Ígéretes fiatal nő (2020)

Van az a típusú plakát, amin üzenetek üvöltenek a képünkbe, például filmkritikából kiragadott idézetekkel, és ezt rendszerint nem szeretjük, de ennek a filmnek ez kivételesen jól áll. jelen esetben az Indiewire kritikusának véleményét kapjuk meg csupa nagybetűvel, hatalmas betűmérettel. A idézőjelben szereplő felirat a fehér háttérhez képest fekete színben jelenik, miközben maga a filmcím pinkben szerepel - csakúgy, mint a tény, hogy a forgatókönyvért Oscart adtak -, hiszen ez egy kifejezetten női történet. Igaz, a bosszúszomjas Carey Mulliganben, aki az őt egykor megerőszakoló egyetemista fiúkon és a neki asszisztálókon veri le a büntetésüket nem sok nőies van, pláne így, pajszerrel a kezében. Erre mondják azt, hogy ütős.

Gunda (2020)

Van, amikor egy plakát szépségét az egyszerűsége adja, mint Victor Kossakovsky kijózanító dokumentumfilmje, a Gunda esetében. Itt a fekete háttér előtt csak egy részben megvilágított sziluettet láthatunk a címszereplő malacból, sőt, a sziluettnek is csak a felső karéját, amin szépen kirajzolódnak az apró, amúgy nem is látható szőrszálak. Ezen túl nem is nagyon szerepel más jól láthatóan a plakáton, csak a Berlini Filmfesztivál logója, a rendező és az execuitve producer Joaquin Phoenix neve. mindez tökéletesen passzol a filmhez, ami egyszerre intim portré egy állatcsaládról és megdöbbentő erejű, szöveg nélküli norvég-amerikai dokumentumfilm, amely különleges vizuális megközelítéssel tesz fel súlyos morális kérdéseket.

A nomádok földje (2020)

A pedigré, vagyis a nyert díjak – köztük három Oscar – Chloé Zhao filmjének plakátjára is felkerült, hiszen ezzel minden forgalmazó szeret büszkélkedni, de nem ez számít. A táj számít, ami itt megjelenik, a kietlen, mégis gyönyörű áj, amelyhez képest a főhősnő, a kezében viharlámpát tartó, a „semmi felé” haladó Frances McDormand aprónak tűnik. Egy, a társadalomból kivonult emberről szól, aki más különcök között él a sivatagban, ami akár egy egzisztencialista dráma alapanyaga is lehetne, de Zhao egy lírai művet hozott létre, amelyben a sivárság és a szépség nem válik ketté, sőt. Nem tudni, hogy a lezárást jelentő alkony vagy az új kezdetet szimbolizáló  hajnal festi be az eget, de talán mindegy is.

Külön falka (2021)

Ami azt illeti, sok jó magyar filmplakát jött ki idén, de a legjobb Kis Hajni filmjéhez készült, elsősorban a színei miatt. A két főszereplő, Dietz Gusztáv Tibije és Horváth Zorka Nikije beleveszik a poszter rózsaszínjébe, ami látszólag ellentmond annak, milyen nehéz témát boncolgat a film – egy börtönviselt kidobó történetéről van szó, aki újra fel akarja venni a kapcsolatot rég látott lányával, de előre tudjuk, hogy semmi sem megy majd terv szerint. A plakát, amelyen meglepően sokat nyom a világoskékkel szedett cím, nem a drámára, egy reményteljes, múló pillanatra összpontosít, annak minden boldogságával, dinamikájával és önfeledtségével.

Szörnyella (2021)

Van, ahol minden adja magát, semmin nem kell sokat agyalni, ami nem feltétlen baj. Az abszolút igaz a 101 kiskutya főgonosza, Szörnyella de Frász előzménytörténetére, amelynek lényege a főhősnő, Estella/Szörnyella lényének kettőssége. Amit már kétszínű, fehér és fekete haja is a napnál világosabban szimbolizál – ő így született, nem festette -, és ez a haj a design központi eleme. A félig fehér, félig fekete háttér középen, a frizura választékánál válik ketté, hogy az egészet Emma Stone falfehér arca és kifejező tekintete tartsa össze. A képnek Szörnyella halszálka mintás kabátja és a két kezében tartott, a háta mögött átbújtatott sétapálca ad keretet – utóbbi egyszerre tűnik divatos kiegészítőnek és hatásos fegyvernek. Említettük már a karakter kettősségét?

