Bánya-trilógiával híressé vált erdélyi drámaíró, Székely Csaba legújabb színdarabját a tízparancsolat ihlette, amelyet a Radnóti Színházban láthat először a közönség. A 10 tíz magányos ember történetét meséli el úgy, hogy – akárcsak egy bűnügyi sorozatban –, fokozatosan bomlanak ki egymáshoz fűződő viszonyaik, lassan tárulnak fel egymás sorsát keresztező életútjaik. Mind a tízen megszegnek egy bibliai parancsolatot, elkövetnek valamilyen bűnt. De vajon mindenki bűnös, aki bűnt követ el? Székely Csabát sokan a „magyar Martin McDonaghként” emlegetik, és ebben a művében sem hazudtolja meg önmagát: a súlyos kérdéseket a rá jellemző fekete humorral ragadja meg, tragikus és groteszk helyzeteket vonultatva fel. Székely Csaba drámaíróként először 2011-ben, a POSZT Nyílt Fórum programjában tűnt fel, ahol Bányavirág című színdarabjáért a Színházi Dramaturgok Céhe neki ítélte oda a Vilmos-díjat. Pályája azóta töretlenül ível felfelé. Darabjait számos magyar színház bemutatta, ő pedig háromszor nyerte el a Színikritikusok díját a legjobb új magyar drámáért. „Kíváncsi voltam, hogyan állunk ma a keresztény erkölcsi törvényekkel, főleg, amikor kénytelenek vagyunk megszegni őket. Ezért olyan élethelyzeteket, sorsokat igyekeztem bemutatni, ahol az emberek, akár önhibájukon kívül, vagy mert választás elé kerülnek, megszegik valamelyik parancsolatot. A néző pedig eldöntheti, hogy ez bűn-e, elítélendő-e.”Székely Csaba „A próbafolyamatot úgy képzelem el, hogy a színészekkel elmerülünk ebben a témában, kifaggatjuk egymást, személyessé tesszük egymás számára a darabot. Ezt az önmagunkban való elmélyülést meg kell tennünk. Én magamnak is tartozom ezzel, hiszen csak akkor válik majd a néző számára is személyessé az előadás, ha magunk is levetkőzünk. Ha válaszolunk arra, hogy meg tudok-e felelni legalább egy parancsolatnak. Vagy háromnak. Megvizsgáltam, nem állok valami jól. Sem én, sem mi.”Sebestyén Aba
Kortárstánc mozgásanyag megosztás. Mi a tánc? Miért van értelme a mozgásanyag megmutatásának?A Dance Shop eseményen meghívott táncosok mutatják meg és próbálják ki legfrissebb alkotási, kutatási munkájuk témáit, mozgásanyagait (az ötlet és a végtermék között élő, valamely koncepció alapján készült mozgásokat), ezúttal közönség előtt. A programban pályakezdők és tapasztalt alkotók is helyet kapnak. Négy rövidebb (15 perces) és egy hosszabb (30 perces) mozgásanyag bemutató lesz látható. A mutatások alatt lehet iszogatni, eszegetni, beszélgetni, testérzetekre figyelni, nagyon vagy körülbelül megfigyelni, elmélkedni, véleményt nyilvánítani és eltitkolni.A program könnyed ,,tánc mellett levést” és táncról elmélkedést kínál, kényelmes kávéházi környezetben, kötetlen beszélgetéssel, célzott, de szabadon lepattintható kérdésekkel. A közönség reflektálást segítő játékokkal kapcsolódhat a látottakkal.Az est házigazdái Alja Branc és Szász Zsófi. Mindketten a Budapest Kortárstánc Főiskolán végeztek. Alja Branc első darabjában, a Don’t Do, Try! előadásban két másik táncos mellett Szász Zsófi is alkotótársként működött közre. Innen kettejük szakmai összhangja. A Dance Shop kettejük közös víziója: keresik a tánc, mint önálló nyelv előadáskényszertől mentes terét. Az eseményre készülve azon gondolkodnak, hogyan lehet megszólítani a közönséget. Hogy inspirálhatják a tánc megvitatását úgy, hogy az inspirálatlanság is teljesértékű visszajelzés lehessen.A házigazdák már nagyon izgatottak és alig várják, hogy találkozzanak veletek!
