Dokumentarista VR-performansz. Egy időutazás nemcsak a múltba repít, de szembesíthet aktuális problémáinkkal is. A Szeánsz (Necromancy) középpontjában a felforgató képzelet és a változó valóságok állnak. Milyen hosszan tudjuk életben tartani az általunk kreált univerzumot egy diktatúra keretrendszerében? És ha menekültekként el kell hagynunk a hazánkat, be tudunk-e kapcsolódni más-más kultúrák valóságába? A nézők a színház és a 360° film határán mozgó, immerzív VR-utazáson vesznek részt, legyőzve az idő és a tér korlátait. Ötven évvel ezelőtt az államszocialista kultúrpolitika totálisan kontrollálni próbálta a művészeti életet. Sok művész munkáját betiltották, láthatatlanságba kényszerítették, de a neoavantgárd mozgalmak egy balatonboglári kápolnában létrehozták a szabadság kis köreit. A hetvenes években ezek a fiatal művészek az alkotáson keresztül képzeltek el maguk számára egy alternatív valóságot. E legendás helyszínen a Dohány utcai lakásszínház (később Squat Theatre) egy provokatív happeninget mutatott be King Kong címen, amelyben a főszereplő Breznyik Péter gyönyörű nőként lépett színre, majd napokig létezett ebben az alakban. Játékba hozta a nemi identitását és kilépett a fizikai valóságából. A Szeánsz (Necromancy) megidézi és megszólaltatja a szellemek világát, akik tanúságot tesznek a szabadságért folytatott radikális küzdelemről. A misztikus együttlétben a látogatók kapcsolatba léphetnek különböző helyszínekkel és az ott bujkáló kísértetekkel, nemcsak a látáson és a halláson keresztül, hanem az érintés és a szaglás által is. Kontinenseket átszelő immerzív utazás a Squat Theatre nyomában Budapesttől New Yorkig, eltűnt helyek, privát terek és archívumok mélyére.
Négy egyfelvonásos balett három részben. Az ország egyetlen klasszikus balettegyüttese új összeállítású kortárs estjén ismét bebizonyítja, hogy nem ismer lehetetlent. Napjaink legjelentősebb nemzetközi koreográfusainak hatalmas energiákat igénylő és felszabadító, a közelmúltban bemutatott darabjaiban a táncművészek elképesztő utazásra invitálják a közönséget az ember belső vívódásaitól kezdve a test fizikai határainak feszegetésein és fékezhetetlen ösztönökön át a tüzes latin-amerikai táncokig. Lukács András / Philip Glass: ÖRVÉNY A Magyar Nemzeti Balett egykori szólistája, Lukács András 2005-ben, a repetitív zene egyik legnagyobb alakja, Philip Glass zenéjére készített pas de deux-je, az Örvény az egyik legnehezebb kettőse lett. A folyékony mozgás, a szólisták közti végtelen harmónia és a koreográfus egyedi stílusa igencsak fárasztóvá és bonyolulttá teszi a jelenetet. Lukács a Magyar Nemzeti Balett felkérésére 2010-ben kilenc párosra bővített változatot készített. A klasszikus technikákon alapuló elemeket és a modern eszközöket ízlésesen és izgalmasan vegyítő Lukács elsősorban cselekmény nélküli koreográfiákat készít, ugyanakkor munkái nagyon is kifejezőek. Jelen munkájában a zene mellett a spirális mozdulatok is kiválóan illusztrálják a víz örvénylését; a vízét, melybe Az órák című filmben az öngyilkos Virginia Woolf Philip Glass zenéjére belesétál. Koreográfus: Lukács AndrásZeneszerző: Philip GlassVilágítástervező: Lukács AndrásJelmeztervező: Herwerth MónikaJelmezkivitelező: Szomolányi ZsókaPróbavezető balettmester: Venekei Marianna William Forsythe / Franz Schubert: A TÖKÉLETESSÉG SZÉDÍTŐ EREJE – The Vertiginous Thrill of Exactitude William Forsythe amerikai balettművész és koreográfus a Stuttgarti Balettnél kezdett önálló műveket alkotni. 