Film

Száll a kakukk fészkére

/One Flew Over the Cuckoo's Nest/
amerikai filmdráma, 130 perc, 1975 16 éven aluliak számára nem ajánlott
    • f

Értékelés:

618 szavazatból
Szerinted?

A Ken Kesey regényéből forgatott film egy elmegyógyintézetben játszódik, ahová McMurphy, a kisstílű bűnöző a börtön helyett záratja magát. Hamarosan rájön: a műintézmény lakói - akik ellentétben vele, nem tettetésből kerültek ide - semmivel sem bolondabbak nála, annál inkább bolond a világ, amely idejuttatta őket. A történet többi szereplőjének élete - kivétel nélkül remekbe szabott figurák és alakítások - mind egy-egy dráma, aminek már csak végkifejletével találkozunk. McMurphyről hamar lehull a kívülállás páncélja, és megpróbál segíteni társain, akiken látja: az orvostudomány köntösébe bújtatott érzéketlenség és álszent gyógyítás - valójában fegyelmezni, idomítani akarás - csak rontja állapotukat.

Forgalmazó: InterCom

Stáblista:

Kapcsolódó cikkek:

Díjak és jelölések:


Vélemény:

szavazat: 10/10 2016 aug. 29. - 19:12:28
2016 aug. 29. - 19:12:28
Örökzöld, sohasem avul el, és mindig is aktuális lesz az üzenete. Legjobbak között van.
Ennél a filmnél éreztem az eddigi legnagyobb katarzist.
2015 nov. 23. - 11:31:16
2015 nov. 23. - 11:31:16
Látom, közben az eszmecsere kissé a medicina területére ment át. Ha már így történt, élek a lehetõséggel: ahogy az orvostudomány fejlõdése sem állt meg 40 évvel ezelõtt, ugyanúgy nem állt meg a film, a filmes kifejezés-ábrázolás változása-fejlõdése sem,a technikáról és egyebekrõl nem is beszélve. Ettõl még a Kakukkfészek remekmû marad mindörökre...ahogyan Freud, Jung és a többiek tevékenysége is. Éppen csak továbblépett rajtuk a világ...jó esetben a nagy elõdök: pszichiátriában pl Freud, Jung, a magyar Szondi Lipót stb, filmmûvészetben meg pl Forman kakukkfészke nyomán.
2015 nov. 21. - 21:34:33
2015 nov. 21. - 21:34:33
Találó értelmezés. Ami azt illeti hogy a kórház változások elé nézett, nem olvastam a regényt így meglepõ. Amúgy valahol az ilyen kórházak dolgozói adják a legtöbb szeretetet az ilyen embereknek.
2015 nov. 18. - 18:11:07
2015 nov. 18. - 18:11:07
Ja bocs, én azt olvastam, hogy Ivancsics és színitársai szervezésében ment ez a darab. Persze jobban nem mélyedtem bele. Egyébként Cserna Antal és Szalay Kriszta tényleg házastársak.
2015 nov. 18. - 15:57:37
2015 nov. 18. - 15:57:37 OFFTOPIC
Én nem a veboldalat követem, hanem a szentendrei híreket. Konkrétan az Ötödik Sally egy vendégszínház volt, tehát ez nem Ivancsics Ilona, hanem Szalay Kriszta és Cserna Antal mûsora, õket kell keresni (Szalay Kriszta színpadra alkalmazta és fõszerepli, Cserna Antal rendezi és pszichiáterkedi, valamint az a benyomásom, hogy civilben Szalay Kriszta férje)
2015 nov. 18. - 15:39:27
2015 nov. 18. - 15:39:27 OFFTOPIC
:-)

MacGyver szerencsére nem az a stresszes típus. :-) Most látom csak, mennyi televíziós hiányosságom van, MacGyver-bõl még egyet sem láttam, csak a nevet ismertem, de a leírása alapján nem lehet rossz, ritka az ilyen tudományos alapokra építõ titkos ügynök, megjegyzem már hallásra is sokkal szimpatikusabb, mint a nõügyeirõl elhíresült egyéb titkos ügynök.

