Egy vagyonos üzletember hirdetést ad fel: néhai üzlettársa fiát keresi, szeretné tisztességesen, rengeteg pénzzel megjutalmazni. Billy bejelentkezik, mint jogos örökös, azonban rá kell jönnie, hogy személyazonosságát nehezebb bizonyítani, mint hitte. Mert egyre több „Billy” érkezik a hirdetésre…
Georg és Doris kényelemben, biztonságban és szeretetben felnevelte gyerekeit. Most, hogy ők elmentek egyetemre, hirtelen kiürült a ház, új életet lehetne kezdeni. Georg ezt egy másik, fiatal nővel képzeli el, Doris viszont kétségbeesetten ragaszkodik a dolgok rendbetételéhez, a terápiához. Kitör a harc, melynek szórakoztatóan emberi fordulataiba újabb és újabb szereplők kapcsolódnak be, és sohasem lehet tudni, honnan hallatszik majd a következő robbanás. A nagy sikerű német filmvígjáték frissen mutatkozott be színpadon, és humorát immár a magyar közönség is élvezheti. Színpadra alkalmazta: Marcus Maria Grube
A Momentán Társulat 2003 óta sikerrel játszott előadása 100% improvizáció. Nincs megírt szöveg, nincsenek előre kidolgozott poénok, nincsenek beépített nézők. Minden jelenet a közönség előtt, a nézők ötletei alapján születik. Elég, ha mondasz egy műfajt, egy helyszínt vagy egy foglalkozást, és máris a színpadon látod viszont.
Szente Vajk egy unikális, néma előadást álmodott színpadra – legalább annyira merészen, mint maga Chaplin, aki már a hangosfilmek időszakában forgatta le nagy sikerű némafilmjét. Fekete-fehér látványvilág, zenére kidolgozott mozgássorok és a némafilmek stílusát idéző színészi játék jellemzi majd az előadást. „A színházban mindig az innovációt kell keresni, ami megújítja azt a formanyelvet, amit előadóművészetnek nevezünk – mondja a rendező. – A Chaplin korabeli színjátszás eszközei megváltoztak már, épp ezért lehet ma újra izgalmas a néma történetmesélés.” A cselekmény középpontjában egy csavargó áll, aki magányosan tölti napjait a nagyvárosban. Egy nap rámosolyog a szerencse: beleszeret egy vak virágáruslányba és ráadásul megmenti egy milliomos életét, aki ettől fogva barátjának tekinti. A bökkenő csak az, hogy a gazdag mecénás csak akkor ismeri meg, ha részeg, és ebből sok-sok galiba származik. A Csavargó a gazdag pártfogójától kapott pénzből meggyógyíttatja a lányt, ő maga viszont börtönbe kerül…
„Hegedűs a háztetőn… valahol mind azok vagyunk. Megpróbálunk egy letisztult dallamot kicsalni, miközben egyensúlyozunk, hogy ne szegjük nyakunkat. Nem könnyű!” A helyszín a 20. századi Anatevka, egy zsidók és oroszok lakta falu, ahol a közösségéletét a vallás és a mindenre kiterjedő hagyományok határozzák meg. Itt él Tevje, a tejesemberfeleségével, Golde-val, valamint öt lányukkal. Az apa mindent elkövet, hogy a családot összetartva lányait a tradíciók szerint adja férjhez. A fiatalok azonban vallási eszmék helyett, szerelemből kívánnak házasodni, így a legidősebb lány, Cejtel a dúsgazdag férj helyett a szegény szabólegényt, Mótelt választja; húga, Hódel Szibériába utazik fogvatartott kedvese, Perchik után; Háva, a harmadik lány pedig egy más vallású fiú mellett talál rá a boldogságra. Mindeközben a helyi zsidó közösségnek különböző megpróbáltatásokkal kell szembenéznie: az egyre erősödő antiszemitizmussal, a politikai megmozdulásokkal és végül a rendelettel, hogy vagyonukat hátrahagyva el kell hagyniuk őseik földjét! A darabot Magyarországon először az Operettszínházban mutatták be 1973. február 9-én Vámos László rendezésében, a főszerepben Bessenyei Ferenccel. Nagyon fontos mű, mely egyfajta átmenetet képez az operett és a musical műfaja között, különleges zenei világával és keserédes humorával szólítja meg a nézőket. A darabot 1974-ben betiltották, és csak tizenegy év múlva, 1985-ben mutatták be újra, ugyancsak az Operettszínházban. 2021-ben Bozsik Yvette rendezésében, a színház valamennyi művészének közreműködésével tér vissza repertoárunkra! Sólem Aléchem novellái alapján. Közreműködik: a Budapesti Operettszínház ÉNEKKARA, BALETTKARA és ZENEKARA, valamint a BOZSIK YVETTE TÁRSULAT táncosai.