Walters Lili és Dékány Barnabás kísérleti színházi performansz előadása. Mi történik akkor, amikor látszólag nem történik semmi? Milyen titkokat fedezhetünk fel egy-egy rejtett gesztusban, amelyek sokszor elvesznek a hétköznapi események ismétlődése közepette? Hogy ezt megfigyelhessük egy se veled se nélküled típusú párkapcsolatban élő nőre közelítünk rá. Egy mindenki számára ismerős, személyes térbe nyerünk betekintést: otthonunk legkisebb keresztmetszetére, egy ágyra látunk rá. Lehet benne enni, inni, dolgozni, betegnek lenni, pihenni, elbújni, szeretni, meghalni. Ahogyan egy közönséges hangya is elkezd érdekessé válni, ha elég hosszú ideig vizsgáljuk, úgy egy ember eseménytelen és unalmas pillanatai mögül is kibontakozhat egy történet. Ebben a kísérletben, a nézői figyelmet és az emberi testbeszédet a középpontba állítva, egy közös belassulásra és önmagunkban való elmerülésre hívjuk a nézőket, ahol a hagyományos színházi kereteket elhagyva keressük kapcsolódásaink és magányunk mibenlétét.
Tizenkét embernek kell döntenie egy ember sorsáról: bűnös vagy nem bűnös. De hogyan hozhat egyhangú döntést, hogyan találhatja meg a közös nevezőt egy teljesen különböző emberekből álló társaság, akik még a szavak jelentésében sem tudnak megegyezni egymással?
A vendégek: befutott, sármos, negyvenes férfiak. A házigazda: Lady Rosemary, akibe egyetemistaként reménytelenül szerelmesek voltak. De feltámad a remény most, a legszebb férfikorban. Húsz éve várt egyéjszakás kaland az oxfordi kollégisták találkozóján. Hét férfi és egy nő – mindenki egyért, egy mindenki ellen. Este és reggel, összezárva, együtt. A könnyekig mulatságos bohózattá gyorsuló előadás szereplői számára ritka, örök emlék marad. Mint a régi időkből azok… amiket jobb volna elfelejteni. A darab a Thália Színházban látható először Magyarországon.
Örkény István fordítását felhasználva a vígszínházi változatot készítette Kovács Krisztina és Valló Péter. Mary Chase groteszk vígjátékának címszereplője egy több mint két méter magas, nagy fehér nyúl, akit Harveynak hívnak. Ez a Harvey, Elwood bácsi legjobb barátja, egyesek szerint nem is létezik, csak az ő fejében, de a valóságban mégis sok galibát és félreértést okoz. Néha nekünk is milyen jól jönne egy olyan igazi barát, mint Harvey, aki feloldja a magányt, segít elviselni a csalódásokat és a többi embert, vagyis összességében az életet. Mert Harvey udvarias, kedves, megértő, nagyon vicces és szórakoztató… Közreműködnek: Lengyel Andrea/Termes Rita (zongora), Bartek Zsolt/Horn András (klarinét), Hotzi Mátyás/Sturcz András (cselló)
Adrien Lepage kicsit más, mint a többiek. Bukdácsol az iskolában, nemigen barátkozik, ám egy nap rátalál élete értelmére, a dobolásra. Eleinte jobb híján anyja mosóporos dobozain üti a ritmust. Kisvártatva viszont a szülei motivációs jelleggel megígérik, hogy vesznek neki egy dobszerkót, ha megerőlteti magát. Adrienből egy szempillantás alatt osztályelső és házitündér válik.
Én vagyok én, te vagy te. Ki a hülyébb, én vagy te? Gyerekkorunk jókedvű, becsapós kérdésére nehéz volna jókedvűen felelni ma már. Erről is szól a Jóccakát. Boldoggá tesz, hogy a Katonában kerül közönség elé, hajdani főiskolás évfolyamtársam, Ascher Tamás rendezésében.