Ez egy nagyon életképes dolog, hogy Ivancsics I. létrehozott egy mobil színházat, a weboldalukon lehet követni, hogy éppen mikor, hol és mit játszanak?
A színháznak és az olvasásnak egyaránt megvannak az elõnyei. A színházban az a klassz, hogy a hangulatokat nagyon erõteljesen át lehet élni. Csak ne balett legyen.:-)
Az olvasásnál pedig mindig saját magunk alakíthatjuk a darabbal kapcsolatos asszociációinkat, és így nincs esély arra, hogy egy rossz színészi játék vagy egy pocsék rendezés elszúrja az egészet.
2015 nov. 18. - 10:25:10
2015 nov. 18. - 10:25:10
Üdv! Off Ha már mentális problémák és sajátos ápolószemélyzet; az általad felsorolt könyvekhez hozzátenném még az Aztán megjött Michael címû regényt is.
Az ötödik Sally színpadi változata is zseniális, már több mint húsz éve láttam, de örök élmény.

On A Száll a kakukk...-ról általában Nicholson jut az ember eszébe, pedig Brad Dourif alakítása is rendkívüli. Sajnálom, hogy azóta sem jutott neki Billy Bibbit-hez hasonló drámai szerep. (Nem mintha problémám lenne az Alien sokadik részével, vagy a Gyûrûk ura 2.-vel, esetleg az Éj színével, hisz ezen filmekbõl is kitûnik, milyen lenyûgözõ kaméleonként tud színt, vagyis szerepet váltani ez a remek ember.)
2015 nov. 18. - 09:04:47
2015 nov. 18. - 09:04:47
Az Ötödik Sally épp ellenkezõleg: a könyv alapján a színdarabot megíró és a fõszerepet is játszó színésznõ épp vidéki körutat csinál, én például Szentendrén láttam (és zsúfolt volt nézõtér). Ahová hívják, oda mennek. Az elõadáson nincs szünet, viszont utána lehet beszélgetni a fõszereplõvel, ott is maradtunk vagy harmincan még bõ félórára.
2015 nov. 18. - 08:01:49
2015 nov. 18. - 08:01:49 OFFTOPIC
a pánikbetegség éppen az, hogy vagy külsõ hatásra, vagy látszólag ok nélkül él át egy pánikrohamot, aminek a fizikai tünetei önmagában is ijesztõek (kb mint szívinfarktus, csak fájdalom nincsen, vagy enyhébb), és majdnem mindig együtt jár vele a racionális gondolkodás azonnali és teljes megszûnése.

megjegyzem, az én autómban, ha kétszer kattintok a zárógombra, akkor belülrõl sem lehet kinyitni az ajtót. az ablaklehúzó meg nem mûködik, ha nincs benne a kulcs. MacGyver racionális elme lenyitja a hásó üléstámlát, a merevítõk között hátramászik és valami szerszámmal kipiszkálja a csomagtartó reteszt -- ha épp nincs pánikrohama.
2015 nov. 17. - 18:34:38
2015 nov. 17. - 18:34:38
:)