Kőhalmi Zoltán új önálló estje. Mi köze Kőhalmi Zoltánnak a szobanövényekhez? - A humorista új önálló estjéből ez is kiderül. De nem ez az egyetlen titok, amit leleplez, beszél kertészkedésről, kotyogós kávéfőző bűnözésről és homályos próféciákról. Összeesküvés-elmélet hívőknek kötelező!
„Egy rejtélyes idős úr éli eseménytelen hétköznapjait lányával egy vidéki kúriában. A hajdan volt filmsztár megdermedt életét egy újabb mindenes jövetele töri csak meg. A fiatal gondnok viszont csak gondot okoz a ház körül, hisz a felmosórongynál jobban izgatja a színház, a bevásárlásnál pedig sokkal jobban a helyi boltos kisasszony.” Fergeteges, csupa szív történet, parádés szereposztással és feledhetetlen élőzenével a Karinthyban.
A Sári bíró Móricz Zsigmond első színműve műfaját tekintve vígjáték, de minden látszólagos kedélyessége ellenére, túlmutat a népszínművek idilli faluábrázolásán, humora szatirikus, társadalombírálata Móricz finom valóságérzékét mutatja.Bíróválasztásra készül a falu. A falu bíráját Sári bírónak csúfolják, mert helyette a felesége Sári irányítja az ügyeket. Diktál, nemcsak a családnak, a falunak is. A pozíciójában megőszült bíró szívesen szabadulna székéből, de az asszony nem engedi. Most ő egyengeti férje útját a választáson. A bíró kénytelen összefogni fiával, Jóskával, aki szerelmes az ellenjelölt Pengő Kovács lányába, Lizibe. A fiatalok csak akkor lehetnek egymáséi, ha Pengő Kovács nyeri a bírói tisztet egyhangú szavazással. A bonyodalom a klasszikus vígjátékok tanulságai szerint szövődik: A két öreg vetélytárs gyermekei egymást szeretik és szövetkeznek a háttérben. A terv remekül beválik. A régi bíró megmenekül megunt hivatalától, a szerelmesek megkaphatják a suszter házát a falu közepén és egymást. A hatalmát veszni féltő bíróné végül megenyhül és örömmel fogadja a családba Lizit, aki méltó folytatója anyósa család- és faluirányítói munkásságának, és így Sári bírónénak is megmarad a beleszólása a közügyekbe.Anélkül, hogy az előadás aktualizálni kívánna örökérvényű és tökéletesen mai, Nagy Viktor rendezésében egy múltat és jelent összekötő, sok zenés, édes-bús vígjátékká bővül, mely megejtően festi le ennek a falusi kis világnak igazságait, humorát és érintetlen báját.