007 Nincs idő meghalni (2021)

Picit csalunk, mert most egy kedvcsináló „teaser” plakátról van szó, ami jóval színesebb, mint a végleges moziverzió, amelyen a 007-est hagyományosan szmokingban láthatjuk, itt viszont nem. És valahol ez a lényeg, és nem árt pont a lényeget kiemelni az utolsó olyan filmben, ahol Daniel Craig a címszereplő. Mert Craig más Bond volt, mint a korábbi, elegáns, kifogástalan modorú, kissé bájgúnár 007-esek: kemény, céltudatos, aki nem behízelgi magát az ajtón, hanem átmegy a falon. Ennek megfelelően a plakáton is mozgásban van, rajta az angol fegyveres erőknél előszeretettel hordott egyszerű, bordás pulóver, combján pisztolytáska, kesztyűs kezében ott a lövésre kész fegyver, a másik kezének csuklóján pedig ott a szokásos méregdrága szponzori óra. Mögötte földszínű fal és a pisztolyos Bond-logó remekül kitalált kék színben, míg maga a cím egyszerű, fehér felirat, a design tökéletes.

Eleven kór (2020)

A horrorfilmek plakátjai külön műfajt alkotnak, ahol sok minden ,más megengedett, ami egy „normál” film esetében nem. Egy ilyen plakát lehet egyszerűbb,. harsányabb és ugyanakkor butább is, illetve megvan a viszonylag egyszerű szabályrendszere: ideális esetben kell hozzá piros szín, a vért jelképezve és fekete, a sötétséget jelölve, meg egy rettegő női arc. A horrorguru James Wan tulajdonképpen csak ezt kapjuk – Wan tudja, mi kell a nézőknek, amit már ezerszer bizonyított -, és ez bőven elég is. Van egy jó kis retró betűtípussal kiírt cím, természetesen vérvörös betűkkel, ahol a V betűből kiindul valami a rémült Annabelle Wallis arca felé, ami egyszerre emlékeztet egy vércsíkra és egy halálos pengére. A néző tekintetét azonban nem ez, hanem a kitágult pupillájú szemgolyó fehérjéje vonzza, amelyben ott van minden rettegés.

Titán (2021)

Nem baj az, ha egy filmplakát meghökkentő és az se mindig baj, ha egy kicsit sokkolja a nézőt. Hát Julia Ducournau filmjének plakátja rendesen sokkol, de a csavar az, hogy ezt úgy teszi, hogy messziről nézve egy látszólag kifejezetten szép képet látunk. A főhősnő,  Agathe Rousselle arcát látjuk félprofilból, hozzá a meztelen nyakát és hátát, ami elsőre a kék háttér előtt rózsaszín fényben úszó alakon, feltűnik, az egy hatalmas karika fülbevaló, ami viszont másodszorra feltűnik, az egy hatalmas sebhely a füle mögött. A nyakon lágyan nyugvó kéz a hajat húzza hátra, hogy ahelyett, hogy elrejtse a régi autóbaleset nyomat, még inkább láthatóvá tegye azt. Az arc lágysága, a színek harmóniája és a sebhely durvasága egészen furcsa kapcsolatban áll egymással, túlmutatva a plakát funkcióin,

ahogy az ellentmondásos film is túlmutat a különböző műfaji korlátokon.

The Suicide Squad – Az öngyilkos osztag (2021)

A James Gunn által rebootolt Suicide Squad film plakátja ugyan hozza mindazt, amit egy szuperhős mozi plakátjának hoznia kell, robbanásokban dús akciót, az összes hőst egymás tetején, de van itt más. Aki nem látta a filmet, annak elsőre nem fog leesni, hogy a kék háttérből a főgonosz, az űrlény Starro alakja rajzolódik ki. A fehér szegély és a cím betűtípusa ráadásul ad egy jó kis retro érzést, akárcsak az alakok „grafikus”, rajzoltnak tűnő megjelenítése, azt meg pláne bírjuk, hogy milyen képeket vágnak hőseink – főleg John Cena és Margot Robbie -, és jó. Annyi kifogásunk van csak, hogy miért van maszkban a Patkányfogót alakító Daniela Melchior? Nem tűnik fairnek, hogy pont az ő arcát nem láthatjuk, ráadásul a végére pont ő lesz az egyik legfontosabb szereplő?

West Side Story (2021)

Most egy kicsit csalunk, mert a Steven Spielberg  rendezte új West Side Story kevésbé izgalmas tűzlépcsős moziplakátja helyett a csodásra sikerült ún. teaser posztert tettük a listára – ezek valamiért mindig színesebbek és kreatívabbak -, amin Ansel Elgort Tony-ja táncol a  Rachel Zegler által alakított Mariával. Rikító, de valahogy mégsem túlzó színeivel, vajszínű háttérével és dinamikus mozdulataival olyan ez, mint egy festmény. A lágy kéztartás, az egymásra néző arcok – ritka és merész, ha egy plakáton nem teljesen felismerhető a sztárok arca – olyan intimitást ad a dinamika mellé, ami nagyon ritka, de rendkívül hatásos kombináció.

Tavalyi kedvenceinket ITT nézheted meg

A SZESSÖN különleges kiadásában ezúttal akasztjuk a hóhért: nem más püföli a dobot, mint a PORT.hu új videósorozatának munkatársa, a zenei és bulvár tévéműsorokat karcos hangon ekéző blogger, Péter Dávid!