Fantasztikus filmek aranyozhatják be az ősz második felét, ha adunk nekik esélyt, kezdve a Holdra szállás történetétől a Queen-filmen át J. K. Rowling új kalandjaiig.
A gyönyörű szomáliai lány 14 évesen egyedül érkezett Magyarországra, amiről azelőtt nem is hallott, de megküzdött a nyelvvel, az előítéletekkel és az érettségin a történelem tételekkel.
Annyi megvolt, hogy kísértetek járják az ódon kastélyt, és féltucat valamiben tehetséges egyenruhás tinilányt hoznak ide, de a legvégéig nem derült ki, miért, és nem azért, mert olyan ügyesen titkolták el a lezárást!
A terhes kiscsaj, a nem terhes, de arra hajtó szingli dramaturg meg a link barátnője, és a nők nyelvét értő és beszélő reklámguru sokadik nézésre is megnevettet, ha hagyjuk!
A Hideg nyomon Ben Affleck első, ráadásul elég jó sikerült rendezése, és itt még meg tudta állni, hogy ne önmagára ossza a főszerepet. Hanem egy másik Affleckre, a kisöccsére, Casey-re.
Hiába a rengeteg rafinált fordulat, a számos meglepetés, a filmet mégis színészei adják el, köztük Jeff Bridges megunhatatlan viharvert arca és Chris Hemsworth elmaradhatatlan kigyúrt felsőteste.
Bár az ígéretes címmel ellentétben nincs meztelenkedés, Nick Hornby regényének adaptációja elképesztően kedves, szerethető, és meghökkentően sok életbölcsességgel van felszerelkezve. Imádtuk!
A legrusnyább, legszürkébb barakk a szovjet blokkban, legalábbis így szokás visszagondolni a néhai Kelet-Németországra, de, ahogy ezt most is megtapasztalhatjuk, ott is éltek igazán jó arcok. Mondjuk le is léptek onnan...
És addig, amíg ez a felfedezés tart, Bradley Cooper első rendezése, amelynek ő a másik főszereplője, magával ragadó. És amikor már befut a hölgy, nem annyira magával ragadó, de ez egy régi történet...
Ő a legzordabb Amerikába szakadt ír arc, és a hétvégén újra és újra rendet vág a gonoszok között, akik cicózni mertek vele, majd egy kis időre beugrik jedi lovagnak is.
Nem azért ajánljuk a valaha készült legdrágább jugoszláv produkciót, mert olyan jó lenne – nem az! -, hanem mert filmtörténeti kuriózum és különös történelmi és politikai látlelet.
Tom Hardyba parazita költözött, aki nem szereti, ha parazitának hívják, és az űrből érkezett. Ha felbosszantják, fejeket harap le, de néha elég jó fej. Az egyik legjobb Marvel antihős saját filmje remekül elvan ezzel a felállással!
Igen, ez a film szolgált alapanyagul Martin Scorsese A tégla című, díjesővel jutalmazott maffiaeposzához, de nem ezért szeretjük, hanem mert iszonyatosan jó!
Zavarba ejtően sokszínű lesz a hónap, nagy, kicsi, nemzetközi és magyar filmekkel, és persze a kötelező gagyi francia vígjátékokkal meg a várva várt Venommal!
Az emberek létezésében nem hívő jetik kissé bizarr, de nagyon eredeti története meg sem próbál cuki lenni, és ezt nagyon jól teszi, és cserébe rengeteg más dolgot kínál!
A csodás képi világú, rendkívül szórakoztató történetű Ruben Brandt, a gyűjtő szlovén születésű, de évtizedek óta hazánkban élő rendezőjét, Milorad Kristić-et kérdeztük arról, mi ihlette a filmet, és hogyan készült.
Mert kár tagadni, a film elmerül a saját maga teremtette káoszban, magával rántva összes, amúgy sem százas szereplőjét, majd kiröhögi őket és önmagát, és egy ponton túl kár keresni mindenféle logikát. Kérdés, hogy ez jó-e vagy sem!
A hétvégén öt, egymástól igencsak különböző, illetve más-más időszakban készült filmjén modellezhetjük le Bruce Willis illusztris karrierjét.
Legalábbis néhány hétre, hónapra, amikor a világ megismerte Tiger Hu Chen nevét, majd, miután A Tai Chi harcosa nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, el is felejtette. Kivéve Kínát.
Hogy ezt a címet fejből senki sem tudja majd leírni, az egy dolog, de hogy Spike Lee végre újra megtalálta a mojóját, az a másik, mert a Ku Klux Klánba beépült fekete zsaru igaz meséje oltári menő. Séróból menő!