Akciósztárnak készül a magyar színművész. Elhatározásában segíti az ügynöke, a feladatra felkészíti az egykori filmsztár, s támogatja Feri, az egyszeri rajongó.Persze nem minden úgy sikerül, ahogy tervezték...
A történet színtere egy elmegyógyintézet, elbeszélője egy félvér indián, az önmagát süketnémának tettető Bromden főnök, aki egyfelől elszenvedi az eseményeket, ugyanakkor megfigyelőként követi is a kezeltek sorsának alakulását. A darab valódi főhőse az intézetbe kerülésekor még életvidám, nyers és szókimondó Randle Patrick McMurphy. Talán kifogyhatatlan jókedve láttán, talán, mert McMurphy is tetteti fogyatékosságát, rögtön egyfajta szimpátia alakul ki a börtönből kikívánkozott, s épp ezért tébolyt színlelő rab, és a szokatlanul nagytermetű indián főnök között. Nem sokáig kell azonban várni a konfliktusra, mely sorsszerűen alakul ki a szabadságot, a megtörhetetlen akarást és erőt képviselő McMurphy, és a tökéletes „Üzem”-vezető, vagyis a Főnéni között. Jóllehet mindenki – McMurphy maga is – sejti, tudja, hogy esélytelenül próbálkozik, az új páciens mégis szembeszegül a hatalommal, és a kilátástalan küzdelembe nem bocsátkozó betegek apátiájával. Lehetséges vajon nem együttérezni e született lázadóval, ezzel az örökké mókázó alakkal? A Száll a kakukk fészkére a bele nem törődés, a bolondos anarchia bibliája, melynek köszönhetően Ken Kesey nem csupán a beat-nemzedék, hanem a hippik „szószólójává” is válhatott.
„Liliom, egy csirkefogó élete és halála. (...) A célom az volt, hogy egy pesti kültelki históriát vigyek a színpadra olyan primitíven, olyan naivul, ahogy az ilyen meséket öreg asszonyok a külső Józsefvárosban mesélni szokták. Ami szimbolisztikus alak, túlvilági személy itt előfordul, a mögé nem akartam több jelentőséget rejteni, mint amennyit egy szegény csibész ad neki, mikor gondol rá. Ezért rendőrfogalmazó a Liliomban a mennyei bíró, ezért nem támasztják föl a meghalt hintáslegényt angyalok, hanem az isten detektívjei, ezért nem törődtem azzal, álomjáték, mesejáték, tündérjáték-e ez a kis darab, ezért hagytam meg abban a faragatlanságában és egyszerű folyamatosságában, ami a naiv mesét jellemzi, ahol bizony nem okolják meg nagy gonddal azt, hogy miért kezd el egyszerre csak beszélni a halott. Most már lehet vitatkozni azon, hogy szabad-e a színpadon az írónak primitívnek lennie? A festőknek megvan ez a joguk, a könyvbe író íróknak szintén. De szabad-e, lehet-e a színpadon a szerzőnek naivnak, gyermeknek, hiszékenynek, álmélkodónak lennie? Szabad-e azt kívánnia a közönségtől, hogy ne tegyen föl ilyen kérdéseket: Álmodja ezt a mesét valaki? (...)” Molnár Ferenc, Pesti Napló 1909-12-07 / 289. szám. VALAMINT ORVOSOK, RENDŐRÖK, ANGYALOK KÉPÉBEN: Baranyi Emma e.h.,, Juhász Bence e.h.,, Kerek Dávid e.h., Gellért Dorottya e.h., Liber Ágoston e.h., Nemes Tibor e.h., Szász Gabriella e.h.
Lajos és Jolán beleunt házasságuk kényelmes kiszámíthatóságába, mindketten új ingerekre, izgalomra vágynak. Meg is kapják, bár olyan formában, amire egyikük sem készült fel.Az életük felbolydul, mikor otthonukba érkezik egy halom bűvészkellék, amit Merlin, a kanadai rokon küld előre Budapestre.A bűvész azonban sehol. Jön helyette betörő, elhagyott és aktuális szerető, eltitkolt gyermek.A bűvészkellékek pedig lassan átveszik a hatalmat a házban.
