Szegény Alexandre Dumas most biztosan felnyögött örök álmában, hiszen egyik legismertebb története, A három testőr már eddig is rengeteg feldolgozást megélt (csak a port.hu adatbázisa, ha jól számoltam, 15 különféle adaptált verziót jegyez), de amit az eddig jobbára különféle zombi-történetekkel ismertté vált Paul W.S. Anderson művelt vele, az azért már túlmegy a legtöbb határon…
Charlotte Brontë csúnyácska, ám éleseszű nevelőnőjének szívfacsaró, de végül mégis boldog története igen sok filmfeldolgozást megélt már. Jane Eyre-t ezúttal a fiatal japán-amerikai Cary Fukunaga álmodta filmbe, lágy, fakó pasztellekben és sokáig visszafogott érzelmekkel.
Ha hirtelen kellene felállítani a diagnózist, akkor azt mondanám, hogy A vizsga krónikus és gyógyíthatatlan identitásválságban
Régóta adósa a magyar filmszakma egy jól sikerült, szórakoztató, ám nem éppen tartalmatlan műfaji filmmel közönségének. A reklámszakmából érkező Bergendy Péter első filmje, az Állítsátok meg Terézanyut! volt az egyik utolsó olyan magyar és műfaji (itt éppen "romkom") film, amely egyaránt képes volt felkelteni a közönség és a kritika szolid, de valós érdeklődését. Második filmje, az '56-os forradalom utáni ügynökvilágban játszódó A vizsga is hasonló igénnyel készült.
Nem vígjáték Mike Leigh új filmje, még ha olykor hallunk is egy-két szellemes megjegyzést, néhány pikírt beszólást, még akkor sem, ha az angol mester az utóbbi években jobbára optimista végkicsengésű, alapvetően vidám filmekkel állt elő. Ezúttal az angol középosztály teázgató, borospoharat szorongató, barbecue mellett üldögélő hétköznapjaiba nyerünk alapos betekintést, ahol bájmosoly és felületes csevegés fedi el azt a mérhetetlen, kilátástalan magányosságot…
A Hópárduc talpra áll című dokumentumfilm a Mount Everestet is megmászó Erőss Zsolt küzdelmét követi végig: a hegymászó két
zene: Tyler Bates és különféle előadók kiadás éve: 2011 kiadó: Waterworks Music játékidő: 49:04Édesanyja halála után
Sokat használjuk, így vaskos közhely, hogy a zseni és az őrült között hajszányi a határvonal. Egy jópofa mondással már sokkal nehezebb jellemezni az ún. normális külvilág és az elmegyógyintézet közti különbséget, holott könnyen lehet, hogy itt sem húzódik szélesebb árok, mint az előbbi példánál. Ez a könnyed, megható finn film ennek igazolására tesz kísérletet.
A Hópárduc talpra áll című dokumentumfilm az amputált lábú magyar hegymászó, Erőss Zsolt sajátos portréját rajzolja meg. Ismert balesetétől a következő – immáron protézissel megtett – csúcstámadásig követve történetét. De ez a történet többet mutat és mond önmagánál: Erőss a mi Oscar Pistoriusunk, telve hittel, reménnyel és akarattal. Mindnyájan csak tanulhatunk tőle. Érdemes.
Őszinte leszek veletek, épp annyira őszinte, mint amennyire az ápolóimmal szoktam lenni: odavagyok az óriásrobotos filmekért. Még az animék (a beavatatlanoknak: ez a japán rajzfilmeket jelenti) között is csak az óriásrobotos rajzfilmek jöhetnek nálam számításba. Hogy Hollywood az utóbbi pár évben rákapott a témára, nos, ez elégedettséggel kellene, hogy eltöltsön, ám minden vagyok, csak elégedett nem, mert az amerikaiak eddigi óriásrobotos filmjeinek rozsdatemetőben a helye.
Füleknek szól, amelyekben megmarad az a zene és szöveg a Radioheadtől. Szemeknek, amelyek emlékezni fognak arra az arcra.
Akár tetszik, akár nem, a sztereotípia szükséges dolog, kivált, ha filmekről van szó, és kivált ha nemzeti filmgyártásokról
A zenecsatornák rongyosra játszott klipjét juttatja eszembe, csak ez nem vicces. Arról a klipről van szó, amelyikben a szereplők
Erdőszéli házas, családgyilkolós, személyazonosság-megkérdőjelezős, kísértetes thrillert láttunk már épp eleget, ettől függetlenül lehetne még maradandót alkotni a témában. Jim Sheridannek sajnos nem sikerült, legalábbis nem a jó értelemben.
A nyolc évvel ezelőtt a Young Adammel nagy vihart kavaró David Mackenzie hollywoodi kalandja (Spread) után visszatért Skóciába,
A film jelöltként megjárta az idei Oscar-gálát, az év egyik legígéretesebb mozija azonban még az izgalmas történet ellenére
G. B. Shaw Szent Johanna című darabját mutatta be péntek este a Nemzeti Színház, Alföldi Róbert rendezésében. Sejthetővé
A Dardenne-fivérek nevével fémjelzett mozgóképes termékek minősége legalább olyan könnyen beazonosítható, mint mondjuk egy
Nádasdy Ádám új fordításában csak a lányként emlegetik Johannát, a szüzet. Ez illik a XXI. századira hangolt szövegbe. Köznapi,