Gyanítom hogy most vakítani próbálsz cápa témában!
Én sem tudom biztosan , de szerintem ha egy éhes cápának oda dobnak egy érzékelhetõ méretû kishalat az azonnal elnyeli.
Meg nem kell itt több méteres óriásra gondolni a tengeri sügérfajok is így tesznek ha tisztogató hal közelít.

Megint egy alapvetõ tévedés, hogy a nagy hal egyszer csak találkozott a kishallal.Ez kíséri végig minden hozzászólásodat.

Tévedsz: be kell csuknia a száját, el kell kezdeni az emsztõenzimek fokozott kiválasztását stb. No és persze foglalkoznia is kell azzal hogy a kishalakat egyáltalán észrevegye (pl. egy legyet egyetlen tehén sem fog elhessegetni, mert nem éri meg energia szempontjábó).
Tehát jobban megéri nem megenni a kishalat. Ez egyszerû hatékonyságprobléma.

Amúgy nem rögtön halálos ha nem tisztítja ki a fogát az a tisztogatóhal (és mielõtt ez a kooperáció kifejlõdött, nyilván jobban megrágta a falatokat, vagy hasonló). Azaz ez csak életminõséget javít (azt viszont sokat, így jelentõsen megéri).

bocsánat de csak egyes élõlényeket tudsz találni magad körül, folyamatokat soha hiszen lassúak(állítólag)
konkrét állatokat látunk,változást soha!
írj le egy bárki által bizonyított pontos leszármazást bármilyen fajnál!
mi volt az õse, miken ment keresztül mire az lett ami most.

de ez semmilyen energiabefektetéssel nem járna hiszen beúszik a szájába!
Az elsõ ilyen találkozás a kritikus nem csak a halak esetében hanem az evolúció elméletre nézve is. Ezekre a kezdõlépésekre nincs elfogadható magyarázat.

Mind az evolúciósok, mind a kreácionisták csaltak egyes fosszíliáknál alkalmanként, fõleg kezdetben. Ezért lett annyira fontos a pontos dokumentáció, kiállítások, szakmai konzíliumok. amúgy EGY BIZONYOS archeopterixrõl ír a cikked, nem az összes archeopterixrõl. "Hiányzó láncszemek" meg nincsnek, mert ugyebár idõben vizsgálva a "faj" kategóriának nincs értelme (csak adott idõpillanatra összahasonlítás jelleggel mûködik).

Amúgy milliónyi fosszíliát találtak már (nem tudom honnan szedték elõbb azt a 150,000-et), nem is olyan nehéz, még egysejtûeket is lehet (asszem) találni rakásban (feltéve hogy olyanok voltak amik beépítettek kálciumot, mert az ugye elsõdleges a fosszilizációhoz). Egyszer vmi homokbányánál jártunk, csak ott az egyik ponton vagy 100 ilyen kövületet találtunk egymásra passzírozva.

A fosszíliák amúyg - bármennyi is van belõlük - nem kizárólagos bizonyítékai az evolúciónak, így felesleges túlragozni õket.


Amúgy: az evolúció ÁLTALÁBAN lassú folyamat. Megfigyelhetõségénél pedig felmerül a kérdés, tulajdonképpen mit akarunk megfigyelni? A tulajdonságok változását egyik generációról a másikra? Ez könnyen megy. A tulajdonságok tartós megváltozását generációnként? Megoldható. A tulajdonságok eltolódását a környezet függvényében? Számos példát meg lehet figyelni, tekintve hogy számos természeti esemény igen hirtelen történik.
De a közvetlen megfigyeléseken kívül csak pár bizonyíték:
- fajok elterjedése és változatosága földrajzi megoszlás alapján
- a komplexitás kérdése: az evolúció egyik leginkább áttörõ jellege hogy kisebb komplexitásból nagyobb komplexitást bír összehozni. Ennek bizonyítékai pl. számítógépes modellek (úgynevezett evolúcióprogramok, amikben primitív algoritmusokat futtatnak és figyelik idvel milyen tartós alakzatokat hoznak létre folyamatosan változó környezet esetén), a fraktálgeometria (ezt a meteorológia kiszámításához fejlesztett matematikai ág)
- csökevényes szervek
- embrionális egyedfelõdés
- extra szervek
- a szervezetek tökéletlensége
- fosszíliák
- kormeghatározás üledékes módszerrel, radioaktív bomlással stb.
- genetikai markerek és egyéb jellemzõk
- rokonfajok összehasonlítása morflógiai, genetikai és viselkedési jellemzõk alapján

Most hirtelen ezek jutottak eszembe :)

Ja, és hgy mivel az evolúció a generációk közti változással foglalkozik, naná hogy nem bemutatható az EGYES élõényeken ;)

Láttál már cápát kicsi halacskára vadászni? Nem! Nagyobb energiakiadással jár az elkapása és megemésztése,mint amennyit szolgáltatni tud. Viszont így a kishal védelemben van a közepes halakkal szemben, ami a kicsit bekapná, de a cápa miatt nem próbálkozik