Rémmese. A Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves prózai színművész osztályának előadása. Yahoo országot államcsőd fenyegeti. A gazdagok nem akarnak segíteni, a szegények nem tudnak. És még lázonganak is. Mit lehet itt tenni? Új vezetőt kell találni, új ideológiával! Aki vállalja a piszkos munkát. Mindig van ilyen. Itt éppen Iberinnek hívják. A népet lelki alapon gömb- és csúcsfejűekre osztja. És minden rosszért a csúcsfejűeket teszi felelőssé…
Ruben Östlund filmje alapján színpadra alkalmazta: Tim Price. Egy családi utazás nagy meglepetésekkel szolgálhat. Tomas, az üzletember egy síparadicsomba viszi szeretteit a téli vakációra. Váratlanul azonban lezúdul egy lavina és magával sodor sok mindent – ha magukat a családtagokat nem is, de sok illúziót, önáltatást, hamis ábrándot. Elvégre hogyan lehet arról beszélni, ha egy családfő a veszélyből első ösztönében nem a gyerekeit, hanem a telefonját menti ki? Ruben Östlund fekete komédiájának friss színpadi adaptációja üdítő humorral és empátiával beszél az emberi kapcsolatok rejtelmeiről. Az előadás a Katona József Színház és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre. Továbbá: Sándor Rebeka Sofie / Vas Hanna Regina, Tereczi Dániel Tamás / Mester Máté
Charlie Chaplin legnagyobb hatású műve, A diktátor mélyen humanista alkotás. A kis borbély és a nagy diktátor kettős szerepében önmagához híven most is a hatalommal fordul szembe a zseniális alkotó. Hol kíméletlenül szatirikusan, hol a bohóctréfa eszközeivel oldja fel sok millió ember szorongását. A színész felejthetetlen bajusza, legendás cipője, keménykalapja, mozdulatai mindenki emlékezetébe beleégtek. Chaplin Korda Sándor magyar származású filmrendező és producer tanácsára kezdte el forgatni a filmet 1939-ben. A diktátorban Ausztria megszállásáig követi Hitler Birodalmának kiépülését és a zsidóság meghurcoltatásának eseményeit. A film bemutatója 1941 márciusában volt. A történet a két világháború között játszódik egy olyan korban, amikor a szegénység és az őrület féktelenné vált. Az emberség és a szabadságba vetett hit elbukott. Chaplin később azt nyilatkozta: „Ha tudtam volna, hogy léteznek haláltáborok, nem írtam volna meg ezt a forgatókönyvet.” Közreműködik: BÁLINT BARNA, HARANGOZÓ BOGLÁRKA, KISS ESZTER, KOLOZSVÁRI ÁDÁM, KÓBOR BALÁZS, KURUCZ ÁDÁM, MISIK RENÁTA, SAFRANKA-PETI ZSÓFIA, TÓTH BRIGITTA, TÓTH MÁTÉ, VIOLA PÉTER, VITÁRIUS ORSOLYA Zenészek: GELLÉRT-ROBINIK PÉTER, HLASZNY ÁDÁM, HOSSZÚ KRISTÓF, KISS-VARGA ROBERTA IZABELLA, KURUCZ LEVENTE, MESTER DÁVID, RÓNAI GÁBOR, STANDOVÁR MÁTYÁS, TÓTH PÉTER
,,Olyan volt sokáig, mint valami lényecske. Se nem lány, se nem fiú. Mint egy nagy üres szív, ami még minden előtt van és az életért, szeretetért könyörög, nap mint nap, év után év. Mintha az ediigi jelentéktelen élete arról szólt volna, hogy megtanuljon élni, hogy minél inkább a többiekhez hasonlóan éljen, de leginkább életre keljen. Tudom, hihetetlen, hogy mindez azért történhetett, mert egyszer valaki otthagyta a kórházban, mert az, aki világra hozta, nem őt választotta.”
