A gyámság alól pár éve felszabadult énekesnőről szóló újabb dokumentumfilm(-sorozat) ügyes időzítéssel aznap vált elérhetővé az HBO Maxon, amikor megjelent Britney Spears memoárja. Kritika a Jamie kontra Britney: Apa-lánya perek című minisorozatról.
A Testek című 8 részes minisorozatban négy különböző nyomozó talál rá ugyanott ugyanarra a hullára, csak más-más idősíkban, ebből rengeteg mindent ki lehetett volna hozni.
A Vén csókák nem olyan rossz, mint a magyar címe, de inkább csak azoknak ajánlható, akiknek hiányoznak a 90-es évek inkorrekt vígjátékai.
Mi lehetne a Kőgazdag Fiatalok ellentéte, ami valahogy egyensúlyba hozza az univerzumot? A válasz a nagy házalakító műsorok között rejlik.
A több mint tíz év után újrainduló tudományos-ismeretterjesztő műsor nemcsak a régi, kultikus főcímet nem őrizte meg az eredetiből, hanem a címet leszámítva semmit. Kritika a Duna tévén látható szégyenfoltról.
A három testőr: D’Artagnan nem vállal kevesebbet, mint hogy két órában kellemesen elszórakoztasson, és ezt a legmagasabb színvonalon teljesíti.
Az Usher-ház bukása túl sokat vállal, és semmit se teljesít igazán: végül saját súlya alatt omlik össze, mint a címbeli dinasztia.
Az év egyik legjobb dokuszériája nemcsak a futballról, hanem a celeblét árnyoldalairól, és a kemény munka dicsőítéséről is szól.
A Nincs, aki megmentsen szokatlan szemszögből mutatja meg, milyen az, ha az űrlények kolonizálni akarják a földi társadalmat.
Szeleczki Rozália bemutatkozó nagyjátékfilmje úgy beszél mély, sőt súlyos témákról, hogy közben egy percre sem veszíti el bűbájos és játékos vonásait. Kritika a Cicaverzum című romantikus vígjátékról.
A sorozattá formált Valami Amerika annyira trendi akar lenni, hogy majd berosál, miközben egy életszagú mozzanata sincsen, viszont valamiért haragszik a környezetvédőkre.
A Netflix új Wall Street-i drámája, a Mindent szabad nem elsősorban a tőzsde működését mutatja be, hanem két törtető fiatal kapcsolatának darabokra hullását pusztán azért, mert a nő sokkal jobb abban, amit mindketten csinálnak.
Közel 3 és fél órán át kapja a gyomrosokat a néző, aki kíváncsi a Megfojtott virágok embertelen gyilkosságsorozatára, de megéri – maffiafilmes és western elemeket soha, senki nem kombinált még össze ennyire jól.
Visszatér az irodalmi gyökerekkel rendelkező mestertolvaj (Omar Sy) hogy a gazdagoktól lopjon mesés kincseket, csakhogy ezúttal ellenfelére talál, és úgy táncol, ahogy az fütyül. Legalábbis egy darabig.
A sztár egy nagyszabású európai történelmi-életrajzi filmben tért vissza a bulvárlapok hasábjairól a nagyvászonra, a sokoldalú francia művész, Maïwenn oldalán. Kritika a Jeanne du Barry – A szerető című kosztümös filmről.
A Farkas című sorozat egy elrabolt családról, egy régi kettős gyilkosságról és egy eltűnt kisfiúról szól, de minden kellőképpen meg van benne keverve - és szépen meg van szórva nagyon fekete és fanyar angol humorral.
Kérdés persze, hogy pozitív vagy negatív csalódás lesz a számukra, hogy hőn szeretett franchise legújabb felvonásában a rafinált kínzáspornó helyett jórészt haldoklásdrámát kapnak. Kritika a Fűrész X-ről.