Másold nyugodtan.De azért olvasd el ezt is

ekkora anyagra én is csak bemásolással tudnék reagálni
abba meg inkább ne kezdjünk bele

vagy ott van a tisztogató halak esete a ragadozó halakkal.

volt egy kicsiny halacska egyszer aki úgy gondolta hogy hopp beúszom ennek a nagy halnak a szájába és kiszedem a maradékot a fogai közül, meg megeszem az élõsködõket a bõrérõl? Pont akkor döntött így amikor éppen olyan ragadozó úszott arra aki meg éppen örült volna egy tisztogatásnak és nem ette meg cserébe a rajta segítõ halat?
Aztán a jól sikerült véletlen találka után úgy döntött mindkét faj hogy ezt a koóperációs képességet onnantól örökíteni is fogják utódaikra.
Itt nem bizonyított az sem hogy a kishal kikkel szemben került evolúciós elõnybe? mindenkit megevett a nagyhal mire egy kishal véletlenül rájött hogy mit szeretne a nagy, egy jó tisztogatást, és megkímélte?

Nagyszámú fosszilis lelet hiányában nem lehet a teljes evolúciós fejlõdési történetet kirakni.Ezért hiányos a dinó-madár vonal, de koránt sem annyira mint te feltételezed,nagyon sok valódi elismert lelet is van az általad bemutatott tényleges hamisítvány mellett.Ott talán tényleg csak az az egy "láncszem" hiányzik.
Viszont több fajnál sikerült a teljes sorozatot kirakni.

Innentõl lefelé inkább csak copyztam


Másik bizonyíték az élõlények anatómiai jellegzetességei,hasonlóságai:

Az anatómia feltûnõ hasonlóságokat mutat ki a ma élõ állatok között is. A teknõs, a ló, az ember, a madár és a denevér végtagjai (beleértve a szárnyakat is) szerkezetileg igen hasonlóak, mindegyik csontnak megvan a maga megfelelõje az összes többi fajban. Ez azt bizonyítja, hogy ezek az állatok mind közös õstõl származnak. Nagyon fontos észrevétel, hogy ezek a szervek nem teljesen tökéletesek, hiszen ugyanabból a kiinduló struktúrából alakult ki az egyik állatban repülõ, a másikban evezõ, a harmadikban fogó alkalmatosság, stb. Ha ezek a szervek egymástól teljesen függetlenül alakultak volna ki, akkor jóval tökéletesebb konstrukciók is kialakulhattak volna, de mivel ugyanabból a kiinduló struktúrából jöttek létre, felépítésüket természetszerûleg csak bizonyos korlátok között lehetett megváltoztatni. Más testrészekkel ugyanez a helyzet. A hasonlóság mértékébõl meghatározható az egyes fajok evolúciós rokonsági foka is.


Az élõlények embrionális fejlõdésének jellegzetességei és hasonlóságai:

A különbözõ fajok embrionális fejlõdésének összehasonlítása szintén számos összefüggésre derített fényt. A gerinces állatok kifejlõdése a megtermékenyített petesejtbõl (beleértve minden fajt a halaktól és a gyíkoktól kezdve egészen az emberig) a korai szakaszban igen hasonló, de ahogyan az embriók közelednek a kifejlett állapothoz, a fejlõdés menete egyre inkább eltér egymástól az egyes fajok esetében. Két faj egyedfejlõdése annál hosszabb ideig hasonlít egymáshoz, minél közelebbi rokonságban állnak egymással. A közös egyedfejlõdési mintázatok az evolúciós rokonság bizonyítékai. Az emberi embrióknak a fejlõdés egy bizonyos fázisában kopoltyúik vannak, akárcsak az összes gerinces állatnak, bizonyítva egy kopoltyúkkal rendelkezõ közös õs létezését. Az emberi embrióknak a fejlõdés hatodik hetében farkuk is van, mely késõbb visszafejlõdik. Az ember vakbele (a féregnyúlvány) csökevényes maradványa annak a szervnek, amely más emlõsökben teljesen kifejlett formában található meg, és a cellulóz megemésztésére szolgál.


Az élõlények földrajzi eloszlása:

Az állatok és a növények földrajzi eloszlása szintén az evolúció mûködését igazolja. Megfigyelték, hogy a szigetcsoportokon a fajok szokatlan gazdagságban és sokféleségben találhatók meg. A Hawaii-szigeteken él a világ 1500 muslicafajának csaknem egyharmada, továbbá mintegy 1000 olyan csiga- és kagylófaj, mely sehol máshol nem fordul elõ. Ennek magyarázata, hogy a szigetcsoport tagjai egymástól elszigeteltek, s élõvilágukat valamikor a múltban néhány bekerült egyed alapította meg. Számos életmód lehetõsége (számos ökológiai niche) kínálkozott számukra, így a sokféleség gyorsan kialakult. A nagy kontinenseknek szintén megvan a maguk élõvilága; az afrikai kontinensen egészen más állatok élnek, mint a dél-amerikain, noha a környezeti körülmények, éghajlati feltételek azonosak. Erszényes emlõsöket kizárólag az ausztráliai kontinensen találhatunk, a paradicsom és a burgonya viszont egyedül az amerikai kontinensen õshonos, máshová onnan telepítették be õket. Ennek az a magyarázata, hogy a fajok csak azokon a területeken létezhetnek, amelyeket õseik benépesítettek.