1984-ben nevezték ki a Frankfurti Balett élére, ahol 2004-ig meghatározó vezetője volt az együttesnek. Legnagyobb példaképének Balanchine-t tekintette. Művészetére jellemző, hogy a klasszikus technikából indul ki, de akár a szélsőségekig képes továbbvinni azt. Ennek példája A tökéletesség szédítő ereje – The Vertiginous Thrill of Exactitude című 11 perces darab is, amely három női és két férfi táncosra készült: szólók, pas de deux-k, pas de trois-k és együttesek váltakoznak cselekmény nélkül Schubert 9. (Nagy) C-dúr szimfóniájának virtuóz és fennkölt utolsó tételére. A klasszikus technika előtti főhajtás ez a mű, amely ma már az egyik legnagyobb kihívásokat támasztó rövid balettnek számít. A Középre, kissé megemelve (In the Middle, Somewhat Elevated) után ez volt a második Forsythe-darab, amelyet a Magyar Nemzeti Balett repertoárra tűzött. Koreográfus: William ForsytheZeneszerző: Franz SchubertDíszlet- és világítástervező: William ForsytheJelmeztervező: Stephen GallowayMűszaki felügyelő: Sebastian RietzBetanító balettmesterek: Noah Gelber, Amy Raymond, Agnès NolteniusPróbavezető balettmester: Balaban Cristina Lányok: Földi Lea, Kosyreva Diana, Skrypchenko OlhaFiúk: Morimoto Ryosuke, Guerra Yago Hans van Manen / Astor Piazzolla: 5 TANGÓ Hans van Manen azon kevés koreográfus közé tartozik, akinek a klasszikus balett és modern tánc, illetve más mozgástechnikák ötvözésével sikerült széles körben népszerűvé tennie a modern balettet. Ő az egyik úttörője azoknak a táncművészeknek, akik segítségével, főleg a '60-as években, sikeresen létrejött az a mára már teljesen elfogadott forma, melyben az akadémikus és egyéb tánctechnikák szintézise jelenik meg. Az 5 tangó Astor Piazzolla zenéjére készült. A műből, amely igazi közönségkedvenc, árad a tüzes energia. Tangó egy kis extrával. A koreográfia kerüli a megszokott, sztereotipikus mozdulatokat: a hat párra komponált elegáns táncműben a klasszikus balett hűvös formalitása olvad össze a modern táncnyelv elemeivel, miközben a darab mélyen gyökerezik a tangó és Piazzolla szenvedélyességében és drámaiságában. Koreográfus: Hans van ManenZeneszerző: Astor PiazzollaVilágítástervező: Jan HofstraDíszlet- és jelmeztervező: Jean-Paul VroomBetanító balettmester: Rachel BeaujeanPróbavezető balettmester: Szakács Attila Szóló lány: Felméry Lili, Beck MariaSzóló fiú: Leblanc Gergely, Balázsi Gergő Ármin Sol León & Paul Lightfoot / P. Prado – A. Dominguez – E. Lecuona – R. Barretto – Trio Los Pancho: SAD CASE „Utólag vesszük csak észre, hogy az energia minden. Amikor a Sad Case-en dolgoztunk 1998-ban, Sol terhessége már előrehaladott állapotban volt, az érzelmek és a hormonok az egekben jártak. A nevetés, az őrület és az előttünk álló ismeretlen adta izgalom növelte hormonszint maga volt e mű köldökzsinórja” – emlékszik vissza a balett keletkezésére az angol Paul Lightfoot, aki partnerével, a spanyol származású Sol Leónnal egyszerre jegyzi az előadás koreográfiáját, díszlet- és jelmeztervét. 2020-ig León művészeti tanácsadója, Lightfoot pedig művészeti vezetője volt a Holland Táncszínháznak (NDT), és közösen mintegy hatvan alkotást hoztak itt létre, köztük a Sad Case-t, melyre kétségkívül munkásságuk egyik főpilléreként tekinthetünk. A darabban a mexikói mambó zenére látható meglepő mozdulatok tükrözik a szatirikus és a komoly közötti feszültség folyamatos keresését. Az OPERA régi álma és terve vált valóra azzal, hogy a magyar közönség számára is láthatóvá tette ezt az ellenállhatatlan, modern táncdarabot. Koreográfus: Sol León, Paul LightfootZene: Perez Prado, Alberto Dominguez, Ernesto Lecuona, Ray Barretto, Trio Los PanchosVilágítástervező: Tom BevoortDíszlet- és jelmeztervező: Sol León, Paul LightfootTárs-színpadra állító balettmester: Lou MenghanPróbavezető balettmesterek: Venekei Marianna Lányok: Starostina Kristina, Takamori MiyuFiúk: Palumbo Valerio, Kiyota Motomi, Sardella Francesco
A Zenebu@ik első részében számos zenével kapcsolatos, korábban megválaszolatlan kérdésre sikerült választ kapnunk. Sok mindenre fény derült, amiről korábban azt hittük, örökre homályban marad. És most már azt kívánjuk, bárcsak homályban maradt volna.... A zene óceánjának mélyéről számos igazgyöngyöt sikerült felhozni, de minél jobban sikerült alámerülni, csak annál több kérdésre, megoldatlan ügyre bukkantunk. Tudták, hogy a középkorban zenével életet lehetett menteni? Mi keltette életre azt a szörnyeteget, amelyet ma csak úgy ismerünk: musical? A zenés TikTok videó az új Opera? Új zenékkel, videókkal, kimunkált koreográfiával és megdöbbentő történetekkel térnek vissza a Zenebu@ik.
