Nagyon szerettük Kurt Russell Mikulását két évvel ezelőtt, de a Karácsonyi krónikák második része óriási csalódás. Kritika.
Az ún. kurzusfilmek esetében az éppen uralkodó politikai eszme hirdeti ki aktuális ideológiai üzenetét, és ilyenkor a minőség vagy éppen az igazság csak másodlagos. Itt még az sem.
A töltött káposzta és a bejgli után nyilván nem a Sátántangót fogja nézni az ember egzisztencialista kérdéseken rágódva, hanem egy habkönnyű ünnepi komédiát szép emberekkel.
A fogságban felnőtt, cirkuszi attrakcióként tartott, majd magától festeni tanuló gorilla igaz története jó pár tanulsággal szolgál, de főleg azért szeretjük, mert gyönyörűen van elmesélve. Meg viccesen is, de nem túl viccesen.
Egy vidéki gimiben nem engedik, hogy egy lánynak egy másik lány legyen a párja a bálon, mire egy rakás liberális Broadway színész szabadul a településre. De ki fog nyerni, és kinek van igaza?
A CBS új sorozatát igenis érdemes hétről hétre követnie mindenkinek, aki szereti Stephen Kinget, valamint a posztapokaliptikus és misztikus történeteket.
Hara Aso mangájának élőszereplős Netflix adaptációjában ott van a jó ötlet, az izgalom és a kegyetlenség, csak nem megfelelően adagolva. Az ilyennek vérben kéne tocsognia...
Már a címből lehetett tudni, hogy a film rossz lesz, nem úgy, hogy elrontották, hanem úgy, hogy talán bele sem kellett volna kezdeni a pozitív gondolkodás mantrázásába.
Az Idegenek világa egy fikciós természetfilm, ami tudományos alapon veszi górcső alá a világűr lakható bolygóinak kitalált állatvilágát, miközben lélegzetelállító képekkel tárja elénk a Föld egzotikus tájait.
Dr. Quincy Fortier valóban fantasztikus eredményeket ért el termékenységi klinikáján, a hozzá forduló nők többsége hamarosan teherbe esett, csakhogy a doktor úr nem a férj, hanem a saját spermáját használta, és ez még csak a sztori eleje.
Totális tévút David Fincher új, netflixes alkotása, a Mank című életrajzi dráma. Egyszerűen nem értjük, honnan kéne nézni, hogy Oscar-esélyes remekműnek tűnjön. Kritika.
A közeljövőben mutáns rovarok és kétéltűek uralják a világot, az emberiség a föld alá szorul, de van egy srác, aki úgy dönt, lesz, ami lesz, megkeresi a 7 éve nem látott csaját. Ami elég nagy vállalás az óriásvarangyok földjén.
Két lány ugyanabban a házban, de 20 év köztük a különbség. Nem a korkülönbség, az időbeli, és egy vezetékes telefon köti össze őket, így változtathatják meg egymás életét. Amiben jó sok lehetőség lett volna egy szerényebb rendezőnek.
A mexikói Sineolát csak és kizárólag a nevét viselő drogkartell okán ismerte a világ, míg meg nem érkezett ide Diego Armando Maradona, hogy (majdnem) sikerre vigyen egy nyeretlen másodosztálybeli csapatot. Hát nem furcsa történet ez?
Az Appalache-hegyvidék az USA egyik legelmaradottabb vidéke, filmünk pedig egy olyan srácról szól, aki ki tudott innen törni, mégis visszavágyik. De mi ebben a pláne, és miért utálják a filmet a kritikusok?
Tocsog a vérben az orosz Kirill Sokolov éjsötét krimikomédiája, de az elsőfilmes rendező van olyan ügyes és tehetséges, hogy a vérontás ne legyen egy öncélú koppintás. Pedig tudjuk, honnan kölcsönzött!
Bár az eddig forgatókönyvíróként ismert Matthew Michael Carnahan filmje papíron amerikai, az Iszlám Állam által elfoglalt Moszul felszabadításáról szóló film mindent iraki szempontból láttat, és ettől is olyan hiteles.
Irtózatosan erősen indít a spanyol sorozat, amely középpontjában azok az ezüstérmék állnak, amelyeket Júdás kapott annak idején Jézus elárulásáért, és amelyek egy kisváros életét dúlják fel, de alaposan.
Ha valaki igazán megérdemelte, hogy közép-európai történelmi alakok közül saját filmet kapjon, az a kalandos életű Karagyorgyevics Péter szerb király, akiről akár több sorozat is szólhatna.