„Az ember célja mi a földön?Legyen önmaga – röviden –S csak magamagával törődjön.” (Henrik Ibsen) A norvég drámaíró Henrik Ibsen az emberi psziché nagy ismerője. Műveiben minden esetben olyan mély lelki folyamatokat tár olvasói elé, amelyet az orvostudomány csak később nevesített. Az apátlan Peer Gynt a mesék világába menekül a szürke hétköznapok és a társadalmi megvetés elől. Története sehova sem tartozás, az örökös úton levés és az önámítás tragédiája. De fordítsuk meg a kérdést: mikortól bűn az, ha elménk egy másik síkon nyer élményt magának? Zene: montázs
Az ember jó esetben ismeri azt a szeretetet, ahogy mondjuk az anyukáját szereti, a szerelmét vagy éppenséggel a hazáját, de a szeretet legmagasabb, legmagasztosabb minősége az, amit a gyermekünk iránt érzünk, érezhetünk. Darabunk hősei között van olyan, aki csak áhítozik erre a szeretetre, olyan is, aki részesül az áldásban, és átélheti, azonban némelyikük átéli, és bizony át is hárítja. De félek, hogy túl sokat árulok el a történetből. Ez lesz a huszonkilencedik darabom. Szívem szerint csak annyit mondanék róla: huszonkilencedik fantázia a huszonegyedik század Magyarországából. – Pintér Béla Beethoven Holdfény szonátája, orosz népdalok és a Blonde Redhead művei nyomán zenéjét összeállította: Pintér Béla. A díszlettervező munkatársa: Dárdai Balázs Jelmez asszisztens: Nagy Krisztina Technikai munkatárs: Berecz CsabaFodrász: Bari Boglárka
Az, hogy valami változik, érzékeljük, tudjuk, felnőtt korunkra megismerjük a változás természetét.Arról a szóról, hogy örökké is lehetnek ismereteink, sőt élményeink! Amikor flowban vagyunk,akkor minden pillanat kitágul, egybeolvad a múlt-jelen-jövő, lineáris szinten megszűnik az idő. Saz az érzésünk, hogy csak úgy vagyunk….De mi is az az egység? Mitől lesz valami egy, vagy pont nem az…? Azért, mert egy térben vagyunk, vagy mert ugyanazt csináljuk? Szabályokat alkotunk? Mitől család egy család, csapat a focicsapat, kórus a kórus, nemzet egy nemzet?Az összetartozás érzése hol születik meg? Az egyénekben, vagy az valami az egyéneknél sokkal nagyobb közeg, szféra? S ez a valami kitapintható-e, sejtjeinkben is érezhető-e? Mi az egység esszenciája?Létezik-e olyan pillanat, amihez sem hozzátenni, sem elvenni nem lehet, pont úgy teljes, ahogy van? S ez a pillanat lehet-e változással teli, örök, és társainkkal együtt egységet alkotva önfeledt? Az Amőba című előadásunkban a fenti kérdésekre kínálunk válaszokat, és arra is kísérletet teszünk, hogy a néző is az előadásban megteremtett egység része legyen, még akkor is, ha ülve szemlélődik.Gesztelyi Nagy Csilla - táncművész, koreográfus, testtudati tréner, Craniosacralis kezelő.,,Táncművészként és koreográfusként az utóbbi közel 10 évben a mozgás-improvizációs kísérletek nagy hangsúlyt kaptak munkáimban. Különféle mozgásminőségeket kutatok és igyekszem különbözőféleképpen ábrázolni azokat, a mozdulatokhoz tartozó energia áramlatokkal játszok. Valami olyan a testből induló, de a fizikális lényen túlmutató létezést/létállapotokat igyekszem tánc közben megélni és ezáltal megjeleníteni, ami ’varázslatossá’ teszi a mozgást, természetessé, önfeledtté. A fizikai test és az energia test kapcsolatát kutatom egyéni szinten, illetve a táncosok közötti improvizatív interakciókban. Ennek a hátterében létező technikák állnak, az én esetemben a Skinner Release Technika- testtudati módszer, és a tajcsi (harcművészet) és a csikung, a Craniosacralis Biodinamika (gyógyító kezelés) és a Kapcsolatteremtő gyógyítás (energetikai módszer), amelyek rendszeres gyakorlása során jutottam el a jelenlegi állomáshoz. Ami valójában nemcsak állomás, hanem egy olyan folyamat, ahol egyre otthonosabban mozdulok, alkotok; valamint ahová újabb és újabb alkotótársak érkeznek hozzám. A legelső ilyen meghatározó találkozás és alkotás Vavra Júliával történt, amiből az Ö B Ö L című darabunk született, a következő alkotás az Amőba (csoportos koreográfia) és A test misztériuma, Mikó Dáviddal közös előadásunk.” Előadók: a Közép- Európa Táncszínház táncosai Zenei szerkesztés: madlaProdukciós menedzsment: Gerlits Réka