Catwalk concert. Nagy Fruzsina jelmeztervező és Halas Dóra karnagy megalkotta a meglepő és eredeti catwalk concert műfaját.A Memento Szoborparkban rendezett, színházat, a kóruskoncertet és az extrém divatbemutatót ötvöző előadásuk Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország szocialista-kommunista múltját dolgozza fel extravagáns jelmezekkel, elektronikával és a Soharóza kórus vokális zenéjével.A nemzetközi koprodukciót a volt rendszer társadalmi, esztétikai és mindennapi életének ízei és hangulatai inspirálták. Nosztalgiáról szó sincs, annál inkább a közös múltról, a jelen és jövő társadalmairól, az országok és a különböző generációk közötti párbeszédről.
Egy furcsán hétköznapi kÓrtörténet"Ez az én világomAz én elmémAz enyém minden téveszmémEz az én országomAz akaratomMindenemet bemutatom"/Ricsárdgír: Éndalom/Rozi néni nyugdíjas. Roni a húszas éveiben jár. Rozi néni minden nap mesél a növényeinek. Roni fülében folyton Ricsárdgír bömböl. Rozi néni állandóan beszél, Roni általában hallgat. Két nő, két idegen. Két rokon, akik sosem találkoztak. Most két hetet kénytelenek együtt tölteni mielőtt mindketten új életet kezdenek.Bár ránézésre nem is különbözhetnének jobban egymástól, a külvilág számára mégis egyformán láthatatlanok.Furcsák. Mint ahogy egymás szemében is. Két hét alatt megismerik a másik szokásait, félelmeit, vágyait és olyan titkait, amik segítenek lezárni a múltat. A sok szívszorító pillanat között egy dolog állandó: a humor.Hogyan válik két magányos ember egymás családjává?A FeLeMáS két kirekesztett ember egymásra találásának furcsán hétköznapi története. Zene: Ricsárdgír együttesLátványtervező: Kovács DorkaRendezőasszisztens: Gazder Adél
Tragikomédia két részben – az Ascher Oszkár Színház előadása A Macskajáték meséjét énelőttem már több ezren elmesélték. A darab arról szól, hogy két ember szereti egymást, de akadályok lépnek föl, s a csábító harmadik minden női varázsát latba vetve magához láncolja a férfit, s a boldog pár oltár elé lép… Ez a szerelmi háromszög csak abban különbözik elődeitől, hogy szereplői nem tizen -, nem is huszon-, hanem hatvan-egynéhány évesek.E groteszk történet főhőse özvegy Orbán Béláné, s a darab valójában az ő véget nem érő vitája, szájaskodó, alakoskodó, még a hazugságtól sem visszariadó pörlekedése mindenkivel, aki körülveszi: a lányával, a szomszédnőjével, a barátnőjével s legfőképpen az ő München közelé¬ben élő nénjével, Gizával. Körömszakadtáig harcol, hogy zűrzavaros, értelmetlen és remény¬telen szerelmét ráerőszakolja a világra. Hogy célját elérje, nem riad vissza semmitől: hazudik, pletykázik, leselkedik és veszekszik. Megvan benne minden, amire az ember képes: egy piaci kofa nagy¬szájúsága és egy görög tragika fensége. Mit is tehetne mást? Orbánné a természet törvényei ellen harcol, mert semmibe veszi az öregséget, és hadat üzen a halálnak. Bukásra ítélt küz¬de¬lem ez, mégis ő lesz a győztese – igaz, drágán fizet érte. A győzelem órája már az összeomlás, a kifulladás órája is, öröme inkább csak jelkép, ahogy egy zászló lobog egy rommá lőtt, ki¬égett város füstölgő falai fölött. /Örkény István/