Hm, milyen érdekes. Ez hogy történhetett meg? Sem az ablakot nem tudta lehúzni, sem az ajtózárat nem tudta belülrõl kinyitni? A régi kocsikban ilyen gond legalább nincs, mert az ablak és zár is nyitható belülrõl.
Ez valami olyan központi záras autó volt, amit csak kívülrõl lehet nyitni gombbal? Az ilyen autóknál sem az ablakot sem a zárat nem lehet belülrõl kinyitni? Itt valami nem stimmel, hogy van ez? Persze nekem egy kis 15 éves autóm van, azért vagyok ilyen korszerûtlen.....:-)
2015 nov. 17. - 18:08:01
2015 nov. 17. - 18:08:01
kedvenc példám erre (az intoleranciára), amikor egy pszichológus ismerõsöm lett pánikbeteg és végre õ is belátta, hogy a pánikbetegség az nem valami hisztéria. Mivel õ is megtapasztalta, méghozzá elég cudar helyzetben (bezárták egy autóba véletlenül és nem tudott kiszállni), végre toleráns lett, pszichológus létére. tényleg nincs új a nap alatt.
2015 nov. 17. - 08:50:26
2015 nov. 17. - 08:50:26 OFFTOPIC
Ezek tök jók, tartalmukat tekintve, de Pest híján csak könyv alakban érhetõek el, ahogy látom....
2015 nov. 17. - 08:48:01
2015 nov. 17. - 08:48:01
Ez a film nem avul el, mert a benne rejlõ problémák és feszültségek ma is éppen úgy léteznek és hatnak, és semmi sem változott, maximum annyi, hogy míg pl. Magyarországon 20 évvel ezelõtt még hivatalosan nem volt szabad léteznie a neurotikus problémáknak, és annyit mondtak, hogy Rozi vegyél be egy nyugtatót, addig manapság enyhül ez a nézõpont, mert egyre több ember lesz ebben érintett valamilyen szinten, és egyre több fiatal. És ami még nagyon a felszín alatt húzódik, hogy a társadalom még most is csak a szervi megbetegedésekkel szemben toleráns, a pszichés megbetegedéseket viszont titkolni kénytelen az elszenvedõje. Értem ezalatt, hogy ha Icuka bemegy a munkahelyére és prüszköli szanaszét a bacikat, akkor mindenki sajnálja, különféle gyógymódokat ajánl, szeretgeti, simogatja, és gyógyulj meg mihamarabb, stb. De ha netán betéved az irodába egy másik személy is, akinek esetleg enyhe pánikos tünetei vannak, mert nemrég átélt valami rohadt nagy traumát, ami nem két nap alatt gyógyul, és ezért kicsit bizonyos helyzetekben nem tud olyan jól helytállni, vagy nem szeret beszállni a liftbe-na az akkor mindjárt hülye, alkalmatlan, és közösítsük ki.És ez baj.

Azért sok gondolatot elindít az emberben egy ilyen film. Elsõsorban azt, hogy sokáig nem értettem, miért van külön gyógypedagógia, és megint csak külön pszichiátria. De aztán megtudtam, hogy az ember három fõ aspektusból áll össze, fizikai, lelki és szellemi tényezõkbõl. A gyógypedagógiás eseteknél a szellemi síkon van gond, tehát ezek az emberek azok, akik értelmileg fogyatékosok. A pszichiátrián kezelt embereknél viszont nem szellemi, hanem érzelmi síkon van sérülés, mert ezek az emberek értelmileg teljesen normálisak, viszont az érzelmi életük súlyos torzulásai miatt látszanak úgymond gyogyósnak. Ez itt elég jól felszínre kerül. Meg az is, hogy valami miatt ezeket az embereket a társadalom minimális szinten sem tiszteli, csak megalázza, kísérleti alanynak használja, feleslegesen gyógyszerezi, és még betegebbé teszi. Tehát a problémák nem avultak el, csak legfeljebb árnyalódtak, és már vannak pozitívabb kezdeményezések is ezek gyógyítására.

