De sikerült?!
Ha magyar film, akkor súlyos (szocio)dráma vagy könnyed romkom – legalábbis ez volt a felállás nagyon sokáig. A romantikus vígjátékok még ma is túlsúlyban vannak, ha egy producer szeretné, hogy filmje elérje a mozikban a 100 ezres álomhatárt, akkor ebben a zsánerben indul. Szerencsére készültek / készülnek azért sci-fik, krimik, thrillerek vagy horrorok is. Mutatjuk azokat a példákat, ahol külföldi mintára próbáltak meghonosítani egy műfajt, hol több, hol kevesebb sikerrel.
Fotó Háber (1963)
A diktatúrák nem szeretik a krimiket, hiszen alapvető tézisük, hogy rendfenntartó szerveik tévedhetetlenek. Ez jellemezte a Horthy-korszak filmgyártását és az ötvenes-hatvanas éveket is, ám volt egy kivétel. Ez volt a szovjet recept alapján készült úgynevezett szabotázsfilm, ahol nyugati ügynökök és az előző rendszer volt haszonélvezői szervezkednek a néphatalom ellen. Tipikusan titkos terveket loptak el, és semmitől sem riadtak vissza, de mindig akadt egy fiatal tiszt és néhány öreg szaki, aki elkapta őket. Ilyen volt a Várkonyi Zoltán rendezte és borzasztó profin összerakott Fotó Háber, amelynek címe egy fedőtevékenységként működő fényképészüzletet takar. Ide épül be a Latinovits Zoltán által játszott ifjú kémelhárító, aki kicsit belekóstol a dekadens életformába, és beleszeret a boltot vezető Háber feleségét játszó Ruttkai Évába, de tudja, hol a helye és kit szolgál.
Hollywoodi produkciók magyar koppintásai, amik jól sültek el
Bizonyos filmes műfajok hagyományosan idegenek a magyar filmtől, ám ez nem jelenti azt, hogy egy-egy tehetséges alkotónak ne sikerült volna nyugati mintára tökéletesen megvalósítania a mi verziónkat belőle – ami úgy a miénk, hogy egy kicsit sem sárga, és egy kicsit sem savanyú. Mutatjuk a legjobban sikerült kísérleteket!
Ez is érdekelhet
Várkonyi filmje, ahogy azt Kránicz Bence is megállapítja, „színvonalasan és pontosan követi a műfaj aktuális hollywoodi mintáit, s azokhoz hasonlítva kevésbé tűnik invenciózusnak”, de
nemcsak a kémthrillerekhez, hanem a műfaj másik ágához, a paranoiathrillerhez is kapcsolódik.
Az oroszlán ugrani készül (1969)
Révész György James Bond-paródiájában Klauberg, az elmebeteg náci orvos (Ajtay Andor) a Pestis XX nevű baktériumfegyverrel rémisztgeti környezetét. A tömeggyilkos az ampullákat Dubrovnik közelében, egy ugró oroszlánra emlékeztető szikla barlangjában rejtette el. Egyetlen ampulláért száll harcba egy rendkívüli ügyességű magyar titkos ügynök és egy náci szervezet, melynek vezetője a szadista Helga (Psota Irén), aki elraboltatja Klauberg lányát (Medveczky Ilona), hogy hozzájusson az ampullához. Menő Fej kiszabadítja a lányt, és bele is szeret.
A Bujtor István főszereplésével készült komédia érdekessége, hogy úgy figurázta ki a Sean Connery-korszak 007-esét, hogy a magyar nézők akkortájt hivatalosan nem is láthattak Bond-filmeket.
Az erőd (1979)
Egy meg nem nevezett országban sajátos élményparkot működtet egy magántársaság. A világ minden tájáról érkező, dúsgazdag vendégek 48 óráig tartó élet-halál játékban vehetnek részt, ahol jól képzett zsoldosok ellen kell harcolniuk éles fegyverekkel. Pénzfeldobással dől el, hogy a külön erre a célra létrehozott erőd védői vagy támadói lesznek-e.
Szinetár Miklós alkotása nem öregedett annyira jól, de az tagadhatatlan, hogy igazi kuriózum. A Hernádi Gyula kisregényéből adaptált túlélőthriller, amelyben olyan neves színészek szerepeltek, mint Tanay Bella, Juhász Jácint, Bitskey Tibor, Oszter Sándor vagy Kovács István, jócskán megelőzte a korát, hiszen a hasonló embervadászós történetek, mint a Menekülő ember, Battle Royale vagy Az éhezők viadala-trilógia csak később jöttek divatba. Összesen 624 ezren váltottak rá jegyet, és ezzel Az erőd az 1979-es év legsikeresebb magyar bemutatója lett.
Hamis a baba (1991)
Bud Spencer leggyakoribb szinkronhangja, Bujtor István külsőre is nagyon hasonlított az olasz filmsztárra, így adta magát az ötlet, hogy keltse életre ő a magyar Bud Spencert, azaz Ötvös Csöpit. A magyar Piedone-filmek közül a Hamis a baba talán legjobban sikerült, amiben Bujtor egyértelműen Bud Spencer figuráját hozza, főként a bunyókban, de társául nem egy Terence Hill-szerű színészt választottak: a kissé együgyű, de tettre kész nyomozót, Kardos doktort Kern András alakítja.
Bár a film elsősorban masszív humora miatt népszerű, a szövevényes gyilkossági és kábítószeres ügy kifejezetten fordulatos, így bűnügyi történetként is abszolút megállja a helyét, ráadásul megvan benne az a társadalomkritika, ami egy jó krimihez elengedhetetlen.
