerint politikai gyilkosság áldozata lett. Stefano Massini, a kortárs olasz színház egyik legjelentősebb szerzője nem sokkal Anna Politkovszkaja halála után monodrámát írt az újságírónő cikkei és önéletrajzi feljegyzései alapján. Politkovszkaja utolsó munkája, az Orosz napló, 2018. végén Magyarországon is megjelent. E kettőből állítottuk össze az előadás szövegkönyvét, amelyből kiindulva Fullajtár Andrea kelti életre az elszánt és bátor, ám a rezsimmel szemben mégis védtelen újságírónőt, aki hol tárgyilagosan, hol döbbenten, hol humorral és iróniával beszél az általa átéltekről és látottakról.