Tavaly indult el Pótvizsga címmel itt a PORT.hu hasábjain az a népszerű cikksorozatunk, amelyben rendszeres időközönként színt vallunk: éveken keresztül úgy írtunk cikkeket egy-egy egekbe magasztalt kultfilmről, hogy valójában nem is láttuk azokat. Nálam A remény rabjai, A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső, a David Lynch-féle Dűne, a Fegyvernepper, Az ördög ügyvédje, a Csapd le csacsi!, A nagy Lebowski, a Szép lányok, ne sírjatok!, a Szamárköhögés,  az Egészséges erotika, a Beetlejuice – Kísértethistória, a Kapj el, ha tudsz!, a Halálsoron, A tizedes meg a többiek és a Megáll az idő után ezúttal Clint Eastwood 1992-es kultfilmjére, a Nincs bocsánatra esett a választásom. Nem bántam meg!

A Nincs bocsánat az 1992-es őszi amerikai premiernél kicsivel később, 1993. január 13-án jutott el Magyarországra. Én nem sokkal utána töltöttem be a 11-et, így moziban legfeljebb csak az Aladdint néztem meg ekkortájt. Clint Eastwood westernfilmjeivel egészen biztos, hogy csak évekkel később ismerkedtem meg – a Dollár-trilógiát például középiskolás koromban, a '90-es évek végén, mert akkoriban elég sokszor leadták hétvégente a kereskedelmi csatornák. Egyáltalán nem érzem azonban halálos bűnnek, hogy eddig kimaradt ez a nagy klasszikus, mert időközben számost híres westernt megnéztem már, a Hét mesterlövésztől kezdve a Délidőn és a régi Djangón át Az üldözőkig (amiből George Lucas egy teljes jelenetet átmásolt a Csillagok háborújába). Így aztán ezzel a kései Nincs bocsánat-pótvizsgával már tökéletesen értem, milyen korszakot temetett el 30 évvel ezelőtt a jó öreg Clint.

A sokszor eltemetett western zsáner persze köszöni szépen, még manapság is él és virul. Gondoljunk csak a közelmúltból a Coen-testvérek Félszeműjére, Tarantino Djangójára és Aljas nyolcasára vagy a Westworld tévésorozat sikerére – bár ezek már mind csak afféle főnixmadárként való feltámadások azután, hogy Clint Eastwood Nincs bocsánatával sírba szállt a műfaj klasszikus vonala. Ennek a szokatlan hangvételű, a lelki motívumokra és a realisztikus környezetrajzra hangsúlyt helyező westernfilmnek ráadásul Clint Eastwood

nemcsak a főszereplője, hanem az Oscar-díjjal jutalmazott rendezője is, így aztán saját maga dönti a porba a tulajdon ércszobrát, a ponchót viselő, magányos pisztolyhős emlékművét.

A Nincs bocsánatban ugyanis már nyoma sincs a korábbi vadnyugati filmek barbár romantikájának, ahol azért többnyire mindig valami nemes ügy érdekében sültek el a coltok, és mindenképp meglakolt a főgonosz meg a bandája – még ha a győzedelmeskedő jók nem is voltak mindig feddhetetlen jellemek. Ebben az 1992-es Eastwood-klasszikusban azonban már igen nehéz megmondani, ki a jó és ki a gonosz. Hiszen a fegyvert fogó főszereplő, a farmerként tengődő Bill Munnay nem is csinál különösebb titkot abból, hogy valaha hírhedt törvényen kívüli bandita volt, akinek nem kevés vér tapad a ráncos kezéhez.