Mit akarnak ezek még? – kérdeztük húszévesen, ha az idősebbek szerelméről esett szó. Pedig az ember sohasem túl öreg ahhoz, hogy fiatal legyen! Két remek humorú írónő fordulatos komédiája megmutatja, milyen a romantika az élet második felvonásában. Amikor Peg, a konzervatív madárrajongó egy ismerkedős oldalon rátalál az izgalmakat fémdetektorral kereső Irvingre, megérkezik a szerelem, első látásra. Az első randevú és a másnap reggel után a két idősödő romantikus komplikált helyzetben találja magát: a közös jövőhöz bizony még az ő korukban is fel kell nőni. Addig viszont még rengeteget lehet röhögni. Különösen így, a Hernádi–Kern párossal! Író: Michelle Kholos Brooks – Kelly Younger Látvány: Sós Beáta
A görög mitológia szerint a nőtlen király és szobrász, Pygmalion beleszeretett saját művébe, olyan tökéletes és élethű női szobrot faragott. Ahogyan a Pygmalion-hatás című balettban Leon, a sztárbalett-táncos igazi táncosnőt farag a szegény sorból érkező Galából. „Ez a balett koreográfiai értelmezése művész és műve mítoszának, mely rávilágít arra, hogy a művészet és az élet mennyire összefonódik, mégsem ugyanaz. A balett középpontjában egy nyomorban élő pimasz lány áll, aki a versenytánc világában találkozik a gazdagsággal, az előadói tökéllyel, ahol a szépség és a mozgás csalóka könnyedsége csak kemény munkával érhető el, míg a látszólag vonzó színpadi hírnév nem védi meg az embert a magánytól. A híres táncos vezetésével a hősnő egy olyan ösvényre lép, ahol a test mozgásának transzformációja kezdetben szórakoztató kísérletnek tűnik, ám valódi drámába torkollik” – mondja Boris Eifman, az ifj. Johann Strauss virtuóz zenéjére készült tragikomikus balett koreográfusa. Eifman a hetvenes években kezdett koreografálni, s művei közül az irodalmi ihletésű balettalkotásait értékelik a legtöbbre. Együttese, az Eifman Ballet – amely modernitásával és kifejezőerejével forradalmasította a klasszikus táncművészet fogalmát Oroszországban – számtalan külföldi turnén vett részt. Eifman koreográfiái számos helyen színpadra kerülnek. A Magyar Állami Operaház közönségének is volt már alkalma megcsodálni munkáját, hiszen láthatta a Dosztojevszkij-regény alapján készült Karamazov testvérek című balettjét. Jelmezfelügyelő: Larisa Ivushkina Világítástervező: Alexandr Alexandrovich Sivaev, Boris Eifman Betanító balettmesterek: Osipov Ilia, Liubov Andreeva, Polina Petrova Próbavezető balettmesterek: Balaban Cristina, Kohári István, Prokofieva Irina, Szakács Attila, Szirb György Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara
Henrik Ibsen drámája alapján, Áprily Lajos fordításának felhasználásával. Az eredeti előadás az Attitűd Alapítvány, a Bethlen Téri Színház és a Manna Találkozások tehetségprogramjának előadása Modern klasszikus. Életút töredékek. Emlékképek. Peer Gynt. Peer Gynt a drámairodalom egyik legkülönlegesebb figurája: önmagát kereső, újra és újra átalakuló fiatalember majd férfi, akinek a története elsőre céltalan sodródásnak tűnhet, ám valójában az egyéniség, a szabad akarat és a sors közti küzdelem példabeszéde. Blaskó Borbála új értelmezésében egy már idős Peer Gynt tekint vissza hosszú, kalandos életére. Múlt és jelen összeütközik, miközben emlékfoszlányok, elfeledett ismerősök, régi