Európa Expressz (1998)
Az „első magyar akciófilm” alkotóiban megvolt a kellő ambíció ahhoz, hogy meghonosítsák nálunk is az egyik legnépszerűbb műfajt, „csak” egy jó forgatókönyv, a technikai tudás és a normális költségvetés hiányzott ahhoz, hogy sikerrel járjanak. A sztori ígéretes (az ukrán maffiavezér vonattal menekülne Bécsbe, a magyar rendőrség különleges alakulata azonban résen van), a kivitelezés viszont botrányosan béna, mintha egy akciófilm-paródiát néznénk, főszerepben olyan, jobb sorsra érdemes színészekkel, mint Kamarás Iván, Dobó Kata, Stohl András, Szilágyi Tibor és Rátóti Zoltán.
Fekete kefe (2004)
Stoner vígjátéknak szokás hívni azokat a filmeket, amelyekben a főszereplőkkel betépve fura dolgok történnek, vagy éppen az sztori tétje, hogy tudnak-e füvet szerezni. Készült egy ilyen magyar film is, még ha az alkotói nem is biztos, hogy stoner vígjátéknak szánták. Vranik Roland fekete-fehér abszurd komédiája több kritériumát is teljesíti a műfajnak: egyetlen nap alatt játszódik, szereplői látványosan sodródnak az árral, és közben módosítják a tudatukat is.
Négy fiatal pesti srácot követünk, akik kipróbálnak egy újfajta tudatmódosító szert: a kecskeszart.
Ami persze nem egy hagyományos kecskebogyó, mert egy hasisolajas táppal etetett kecske termeli, miután a gyomrában az anyag különleges minőségű droggá változik. Ki is üti magát rendesen a négy haver, és mire magukhoz térnek, beesteledett, és nyoma veszett a pénzüknek.
A martfűi rém (2016)
Megvan az előnye annak is, hogy kis ország vagyunk: a nagy számok törvénye alapján sorozatgyilkosból is kevesebb van, így aztán nem is csoda, hogy sorozatgyilkos filmekkel és sorozatokkal sem lehet Dunát rekeszteni. Ennek ellenére Sopsits Árpád bebizonyította, hogy a műfaj működik hazai környezetben is, amikor valós események alapján feldolgozta a martfűi rém történetét. Igaz, Sopsits filmje szabadon bánt a tényekkel, a végeredmény pedig egy olyan krimi lett, ami pont ellentétesen működik: nem a gyilkos utáni sikeres hajszát mutatja be, hanem, hogy miként tusolt el a hatóság egy sorozatgyilkossági ügyet, és vert ki egy ártatlan emberből beismerő vallomást, pusztán azért, hogy megnyugtassák a lakosságot, és sikerként könyvelhessék el az ügyet.
Mikor látunk végre egy tisztességes magyar sci-fit és horrort?
A magyar filmipar nincs jó viszonyban a zsánerfilmekkel – ez újból és újból kiderül.
Ez is érdekelhet
Hurok (2016)
Tíz éve még teljesen ismeretlen műfajnak számított nálunk a hurok sci-fi (vagyis amikor egy bizonyos nap vagy napszak ismétlődik a szereplők számára, lásd: Idétlen időkig), ma pedig már kettő is van belőle. A Zanox – Kockázatok és mellékhatások (2022) zsánerét tekintve eklektikusabb (szatíra és felnövéstörténet is egyben), a Madarász Isti-féle Hurok viszont szorosabban követi a hollywoodi szabályokat. Az első hazai hurokthrillerben Száraz Dénes hitelesen adja el a szürreális helyzetbe keveredett gyógyszercsempészt, Madarász rendezése pedig elég feszült és izgalmas ahhoz, hogy a film apró bénaságain is gyorsan túl legyünk. Szerzőnk anno azt írta róla:
a Hurok ugyan nem újítja meg a hazai filmgyártást, de megmutatja, hogy egyrészt létezik magyar műfaji film, jelen esetben időutazás mozi, másrészt azt szemlélteti, hogy megfelelő tapasztalattal és elszántsággal kevés pénzből is össze lehet hozni vállalható, szórakoztató és elég jól kinéző munkákat."
Post Mortem (2020)
Már öt éve, hogy van magyar szellemhorror is, de bárcsak ne lenne… Pedig Bergendy Péter filmjének alaptörténete ígéretes: 1918-ban, közvetlenül az első világháború után járunk, lövészárkokat megjárt Tomás a háború után vándormutatványosokkal utazik, és halottakat fotózik, családjaik körében. A trupp egyik állomásán egy szomszédos kis faluba hívják, ahol szellemek kísértenek, és elég ronda dolgokat művelnek. Főhősünk egy kislánnyal ered a rejtély nyomába.
5 alávaló magyar film, melyet ritkán emlegetnek a szégyenlistán
Íme, öt hitvány magyar film, melyről a Pappa Pia vagy az Álom.net nyomasztó árnyékában hajlamosak vagyunk megfeledkezni.
Köztük a Post Mortem
Az ígéretes kezdés után a film hamar unalomba fullad, érdektelenné válik a kísértettörténet, ahogy az izgalmasnak szánt finálé is. A helyszín is ugyanolyan üres és jellegtelen, mint a színészi játék: az elátkozott falucska annyira tipptop, annyira steril, mintha egy skanzenben járnánk (ott is forgott a film). Bergendy rendezte korábban az Állítsátok meg Terézanyut! , A vizsgát és a Trezort, tehát nem egy kezdő alkotóról volt szó, valami mégis nagyon félrement.