„… ahova te mész, megyek én is. Ahol te letelepszel, letelepszem én is.” (Ruth könyve) Márai Ilona naplójának megjelenése az idei év irodalmi szenzációja. A MAZSIKE a 2022/23-as évad kiemelt kulturális programjaként - a HELIKON Könyvkiadó, és a KuglerArt Szalon támogatásával - mutatja be a „Lola naplója” című, 4 részes irodalmi-kisszínház sorozatot a RETIKÜL Női Irodalmi szalon műsorában. Színpadi előadásként különleges ez a sorozat, mert a Márai házaspár emigrációjának négy különböző állomásán játszódó négy rész úgy követi egymást, mint egy négy részes filmsorozat egymáshoz szorosan kapcsolódó epizódjai. Lola számára „Ő” (így utal férjére) volt a legfontosabb. Mégis, sokkal több volt, mint a nagy író, Márai Sándor felesége. Naplóiban nyíltan beszél házaséletük hullámzásairól, és arról is, hogyan éli meg ő Márai alkotói válságait, érzelmi távolodásait, és mekkora árat fizet egy-egy regény elkészüléséért. Őszintén, szabadon, érzékenyen, humorral ír életük eseményeiről, az emigrációjuk különböző állomásain őt ért benyomásairól, a tájakról, emberekről. Beszél álmairól, érzelmeiről, örömeiről, fájdalmairól. Gyakran ír a hullámokban rátörő honvágyról, a Magyarországra való visszatérés reményéről, később pedig ennek a reménynek feladásáról. De ír mindennapi kis örömökről, bosszúságokról, háztartási ügyekről: főzésről, vásárlásról, ruhákról, kalapokról, harisnyákról, cipőkről… Feljegyzései izgalmasak, mert olyasmit is elmesél kettejük életéről, amit Márait olvasva eddig nem tudhattunk meg. De a legfontosabb talán mégis az, hogy a Márai Sándor naplóiban itt-ott felbukkanó L. betűk mögött most alakot ölt az a nő, akinek halála után az író ezt írta: „Hatvankét éven át éltünk együtt, volt szerelem, harag, minden, ami a közös életből múlhatatlanul következik, de azt, hogy ennyire összenőttem vele, eddig nem tudtam.”
August Strindberg a svéd színház és irodalom egyik legismertebb, ugyanakkor igencsak ellentmondásos alakja.Nyughatatlan alkotó, mindig új formákat keresett, új színpadi megoldásokkal és játékstílussal kísérletezett. Naturalista, expresszionista és szürrealista drámái is vannak. Utolsó alkotó szakaszában, 1907-ben nyitotta meg az Intim Színházat kísérleti kamaraszínházként, ami 1910-ig működött. Ekkor írta kamaradarabjait, elsőként A pelikánt. Az izgatta, hogy a korabeli színházi hagyománnyal szakítva a nézőkhöz intim közelségben kevés szereplős, egyszerűségében is részletgazdag, megfigyelésen és tapasztalatokon alapuló hitelességgel formált történetet vigyen színre, minimáldíszletben. Nem véletlen, hogy Ördög Tamás, a Dollár Papa Gyermekei színházi műhely egyik alapítója és vezetője többedjére rendez Strindberget. Előadásaiban ő is eszköztelenségre törekszik, pusztán a színészi jelenlétre és a történetben rejlő feszültségre támaszkodik. Sajátos munkamódszerének része, hogy az előadások végső szövege a próbafolyamat során alakul ki, a színészek személyiségére is építve, ezáltal is minél érvényesebb megszólalást téve lehetővé. A pelikán egy diszfunkcionális család életébe enged betekintést. Ma divatos kifejezéssel abuzív szülőnek neveznénk az anyát, aki mindenkit manipulál maga körül, és közben saját magát tünteti föl áldozatként. Halálra gyötri férjét, fizikailag és érzelmileg is bántalmazza a gyerekeit, kijátssza őket egymás ellen. Az apa halála után a – már felnőtt – gyerekek szembesülnek az igazsággal, és nem hajlandóak tovább hazugságban élni, ezért végzetes lépésre szánják el magukat. A gyermekeit saját vérével tápláló pelikán az önfeláldozó szülői szeretet szimbóluma. Strindberg címadása ironikus gesztus. Ez a