szerelmek és ádáz ellenfelek elevenednek meg a színpadon. Az új produkcióban a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Blaskó Péter, a Nemzet Művésze alakítja a tévelygő Peer Gyntöt, partnerei az előadásban saját fia, Blaskó Bence és Szilágyi Ágota színművésznő. Találkozásaik izgalmas megvilágításba helyezik Ibsen remekművét, mi pedig nyomon követhetjük Peer megrázó, lírai párbeszédét belső és külső ellenfeleivel, édesanyjával, szerelmével, fiával – és önmagával. Látványtervező asszisztens: LÖVEI DÁVID és BARANYAI MARCELL Produkciós koordinátor: JUHÁSZ KÁROLY
Önök azt kérdezik: „Vajon hogyan fogok én szórakozni azon, hogy öt fickó – egy alvilági gengszter, egy elegáns méltóságos úr, egy intellektuel, egy befolyásolható kispolgár és egy álnépi figura – egymást fenyegeti egy, mindig a másik kezébe kerülő stukkerrel, egy ablak nélküli, zárt szobában?” A válasz rá nagyon egyszerű: önfeledten! Van–e kitörés a bezártságból? Eldördül–e a fegyver? Görgey Gábor igazán mesteri a hatalom hatásmechanizmusának bemutatásában, a feszültség fenntartásában és a jellegzetes karakterek megszólaltatásában, rendkívül ötletesen, sok humorral és sok szeretettel.
Rujder Vivien és Béres Bence improvizációit felhasználva írta Bíró Zsombor Aurél. "Nem azt mondom, nyilván. Ha valaki csak úgy odajön az utcán, hogy látta a Psychét, és gratulál, az jól tud esni. De azt nem akarom érezni, hogy meg kell sértődjek attól, ha valaki mondjuk nem gratulál. Én ezen nem gondolkozom, hogy most az iksz ipszilon ismerősöm miért nem gratulált. Ha nem gratulál, oké. Ha gratulál, oké. Nekem attól nem lesz több az egóm, hogy most sok ember gratulál vagy kevés. Egyébként igen. Sok ember gratulált. Nyilván. Csak hát abból is, ugye, mennyi az őszinte? Meg hát mi az egyáltalán, hogy gratuláció?" Sikeresek akarunk lenni. A csillogást és a reflektorfényt üldözzük, egy olyan világról álmodunk, ahol minden irányból a saját arcunk néz vissza ránk, és ahol a nevünket halljuk akkor is, ha nem beszél senki. A legkülönlegesebb képességünk pedig, hogy játszi könnyedséggel verjük át önmagunkat. Minden bűnünket megbocsátjuk, egy kis bánkódás, némi önmarcangolás után mindig sikerül elhessegetni a szégyent, legalább túllátunk a saját orrunkon, ezzel nyugtatjuk magunkat, és elhisszük, hogy az önreflexió vagy a művészet, aminek az oltárán az emberi integritásunkat is feláldozzuk, majd feloldoz. De mi történik, ha eljön az eszmélés pillanata?
Hédi, Abigél és Bori barátnők. Évtizedekkel ezelőtt évfolyamtársak voltak az egyetemen, azóta sok minden történt velük, de barátságuk töretlen. Havonta könyvklubot tartanak, most éppen a Bovaryné a téma. A regényhez való viszonyukat erősen befolyásolja aktuális élethelyzetük: Hédi egy csúnya válás után próbálja összeszedni magát, Abigél képtelen az elköteleződésre, Bori házassága viszont tökéletes. Legalábbis annak tűnik, amíg fel nem bukkan Andris, a volt csoporttárs, és felkavarja az állóvizet. Régi sérelmek, elszalasztott lehetőségek, félreértések, vágyak és indulatok kavarognak. Közben eltűnik egy kulcs, születik egy gyerek, kiszakad egy vallomás. Mihez kell nagyobb bátorság? Nemet vagy igent mondani a szerelemre? Szórakoztató és érzelmes történet, avagy ötven után is van élet.