A 10 legjobb skandináv bűnfilm

Bár a most bemutatott Hóember aligha kerül a nagy klasszikusok köré, akad bőven nagyszerű svéd, dán, norvég vagy akár izlandi bűnfilm akár három listára is. Mi csak egyet csináltunk.

Vérvonal (2006)

Rendező: Baltasar Kormákur

Egy genetikai kutatóintézet alkalmazottja elkeseredett kutatásba kezd, hogy magyarázatot találjon kislánya agybetegségének eredetére. Ezzel párhuzamosan Erlendur nyomozó vizsgálatot indít egy öregember meggyilkolásának ügyében, aki bizarr életet élt sötét alagsori lakásában. Ez az első látásra teljesen szokványosnak tűnő eset összekapcsolódik egy harminc évvel korábbi rejtéllyel, ami egy négyéves kislány halálát lengi körül. Erlendurnak eközben drogfüggő lányával is rendeznie kell viharvert kapcsolatát, bármilyen árat is fizessen érte. Kormákur legjobb filmje a fantasztikus Ingvar Eggert Sigurdsson főszereplésével – és birkafejet is esznek benne.

A tetovált lány (2009)

Rendező: Niels Arden Oplev

Stieg Larsson regényének feldolgozása, amely két folytatást és egy amerikai remake-et is szült, tette világszerte igazán népszerűvé a skandináv krimit - és nemzetközi sztárrá Noomi Rapace-t, aki teljesen beleolvadt a lázadó Lisbeth Sander szerepébe. Negyven esztendővel ezelőtt, egy családi összejövetel alkalmával titokzatos körülmények között eltűnt Harriet Vanger. A nagybátyja, Henrik meg van győződve arról, hogy Harrietet meggyilkolták, és a tettest a Vanger-klán tagjai között kell keresni. Megbízza a lecsúszott gazdasági újságírót, Mikael Blomkvistet, hogy próbálja meg kideríteni, mi történt. A férfi nem várt segítőtársra akad a tetovált hacker lány, Lisbeth személyében, és minél mélyebbre ás a furcsa páros a múltban, annál veszélyesebb dolgok kerülnek felszínre.

Álmatlanság (1997)

Rendező:  Erik Skjoldbjarg

Külön tízes listát lehetne azokból az északi bűnfilmekből összeállítani, amiknek Stellan Skarsgard a főszereplője, de íme, az egyik legjobb közülük. Egy csendes norvég kisvárosban kegyetlen gyilkosságot követnek el, egy fiatal lányt öltek meg. Két rendőr érkezik a helyszínre, hogy a helyiek segítségével elkapják a tettest, ám a nyomozás során egyikük, mivel hetek óta képtelen aludni és holt fáradt, véletlenül lelövi társát. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Vajon el lehet viselni a lelkünkre nehezedő iszonyú teher súlyát, miközben a gyilkos szabadlábon van, sőt, hatalma van a nyomozó felett, és a Nap sosem megy a horizont alá? A 2002-es amerikai remake-et Christopher Nolan rendezte és Al Pacino volt a főszereplője, de nyomába sem ért az eredetinek.

Fejvadászok (2011)

Rendező:  Morten Tyldum

Roger Brown Norvégia legsikeresebb fejvadásza, aki hivatása mellett titokban műkincs tolvajként tevékenykedik, nem kevés hatékonysággal – merthogy elég alacsony, és folyamatosan túlkompenzál. Ám amikor eddigi legmerészebb betörését készíti elő, rá kell jönnie, vadászból ezúttal üldözötté vált. Méltó ellenfélre talál, akinek nemcsak műkincsekre fáj a foga, de célja elérése érdekében az emberéletet sem kíméli. Kezdetét veszi az országos hajtóvadászat. Akárcsak a most bemutatott Hóembert, ezt a filmet is Jo Nesbo regényéből készítették, de ez kevesebb pénzből és kevesebb sztárral is sokkal jobban sikerült.

Az eltűnés sorrendjében (2013)

Rendező:  Hans Petter Moland

Nils egy hatalmas hókotró sofőrjeként dolgozik a messzi északon, hatalmas hófalak között, járatlan utakon teljesít szolgálatot. A pedáns, és visszahúzódó hómunkás még egy Év Állampolgára díjat is nyert, ám az elismerést nem tudja kiélvezni, mert egy tragikus fordulat összetöri addigi meghitt családi életét: fiát drogtúladagolás következtében holtan találják. Mivel a rendőrök állításával ellentétben Nils meggyőződéssel hiszi, hogy fia nem is drogozott, úgy dönt, kezébe veszi a dolgokat, és saját szakállára nyomozásba kezd. Amikor pedig alvilági szálak is felmerülnek a halálesettel kapcsolatban, a férfiből előtör az ösztönlény, amely mindent és mindenkit elpusztítana, akinek csak vér tapad a kezéhez fia halála miatt – és Stellan Skarsgardról ezt el is hiszi az ember!

