Eleve gyanús, ha egy franchise új részei évente, szinte gépies rendszerességgel követik egymást a mozivásznon. Ez afféle
Tegye fel a kezét, akinek mond valamit a Charlie Wilson név! Látom nem sokan vagyunk. Kivételesen most nincs ok a szégyenkezésre, hisz ő nem olyan ember, akire emlékezni szoktak.
Vajon mennyiben kell árulkodó jelként tekintenünk a tényre, hogy az AVP-széria második epizódját egy korábban speciális effektusokkal
A Cserbenhagyás forgatókönyve igazi színészálom lehetett. Minden karakter jól kidolgozott, mindenkinek jut legalább egy nagyjelenet, jellemfejlődésre is adódik lehetőség és minden színésznek igazán mély érzelmeket kell megjelenítenie a vásznon. Hát mondhat erre bárki is nemet? Ha mégis megtenné, az a tény, hogy a rendezői székben a Hotel Ruandát ledirigáló Terry George ül, biztosan meggondolásra késztetné.
Ha egy hollywoodi filmben moralizálni kezdenek, annak általában sosincs jó vége. Egyértelmű morális dilemmák, szájbarágott
A tehetségkutatók, az interjúk és a castingok korát éljük. Ma már szinte lehetetlen találni magára valamit is adó nagyvárosi fiatalt, aki a három fajtából legalább egyen ne vett volna részt.
Miután a magyar filmművészet évekig csak a panel prolik világának minél nyomorközelibb bemutatásáról szólt, az egyszerű magyar
Olyan ritkán láthatunk igazán jó paródiafilmeket. Amióta a ZAZ-trió (Zucker-Abrahams-Zucke) ideje leáldozott, azóta szinte csak silány tucattermékek (Bazi nagy film, Horrorra akadva?) jelennek meg a mozikban. Idén mintha valami mozdulni látszana. A műfaj új erőre kapását már tavasszal megfigyelhettük Edgar Wright Vaskabátok című remekében és most itt a Golyózápor, ami ugyan teljesen másképp, mégis hasonlóan hatásosan állítja pellengérre az akciófilm műfajt.
Nicolas Cage-et mostanában a frizurájáért cikizni körülbelül annyira sablonos, mint amilyenek az utóbbi időben készült filmjei,
Minden karácsonyi időszaknak megvan a maga romantikus komédiája. Amikor párunkkal a nagy karácsonyi bevásárlást végezzük, a sok plázás sorban állás között biztosan mindenkinek jólesik egy kétórás pihi valamelyik moziterem székeiben. A nagy összeborulásra idén a Hilary Swank - Gerard Butler páros ad jó okot, akik egy keserédes romantikázásban veszik fel a harcot zsebkendőink egyre cseppfolyósodó állagával.
Nagy baj történik akkor, amikor egy műfaj divatba jön. Vegyük példának a tini horrorokat. Az 1996-os Sikoly hatására elképesztő
Valamikor nyár közepe felé találkoztam először a Bűbáj előzetesével, és már akkor rácsodálkoztam arra az eredetiségre, ahogy
A kis Vukot orrhossznyival megelőzve az Egon és Döncit gyártó Aenima csapata büszkén mondhatja el magáról, hogy övék az első magyar CGI-technikával készült háromdimenziós rajzfilm. Szerencsére azonban nem ez a csapat egyetlen érdeme.
Park Chan-wook bosszú-trilógiájának utolsó darabjával rengeteget kockáztatott. Előző két munkájával (A bosszú ura, Oldboy)
Eli Roth mostanában minden interjújában megjegyzi, hogy milyen nagy hatással volt a Motel első és második részének elkészültére
Jessica Alba már hosszú ideje mondogatja, hogy elege van a kirakatszerepekből, ahol semmi másra nincs szüksége, mint a bájos pofijára és a formás popsijára. Rendszeres panaszkodása meghallgattatásra talált, mivel az elkövetkező egy-két évre egész érdekes főszerepeket harcolt ki magának.
Ha egy európai művészembert elhívnak vendégeskedni Hollywoodba egy film megrendezése erejéig, az általában kétféleképpen sülhet el.
A Stephen King írásaiból készült filmek ugyanolyan hullámzó színvonalúak, mint maguk az írott alapanyagok az utóbbi években.
Jet Li-t Hollywoodban nagyon sokáig próbálták megkörnyékezni, de neki nem tetszett, hogy a filmipar fővárosában csupán negatív szereplőként tudtak rá gondolni. Otthon csupa pozitív főszerep után attól félt, hogy a rajongói elpártolnának tőle, ha beadná a derekát, végül azonban a Halálos fegyver 4 alkotói addig győzködték, míg végül egy amerikai akciófilm főgonoszává vált. Az idő végül őt igazolta, hiszen azóta néhány ázsiai kollégájához hasonlóan nemcsak odahaza, hanem Hollywoodban is sztár lett és most már arrafelé is rábízzák a jófiú szerepeket. Közel tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Li megint rosszfiúvá váljon, ráadásul egy olyan filmben teszi ezt, ahol semmi sem az, mint aminek elsőre látszik.
Kiadatás egy jó szándékkal készülő, üzenettel bíró alkotás, melynek értékét sajnos kétségbe vonja a ráerőszakolt és csöppet sem idepasszoló happy end.