És ezért kapott ez a film ennyi díjat, mert egy leszorított, lappangó, de állandóan jelenlévõ, fontos kérdést boncolgat.
2015 nov. 16. - 20:50:38
2015 nov. 16. - 20:50:38
...akkor nézd meg A kutya különös esetét, az Ötödik Sallyt és az Algernont is...
2015 nov. 16. - 17:33:30
2015 nov. 16. - 17:33:30
Alig van film, amit egynél többször nézek meg és nem okvetlenül a legkedvesebbeket, hanem inkább random. Egyszerûen nincs rá idõ...vagy az úja(bba)kat ejteném, ha a régieken rugóznék. Más meg szeret rugózni: ez a választás szabadsága/szabadság választása. Kakukkfészek speciel tényleg a filmtörténet egyik klasszikusa, szinte mindenki így van vele. Nem véletlen h elvitte a "grand slam"-et Hollywoodban = egyike annak a 2-3 filmnek, ami az 5 fõ-Oscart megkapta, azért az már valami. Na pont ezért félek újrázni. Makacs nézetem h a filmek (is) avulnak, a legnagyobbak is, sõt néha azok különösen. Úgy akarom megõrizni a Kakukkfészket (is) az emlékezetemben "fiatalon" = ahogyan anno hatott rám-ránk, elemi erõvel...
...ha már én nem maradtam fiatal és elemi erejû, legalább "õ" maradjon az :-)

Ráadásképpen a színdarabot is láttam a Vígben Koncz Gáborral és Béres Ilonával és van a mûben egy indián óriás, Bujtor István játszotta, mindhárman nagyon jók voltak. A többi szereplõre nem emlékszem.
2015 nov. 16. - 17:10:36
2015 nov. 16. - 17:10:36
OFF
Na igen, a Tortúrát láttam, és tetszett. Cathy Bates-t ezelõtt a Stephen King féle Dolores Clairborne-ban láttam, és bár nem a legértékesebb mûfaj, abban a filmben is megmutatta a tehetségét, sõt, a filmet nem kriminek nevezném inkább, hanem filmdrámának.Valóban tehetséges színésznõ, tényleg azok közé tartozik, akiknek érdemes lenne kicsit átnézni az életmûvét, egyszer már Shirley MacLaine is eszembe jutott ilyen téren, ezért meg is néztem tõle a Nõ hétszer c. eposzt. õ is az a fajta ember, aki a jelenlétével egy olyan huszadrangú filmet is megemel, mint az Egy cipõben.

Vannak filmek, amiket nem kell folyton ismételgetni, mert egyszer is elég megnézni õket ahhoz, hogy az ember mindig emlékezzen rájuk. És vannak filmek, amiket például azért nincs kedvem újra nézni, mert valami rossz hangulatú idõszak kapcsolódott hozzájuk, és a filmrõl mindig az a hangulatvilág jutna eszembe.
Pl. a Ben-Húrt képtelen lennék végignézni, tudom, hogy remek film, de olyan hosszú, és annyira hatalmas cselekményt és idõt ölel fel, hogy ha kényszerítenének, sem tudnám újra megnézni.Ugyanígy vagyok a Muzsika hangjával, a My fair lady-vel, és mostanában az Abigéllel is. Vagy ilyen a Hét mesterlövész, meg a Hé barátom, itt van Sabata. Régen állandóan néztem õket, és azt hiszem, ennyi elég is volt.

A Kakukk is olyan, hogy nem kell naponta nézni ahhoz, hogy az ember emlékezzen rá és arra, amit közölni akar.Viszont Jack Nicolson és Stephen King kapcsán bevillant a Ragyogás, na annál semmitmondóbb filmet már régen nem láttam.
2015 nov. 15. - 13:19:29
2015 nov. 15. - 13:19:29
"Louise Fletchert én egy végtelenül tehetséges színésznõnek tartom, ennyire jól megformálni negatív karaktert most nem jut eszembe, hogy láttam e már,..."

Segítek: Kathy Bates - Tortúra...mellesleg õ is ápolónõt alakít egy szimplább filmben, zseniálisan.

Mindennel egyetértek a Kakukkfészekkel kapcsolatban. Filmtörténet. Klasszikus és örök. Nem biztos h ismét megnézem. 40 év nagy idõ.
2015 nov. 14. - 18:00:48
2015 nov. 14. - 18:00:48
Ratched nõvér szexi.