Képzeljük azt, hogy van valahol egy hely, odabent. Ezen a helyen él Kicsibácsi és Kicsinéni meg Imikém, a bádognyúl, aki igazából… Na mindegy, ez bonyolult, elég annyi, hogy ő is ott lakik velük. Kint épp nincs semmi, legalábbis semmi olyan.Úgyhogy ők hárman nem is mennek sehova. Minek mennének, otthon is bőven akad csinálnivaló! Úgy saccperkábé: minden. Ami azért, lássuk be, korántsem kevés! Találmányok, kísérletek, elképesztő kalandok, mi több, olykor egy-egy világverseny is – csupa olyasmi, amihez Kicsibácsiéknak (na meg Imikémnek) ki sem kell dugniuk az orrukat az ajtón. Ahogy nekünk sem, ha már úgy alakult, hogy mi is ott lehetünk velük.Legalábbis képzeljük azt… A Nézőművészeti Kft. Dániel András írásai alapján készült előadása kintről és bentről, együttről és különről, gombócevésről és a helyes kanyarodásról – nem csak felnőtteknek. Díszlet: Játéknap Csapat Bútor: Redone Projekt Zene: Marton Róbert Dalszöveg: Marton Róbert és Dániel András
Színházi audio-séta. Apa és fia elindulnak, hogy behajtsák a tartozást. Bejárják Terézváros utcáit a Jókai tértől a Nyugatiig, de csak a múlt szilánkjait találják: egy elveszett rendszerváltás korabeli kiállítás tárgyait, egykor jobb időket megélt hajléktalant, egy-egy pillanatot az örökké változó, sokat látott Nyugati tér eseményeiből. A meglepetésekkel teli, szürreális séta a pályaudvar melletti bevásárlóközpont megidézett megnyitójával ér véget. “Hazaértünk. Itthon vagyunk.”
A Hagyományok Háza és az Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesület hagyományteremtő szándékkal egy új program sorozatot hozott létre múlt év őszén 'Közös ég alatt' címmel, ahol egy színpadon mutatkoznak be a néptánc ifjú tehetségei és a Magyar Állami Népi Együttes táncos szólistái.Az első alkalom sikere arra ösztönzött minket, hogy újra két kiváló néptánc műhelyt invitáljunk reprezentatív előadásunkban a Hagyományok Háza színpadára. Ezúttal a vidéki együttesek közül is kiemelkedő és bátran új utakat kereső Alba Regia Néptáncegyüttes és a Budapesten kiemelkedő tevékenységet folytató Kincső Néptáncegyüttes fiatal tehetségeit láthatjuk egy előadásban Magyarország kiemelkedő hivatásos táncművészeivel. Közreműködők:Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekaraEgyüttesvezető: Mihályi GáborFőigazgató-helyettes, művészeti vezető: Pál István SzalonnaAlba Regia AMI - T.G. csoportjaMűvészet vezető: Majoros Róbert és Majorosné Szabó VeronikaKoreográfusok, csoportvezetők: Majoros Róbert és Majorosné Szabó VeronikaKincső Néptáncegyüttes Kiskincső és Ifjúkincső csoportjaiMűvészeti vezető: Mosóczi IstvánKoreográfusok, csoportvezetők: Baloghné Vatai Barbara, Mosóczi István, Móga Bence
Brecht szerint a legvéresebb időkben is élnek jó emberek. Egy nő menekül a polgárháború közepén, karján egy gyermekkel. Övé-e a gyermek, ha nem ő szülte, de ő mentette meg az életét? Rövid időre ismét béke lesz: a vérszerinti anya visszaköveteli a gyermeket, akit egyszer már elhagyott.