Az élõlények molekuláris felépítésének hasonlóságai:

Az evolúcióelmélet szempontjából döntõ fontosságú a molekuláris biológia által szolgáltatott bizonyítékok tömkelege. Az élõlények molekuláris felépítése rendkívül hasonló. Minden élõlény örökítõ anyaga a dezoxiribonukleinsav (DNS), mely minden élõlényben ugyanazon négy nukleotidféleség meghatározott sorrendû összekapcsolódásával keletkezik. Minden élõlény fehérjéi ugyanabból a húszféle aminosavból épünek fel, azok meghatározott sorrendû összekapcsolódásával. A genetikai kód, amely meghatározza, milyen módon fordítódik le a DNS nukleotidsorrendjében tárolt információ a fehérjék aminosavsorrendjére, szintén egységes az egész élõvilágban. A legkülönbözõbb élõlényekben is lényegében ugyanazok az anyagcsere-folyamatok játszódnak le. Ez a nagyon mély azonosság azt mutatja, hogy az összes élõlény végsõ soron igen közeli rokona egymásnak, és mindannyian egyetlen közös õstõl származnak.


Az információs makromolekulák szerkezete alapján rekonstruálható fejlõdéstörténet:

A DNS nukleotidsorrendje és a fehérjék aminosavsorrendje a közeli fajok esetén szintén nagyon hasonló. Minél távolabbi egymástól a két faj, annál eltérõbb fehérjéik szekvenciája. A különbségek könnyen számszerûsíthetõek, meghatározható a fajok távolsága közös õsüktõl, s végsõ soron a fehérjék és a DNS vizsgálata alapján rekonstruálható az evolúció egész története. Az ilyen típusú rekonstrukciónak igen nagy a bizonyító ereje, az élõlények ugyanis igen nagyszámú fehérjébõl épülnek fel, és mindegyik fehérje a faj evolúciós történetének egy-egy független meghatározására ad lehetõséget. Sok száz esetben végezték már el az evolúciós törzsfa rekonstrukcióját ezzel a módszerrel, és egyetlenegyszer sem találtak olyan jelenséget, amely ellentmondana az evolúció elméletének. Az információs makromolekulák szerkezete alapján rekonstruált fejlõdéstörténet nagyjában és egészében megegyezik a fosszilis leletek, ill. az anatómiai hasonlóságok alapján rekonstruált fejlõdéstörténettel.

Összefoglalva:
az evolúció tényét több, egymástól független tudományterület megfigyelései bizonyítják, egymással teljes összhangban. Az egész modern biológiának csak az evolúció összefüggésében van értelme.

Összeállította: Szilágyi András

egész jó ez az egyfelvonásos!:-)

http://ertem.hu/page/darwin-elveszett-paradicsoma/

Ha kevés a fosszília akkor kevés a bizonyíték, tehát fosszíliákkal nem igazolható a régmúlt béli evolúció.
Az élõkön változást meg nem lehet bemutatni, hiszen annyira lassú folyamat.
tehát akkor mi van?
milyen bizonyíték van az evolúcióra?

Kíváncsian várjuk.

de hozok majd vitaalapot képezõ példákat is

megpróbálok a saját környezetembõl keresni evolúciót cáfoló bizonyítékokat

Így van.

adaptálódom mert ilyennek teremtettek:-)

idézet a linkbõl!
ezt elügyetlenkedték!
a többit nem:-)

"1999-ben az észak-kínai Liaoning tartományból elõkerült egy állítólagos „elveszett láncszem”, az „Archaeoraptor liaoningensis” nevû tollas dinoszaurusz, amirõl kiderült, hogy valójában egy csalás. A kínai õslénykutató, Xu Xing (Hszü Hszing) a példányról készült fényképet egy másik lelettel összehasonlítva arra a következtetésre jutott, hogy a fosszíliát két másikból állították össze. Kijelentése arra késztette a National Geographicot, hogy ellenõrizzék a kutatásukat, ami ugyanerre az eredményre vezetett.[6] Az „Archaeoraptor” alsó része egy, a dromaeosauridák közé tartozó Microraptor maradványa volt, a felsõ pedig egy kezdetleges madáré, a Yanornisé.[7]

Gyõzött az életben maradás törvénye.

Helyes, helyes!