Submarino (2010)

Rendező:  Thomas Vinterberg

Nick és öccse (akinek a nevét sosem tudjuk meg) életét bemutató film az alsóbb társadalmi réteg világába vezet. Az alkoholista anya mellett felnövő két fiú élete predesztinálva van arra, hogy később se legyen könnyebb az sorsuk. Nick egyik napról a másikra él egy egyszobás lakásban, ahol a céltalan ivás az egyetlen időtöltése. Öccse egyedül neveli a kisfiát azt a látszatot keltve, hogy rendben van az élete, de kábítószerfüggőként képtelen ellátni a feladatát. A két testvér anyjuk halálakor találkozik újra, aki egy kisebb összeget hagy rájuk. A nem éppen krimi specialista Vinterberg Jonas T. Bengtsson regényét vitte a vászonra, méghozzá tökéletesen.

Instant dohány (2010)

Rendező:  Daniel Espinosa

Három férfi. Egy latino drogdíler, egy rebellis jugó bandafőnök és egy ambiciózus közgáz szakos vidéki svéd egyetemista – utóbbi az itt sztárrá váló Joel Kinnaman. Gazdagok akarnak lenni. Nagyon. Minél könnyebben és gyorsabban. Amikor összehozza őket a véletlen, rádöbbennek, hogy van még egy közös céljuk: revánsot venni azon az emberen, aki így vagy úgy tönkretette az életüket. A Jens Lapidus regényéből készült filmnek - amiben olyan sok fegyver van, mint tíz másik északi filmben együtt - két, kevésbé sikeres, de nagyon izgalmas folytatása is készült, a rendező pedig később Hollywoodban csinált karriert.

Babycall (2011 )

Rendező:  Pal Sletaune  

Anna és 8 éves kisfia, Anders elmenekülnek Anders erőszakos apjától. Egy hatalmas társasház egyik lakásában húzzák meg magukat, úgy, hogy senki nem tudja, hol vannak. Anna bébifont is vesz, hogy mindig biztonságban tudja Anderst, amíg a kisfiú alszik. Anna azonban furcsa zajokat hall a bébifonon keresztül, de egy ponton túl képtelen megmondani, mi az, amit valóban hall, és mi az, amit csak képzel, a valóság és a fikció teljesen összemosódik. Noomi Rapace ekkor már óriási sztár volt, és nem csak Skandináviában, és le a kalappal előtte, hogy bevállalta ezt az első látásra szürke és jellegtelen filmet, ami a végére komoly meglepetéseket tartogat.  

Nyomtalanul (2013)

Rendező:  Mikkel Norgaard

Egy szolgálatteljesítés közben vétett hiba miatt az öntörvényű nyomozót, Carl Morcot  - a dán film egyik legjobb színésze, Nikolaj Lie Kaas - parkolópályára állítják, és megbízzák, hogy egy alagsori irodában irányítsa a Q-ügyosztály munkáját. Társa, Assad segítségével megoldatlanul lezárt ügyeket vesznek újra elő, és egy nap kezükbe kerül egy eltűnéses-öngyilkossági ügy, a páros pedig váratlanul olyan részletre bukkan, amely új megvilágításba helyezi az esetet. Az öngyilkosságként lezárt ügy valójában bűncselekmény volt. Az egyetlen szemtanú azonban az eltűnt beszédképtelen öccse, aki csak korlátozottan képes kommunikálni, és nem akárkinek nyílik meg. Ráadásul főnökük is mind gyanakvóbban tekint a különc párosra.

Elátkozott város (1996)

Rendező:  Nicolas Winding Refn

Amikor Nicolas Winding Refn a filmiskolára jelentkezett, készített egy 5 perces kisfilmet egy balszerencsés drogdíler hétköznapjáról, és ebből lett a karrierjét beindító ún. Pusher-trilógia első része. Hősünk, Frank a világ legbénább dílere, aki inkább bulizik, és a balfék haverjával lóg – aki nem más, mint a fiatal Mads Mikkelsen -, mint dolgozik, és amikor végre nagyot szakíthatna, lecsap rá a rendőrség, és a nála lévő szajrét a tóba kell dobnia. Innentől kezdve a drogot adó szerb gengszter adósa. Winding Refn arra törekedett a csakis kézikamerával felvett film elkészítése során, hogy minden dicsfény nélkül ábrázolja az alvilág sokszor teljesen esetleges működését.