Kerékgyártó István új drámája, a Skorpió látleletet jelünkről és közelmúltunkról. 2000 és 2025 között játszódó családtörténet, egy nagyvállalkozó és fiai sorsa az a prizma, amely által megérthetjük a rendszerváltás máig ható ellentmondásosságát, amelynek sötét oldala a legújabb kori Magyarországra is árnyékot vet. A mindennapjainkhoz hasonlóan sok humorral és persze sok aggodalommal megírt, lebilincselően izgalmas, rejtvényhez hasonló kortárs Lear-parafrázist Máté Gábor rendezi.
Bodosi György művei alapjánTájképek egy falusi írótól. Horváth Csaba és Földeáki Nóra több mint egy éven át kutatta dr. Józsa Tivadar, írói nevén Bodosi György szellemi hagyatékát a Balaton-felvidéki Pécselyen. A falu és a szomszédos települések körorvosaként hosszú évtizedekig szolgált polihisztor szerzői munkássága sem a saját közegében, sem szélesebb irodalmi körökben nem közismert, pedig indulását Illyés Gyula és Weöres Sándor is támogatta. Fő hivatásának szentelte az életét, s miközben járta a térség falvait, mindent megfigyelt. A falusi ember karakterét, sorsát, életformáját és problémáit, a természeti jelenségeket, állatokat, növényeket, az idők változását és az univerzum tanításait. Az idő marasztalása ennek a lenyomata. Életképek, történetek, karakterek egy falu életéből, költőiség és fizikalitás Dresch Mihály lélekemelő zenéjével, amiből egy saját törvények szerint működő ismerős világ áll össze. Bodosi György életműve a lokálisból merít és az egyetemes felé tart. Ezért is érdemes arra, hogy kiemeljük az ismeretlenség ködéből és közkinccsé tegyük.
1905. Elárverezik a párizsi Operaház teljes hajdani berendezéseit. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig sem tisztázott baleset okozója volt. A baleset tetteseként az Operaház titokzatos Fantomját emlegették. Kigyulladnak a csillár fényei, és egyszerre régi pompájában ragyog fel az egykori párizsi Operaház. Felidéződik egy nagy szerelem története. Szereplői: Raoul, a romantikus fiatal gróf és Christine, a bájos, tehetséges énekesnő. Kettőjük között azonban ott áll egy titokzatos harmadik személy, aki mindent elkövet boldogságuk ellen. A rejtélyes harmadik: az Operaház Fantomja, aki a színház alatti labirintusban él. Ez az ember nem riad vissza semmilyen eszköztől, hogy elnyerje Christine szerelmét. Ki ez a fantasztikus lény? Zseniális zenész, tudós, építész, feltaláló, szenvedélyes szerelmes vagy szörnyszülött zsaroló gyilkos? Erről szól ez az este, erről szól ez a - Andrew Lloyd Webber csodás zenéjével átszőtt - szenvedélyes és látványos musical.
Ez a mi Bécsünk a szó legvalódibb értelmében egy művészmalom, ténylegesen a világ legnagyobb művészmalma, amelyben évről évre porrá zúzzák, apróra őrlik a művészeteket és a művészeket egyaránt, mindegy, milyen az a művészet és milyen az a művész, a bécsi művészmalom totálisan felőröli. Ami a kuriózum, hogy az emberek teljességgel szabad akaratukból ugranak bele ebbe a művészmalomba, amely azután totálisan felőröli őket, bizonyos körülmények között élethossziglan mással sem foglalkoznak, hihetetlen vehemenciával küzdenek, hogy végre beleugorhassanak ebbe a művészmalomba, formálisan ölik egymást, ki ugorjon előbb ebbe a művészmalomba, amely azután totálisan felőröli őket. Az adaptáció alapjául szolgáló könyvnek, Thomas Bernhard azonos című regényének alcíme Indulatmű. Ehhez az előadás is hű marad, indulatszínházi kísérletként. Az alkotók pályakezdők, akik élethossziglan mással sem foglalkoztak, hihetetlen vehemenciával küldöttek azért, hogy beleugorhassanak a művészmalomba. Jelenlétük pillanatkép zuhanásukról a hengerszék felé. Figyelem! Az előadásban stroboszkóp, füst, vaksötét és erős hanghatások jelennek meg, mely egyes nézőknek felkavaró lehet. Látványtervező: Radetzky Anna Díszlettervező: Cserháti Dániel, Holecz Gál Rendezőasszisztens: Zsengellér NóraProdukciós asszisztencia: Mayer Dániel, Molnár Fanni