Ám amikor Bill hírét veszi, hogy egy csapat kisvárosi kurtizán 1000 dollárt fizet, ha valaki bosszút áll azon a két cowboyon, akik brutálisan összevagdosták az egyik lány arcát, hősünk ismét felcsatolja a szögre akasztott pisztolytáskáját, és elindul felmarkolni a könnyűnek ígérkező munkáért járó vérdíjat, elvégre valamiből ennivaló és ruha is kell a gyerekeknek. Az úton társául szegődik egykori cinkosa, az időközben szintén jó útra tért Ned Logan (Morgan Freeman), valamint a fiatal és szemtelen Schofield Kölyök (Ian Woolston-Smith), aki már most sokkal rátermettebb pisztolyhősnek gondolja magát a két kivénhedt csatalónál.

A film elején még számos komikus jelenetet láthatunk, amelyekben a fejvadászmelókból igencsak kiöregedett Bill leesik a lováról, vagy épp nem találja el célba lövéskor a tuskóra tett konzervdobozt. A korábbi Clint Eastwood-karakternél ilyesmi soha nem fordulhatott volna elő. Szöszi vagy Piszkos Harry a mérföldekkel odébb zümmögő légy potroháról is lelőtte a pattanást – mindezt háttal, szürkületi félhomályban! Úgyhogy ebből is érződik már, hogy az ilyesfajta először lövő, aztán meg semmit se kérdező, régi vágású, mogorva vadnyugati fickók fölött végképp eljárt az idő.

A westernfilmek sziklaszilárd, magasztos erkölcsi alapja, miszerint egy maroknyi jó útra tért, hétpróbás gazember az ártatlanok védelmére kel, itt már szintén a múlté.

Schofieldet kizárólag csak a pénz és a hírnév érdekli, Bill és Ned pedig igazából csak a lelkiismeretét nyugtatja azzal, hogy védtelen örömlányok segítségére siet, ezzel is meggyónva azt a számolatlan gyilkosságot és egyéb bűnt, amelyekből egyre több buggyan ki belőlük a vadonban táborozások alkalmával. A kurtizánok vérdíját, és a kisvárosba érkező önbíráskodók jelenlétét igen rossz szemmel néző seriff, Little Bill (Gene Hackman Oscar-díjas alakítása) pedig sok esetben kegyetlen és szadista módon szerez érvényt a törvénynek, de ő már távolról sem az a fajta megveszekedett gazfickó, mint a korábbi westernfilmek vérszomjas bandavezérei és telekspekuláns vasútmágnásai.

A Nincs bocsánatban nem hogy bűnbocsánat nincs, jó és rossz se nagyon. A seriffnek, mint az államrend megválasztott helyi őrének a maga szemszögéből teljesen igaza van: ő már a történet elején megbüntette a késelő cowboyokat azzal, hogy kártérítésként lovakat kell adniuk a kupleráj tulajdonosának, így aztán semmi szükség arra, hogy felfegyverkezett önbíráskodók lődörögjenek a városban.

Azok a daliás idők ugyanis már elmúltak, amikor a nézeteltéréseket még délidőben volt szokás elintézni, a főtéren megvívott, halálig tartó pisztolypárbajjal.

Nem véletlen, hogy a seriff is már csak egy regényírónak nosztalgiázik a vadregényes múltról. Csakhogy Bill és a régi vágású barátai nem nagyon akarják meghallani az új idők szavát, így a két fél konfrontációja elkerülhetetlen. De ez már nem egy fülbemászó Ennio Morricone-dallamokra komponált bosszú, hanem maffiafilmeket idéző, hidegvérű leszámolás, amitől görcsbe rándul a néző gyomra.

Soha rosszabb hattyúdalt egy műfajnak!

Ítélet: 9/10

Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik rajonganak a westernfilmes műfajért, és azoknak is, akik szerint kizárólag csak egy kaptafára készült, főtéren párbajozós, mindenkin bosszút állós, naplementébe ellovagolós opuszokat forgattak ebben a zsánerben.

A Nincs bocsánat az HBO Maxon eredeti nyelven, valamint az 1992-es, Reviczky Gábor- és Kránitz Lajos-féle szinkronnal is megtekinthető.