pelikán a gyermekei vérét szívja. „A fő kérdésem, hogy van-e saját sorsunk, életünk. Vannak-e szabad döntéseink. Vagy egy előre meghatározott pályán mozgunk és maga a létezés, az élet is egy olyan automatizmussá lett szörnyszülött, ami éli, csinálja magát. Akár úgy is, hogy mi semmit sem teszünk. Csak nézzük egy félig kényelmes kanapéról. Lehetséges függetleníteni magunkat a szüleinktől? És a gyerekeinktől? Csak hazudni tudunk? Brutális családtörténet 1907-ből. Változni nem változott semmi. Nem véletlen, hogy Strindberg volt Bergman legnagyobb kedvence már gyerekkorában is.” | Ördög Tamás
A londoni Soho legmélyén Bicska Maxi, a sármos rablógyilkos titokban feleségül veszi Peacock, a koldushálózatot működtető üzletember egyetlen leányát, Pollyt. A koldusok királya azonban elégtételt vesz a bandavezéren lánya elcsábításáért… A zenés színház műfajának egyik legmeghatározóbb darabja, tele jobbnál jobb dalokkal, merész koreográfiával. A hírnevének megfelelően humoros és egyben elgondolkoztató darab. Kurvák: Szucskó Noémi, Kucskár Kamilla e.h., Sinka Edina e.h., Jakab Zsanett, Tonhaizer Tünde, Veres Dóra Koldusok: Horváth Barnabás e.h., Nagy Ferenc e.h., Czakó Gábor, Jakab Roland, Horváth Ádám
Óvóhelyi színház. A Bunker Cabaret jelenetei Kijev bunkerében születtek. Hogyan lehet beszélni a háborúról? Az ironikus, nyers, egyszerre vicces és megrázó színházi produkció ötvözi a zenét, költészetet, táncot és filmet. Egyszerre tárja fel az előadók egyéni háborús élményeit, a művészi alkotás nehézségeit és egyetemes érvénnyel beszél a szerelem és a totalitarizmus, művészek és közönség kapcsolatáról. A Hooligan Art Community egy független színházi társulat, amelyet Kijevben alapítottak 2019-ben. A társulat nem hagyományos színházi terekben hoz létre előadásokat, amelyek fókuszában a színész és a néző közötti kapcsolat kiemelt szerepet kap, olyan fontos témákon keresztül mint a véleménynyilvánítás szabadsága és egyenlőség.2022. február 24-én az orosz invázió háborút hozott egész Ukrajnára, melynek hatására a társulat munkája egyik napról a másikra megszűnt. 2022 májusában, a társulat tagjai lehetőséget kaptak, hogy részt vegyenek Németországban egy rezidenciaprogramon, azonban a törvények értelmében a férfiak nem hagyhatták el az országot. Ennek ellenére a társulat férfi tagjai elkezdtek jeleneteken dolgozni a kijevi bunkerben, ami az előadás alapja lett.A társulat művészei 2022. augusztus 18-án az Egyesült Királyságban találkoztak újra, ahol közösen létrehozták a Bunker Cabaret című előadást.
A Forte Társulat & DADOR Project előadása. A Forte Társulat és a Dador Projekt Zenekar Concordia című előadása a barokk zenetörténet olyan klasszikus szerzőinek műveire készülő koreográfia, mint Francesco Cavalli, Tarquinio Merula, Claudio Monteverdi és Giovanni Battista Fontana. Az élő zenekarral és egy énekesnővel kísért táncjátékban, 12 zeneműre, groteszk és lírai kettősök bomlanak ki, Jean Anouilh Euridike című drámájának szenvedélyes dialógusaival ötvözve a tánc, az élő zene és a prózai szöveg szerves egységében. Concordia, - vagyis a szívek összhangja — előadásban az egyetértés és viszály, csábítás és szerelmi őrület ismétlődő basszusmenetekre felfűzött szerelmi történetekben jelenik meg. Legyen szó strófikus dalról, rondó-szerű refrénről vagy ismétlődő basszusról, a közös zenei, verbális és mozgás nyelv maga az ismétlődés. Az előadás felépítésében felváltva jelenlévő énekes és a hangszeres darabok, valamint a tánc, folyondár-szerűen vezetik a nézőt a sötétségből a fény felé. A produkció az olasz korabarokk legszebb lamentoi köré szerveződik, melyet magyarra panaszként fordíthatunk. A lamento basszus lényege ugyanazon hangjegyek hipnotikus ismételgetésében rejlik, s e makacs visszatérés a fájdalomban, vagy épp az örömben való időzés spirálszerű zenei és koreografikus színpadi képe.