Amúgy nem volt könnyû a gonoszságát érzékeltetni, erre egy könyvben jó néhány eszköz áll rendelkezésre, de filmben, ha a forgatókönyv nem mutat rá direktben, akkor a színészi játéknak kell ezt megtennie. Távolságtartása önmagában semmit sem jelent, az orvos(ápolónõ)-páciens viszony, vagy a tanár-diák kapcsolat is szerepkötött, ezekbõl kilépni csak önmoderáltan, és nem is mindenkinek lehet. Hideg, merev magatartása egyedül tehát nem elég, ennek megformálása magában kell hordozza az iránta érzett ellenszenvet is.
Ugyan már a baseball-szavazás meghúzza a vonalat, mert miért is kellene a formai szabályokhoz eminens szigorúsággal ragaszkodni, miért ne vegyük figyelembe a határidõ után befutott szavazatokat, de explicit módon szörnyt McMurphy intézetbõl elengedésének megvétózása csinál belõle. Hiszen elõször hihetnénk mi magunk is azt, hogy csak megmenteni szeretné, a börtöntõl megszabadítani, félreismertük talán, dehogyis, valójában szadista kényének-kedvének kiszolgáltatni, határozatlan ideig, akár örökké kínozni.
2015 okt. 26. - 20:31:08
2015 okt. 26. - 20:31:08
Nicholson addig már négyszeres Oscarra jelölt szinész volt,én nem mondanám ismeretlennek.A regény is, egy kivetellel,az elmegyógyintézetben játszódik.
2015 okt. 22. - 20:25:56
2015 okt. 22. - 20:25:56
Hát igen...ez egyike a filmtörténet legnagyobbjainak...kötelezõ alapmû annak, aki szeretné tudni és érezni, milyen az, amikor a történet, a forgatókönyv, a rendezõi és színészi munka olyan emberek kezébe került, akik a szakmájuk legjobbjai, s így szinte természetes is, hogy alkotásuk egyvelege olyan szinten kimagasló katarzist tud okozni, amit ritkaság megélni, és ilyenkor az ember nem igényli, hogy egy nap még öt másik filmet megnézzen, mert ezzel az eggyel van elfoglalva, és a csenddel, a belsõ csenddel, amit a film megnézése okoz.

Egyébként megfigyeltem, hogy a diliház témakör és a handicap karakter az esetek nagy százalékában bevonzza az Oscar díjat. Ez ugyanis egy olyan terület, amivel a normál társadalom nem hajlandó foglalkozni, ezek az emberek láthatatlanok a társadalom számára, és ezért hanyatlunk kicsit hátra, amikor egy alkotás kapcsán szembesülünk azzal, hogy igen, ezek az emberek, és ezek a problémák léteznek, mert helyük van a világegyetemben.

Louise Fletchert én egy végtelenül tehetséges színésznõnek tartom, ennyire jól megformálni negatív karaktert most nem jut eszembe, hogy láttam e már, aki látta ebben a filmben, az szerintem egyetért, ez a nõ zseniális. Jack Nicolson érdemei szintén sosem voltak vitatottak, vagy kétségbe vonhatóak, és azt kell mondanom, hogy nagyon el kell gondolkodnom azon, láttam e már bármilyen más filmet, amiben a két fõszereplõ ennyire megfellebbezhetetlenül megérdemelte volna ezt a díjözönt. Ide egyszerûen egy zabszemnyi kétség nem férhet. Dehát ehhez a történethez, ami ennyire lemegy a mélybe, kell is erõ, drasztikus színészi erõ kell, ha már Ken Kesey ilyen zseniálisan megírta ezt az egészet.

Szóval kifejezetten javasolt a film megtekintése minden férfinak és nõnek, valamint homoszexuálisnak, 100 év alattinak és 100 év felettinek, épeszûnek és zakkantnak, törpének és óriásnak, színes és fehérbõrûnek, jónak és gonosznak, egyszóval mindenkinek, aki lát, hall és érez.
Összes hozzászólás