Zenés monodráma, a Komp kollektíva előadása. A Mélyrepülés Cseh Tamás egyetlen olyan albuma, melynek szövegét nem Bereményi Géza, hanemCsengey Dénes írta. Csengey szövegei őszinték, egyenesek és szenvtelenül állítanak tükröt mindenkorosztálynak és kornak, nem csak a ‘80-as éveknek, de erős ajánlással nekünk, magyaroknak. Azalbum 1988-ban jelent meg és aktualitása most is mellbevágó.Kérdésfelvetései minden korban aktuálisak: a művészi szabadság, a magány, az alkohol és delírium, atehetség és a hatalom és végül az egyéni szabadság megtalálása. Egy generáció ismerte ezeket adalokat és szövegeket, és ugyan eltelt 34 év és egy Rendszerváltás a bemutató óta, de a szöveg nemvesztett az érvényességéből, ugyanis nem egy egyszerű korképről van szó, hanem sokkal inkább amagyar ember belső vívódásáról és a szabadság kétségbeesett kereséséről. 34 év távlatából sokkoló azt látni, hogy a magyar ember vagy művész helyzete és problémái hasonlóak maradtak. Elmaradt aszellemi rendszerváltás?Az előadás stílusa Csengey szerint: “fából vaskarika, dalokkal átszőtt epikából születő monodráma”. előadó:Tóth Andráskobza, vokál: Lányi Kristófgitár, vokál: Nánási Attilagitár, vokál: Tóth Ábelcselló: Laczi Sándor
Danny és Helen ünnepi vacsorára készülődnek, amikor belép Helen öccse, Liam, csurom véresen. Dennis Kelly kamaradrámája egy lebilincselő krimi történetén keresztül mesél az előítéletekről, a gyűlöletkeltésről, a társadalmi rétegek szétszakadásáról, a társadalomban pattanásig feszülő félelemről és bizonytalanságról, vagyis arról, ami a legjobban meghatározza a mindennapjainkat. Szereplőinknek nem biztos, hogy van feloldás, de a nézőknek még lehet.
Székely Csaba darabja – a mindenkori áldozatok drámája is. Hogy mi teszi valójában azzá? A másik főszeplő, a kamaszlány, aki a világ kegyetlenségét egyszerűen természetesnek találja, mert ebbe nőtt bele, mert nincs választása, az ellene elkövetett családon belül bűnöket – az apa lelki terrorjait, fizikai kínzásait – rendjének valónak fogadja el, nem kérdőjelezi meg azokat, ezért nem is képes lázadni a helyzete ellene, hiszen abban érzi „otthon” magát. A magányos és mogorva öreg, illetve a fiatal lány története összeér: mindketten ragaszkodnak a világukhoz, nincs bennük vágy a szabadságra, mert nem ismerik annak lehetőségét. Illetve mégiscsak lehet kiút – ez is benne van Székely Csaba izgalmasan groteszk drámájában. Székely Csaba a mai magyar drámairodalom egyik legeredetibb hangú drámaírója, aki annak idején a Bánya-trilógiájával berobbant az erdélyi, nem sokkal később a magyarországi színházi életbe is. Hangfelvételen közreműködik: Náray Erika
Poirot nyomozó kényelmes hazaútra vágyik a legendás, káprázatos Orient Expresszen. Csakhogy az előkelő útitársak között akad valaki, aki nagyon gyanús. Annyira gyanús, hogy bele is hal. A gyilkos pedig közöttünk van, hölgyeim és uraim… és nem is biztos, hogy egyetlen áldozattal beéri. Hóakadály, sikoly, lövés. Rettegni lehet, kiszállni nem."3D mozi élőben": A klasszikus krimi színházi változata, elsöprő, magyar színpadon egyedülálló látványvilággal. Ha velünk utazik, foglalja le a helyét idejében – Poirot-nak is protekció kellett, hogy feljusson a vonatra.A darab Magyarországon elsőként a Thália Színház nagyszínpadán látható. Látványtervező: Emil Goodman Látvány: Freelusion Kislány: Kollár Lilian/Prokopius Maja Roxána