Lehetne ez egy táncfilm, szerelmesfilm, karriertörténet, de végül is egyik sem. Ez mind beváltatlan ígéret marad. A karrier-szál
Erdélyben járunk, a rendszer megváltozásának idején. A változás maga egyelőre annyiban érhető tetten, hogy az egykori báró
Izzy nem volt jó ember. Felületes volt, nem igazán törődött semmivel, kivéve a zenét. Magasról lesajnálta az embereket, volt
Az Ellenség a kapuknál háborús film, amely szólhatna akár a sztálingrádi csatáról is, mégis inkább egy hosszúra nyúlt párbaj története két mesterlövész között.
Vámpíros filmből, úgy látszik, sosem elég. Az nem lehet, hogy adott pillanatban ne lehessen vámpírokat látni a moziban, amikor
Walt Disney 1923-ban készítette el első animációs filmjét, és 1927-ben alapította meg saját stúdióját. Akkor ő volt a rajzfilm
Giuseppe Tornatore legutóbbi filmjének végén elérte azt, hogy Tim Roth édeskés ömlengésben adjon hangot sekélyes filozófiáknak
Ahogy az a Vanity Fair egy 1998-as cikkéből kiderül, az emberrablás mára az egyik legjövedelmezőbb üzletággá nőtte ki magát, legalábbis a világ néhány, politikai és közbiztonsági szempontból labilisabb részén. Ez a cikk indított néhány hollywoodi szakembert e film elkészítésére.
Betty igazából nem nővér, csak pincérnő, kőbuta férjével él egy nyomorult kansasi faluban és szappanopera-függő. Az Ok a szerelemre című sorozat jelenti élete kellemes részét, az epizódok közötti időt túléléssel és ábrándozással tölti. Álmai legfőbb tárgya Dr. Ravell, a sorozatbeli kórház menő szívspecialistája.
Billy Elliot tizenhárom éves, Anglia észak-keleti részén, közelebbről Easingtonban él, egy kis bányászfaluban, ami tulajdonképpen nem más, mint egyetlen földszintes lakótelep. Billyvel egy háztartásban él nagymamája, aki nem kicsit szenilis, viszont annak idején hivatásos táncos lehetett volna. A fent említett háztartásban él még Billy apja és bátyja is, akik elvileg a család kereső részét képezik, a gyakorlatban azonban ez valamelyest másképpen fest.
A Filozófia a budoárban és a Justine, avagy Szodoma százhúsz napja írója biztos utálta volna, ha rajta kívül más filmesíti meg műveit vagy az életét. Ízig-vérig modern ember lévén, korunkban biztos, hogy filmes lenne, és minden bizonnyal hasonlóképpen radikális és üldözött, mint annak idején.
Vígjáték meg Robert de Niro: gondoltam, a kettő közül tán az egyik bejön. Nem jött be (Apádra ütök, rendezte: Jay Roach).
A Bruce Willis rajongók igencsak elkényeztetett helyzetben érezhetik magukat manapság, hiszen az utóbbi időben - köznyelven szólva - még a vízcsapból is kedvencük folyik. Már-már unhatnánk őt, ha nem szerepelne időnként igazán emlékezetes darabokban. Ilyen ez a mostani is, a Hatodik érzéket rendező Shyamalan legújabb munkája.
Négyujjú Franky-nek van egy gyémántja. Már ő sem kifejezetten legálisan jutott hozzá, tekintve, hogy lopta. Most viszont az East End-i alvilág egy jelentős része hasonlóan illegális úton szeretné megkaparintani a majd tojásnyi méretű brillt. Érdek ütközik érdekkel, ököl arccal, pisztolygolyó fejjel, joghurt szélvédővel, autó emberrel: a történet bonyolódik.
Nos, végül mégis elkészült, és hosszú, viszontagságos úton, megkésve kissé, de hozzánk is megérkezett. Hét évig tartott, az előkészületekkel együtt, maga a forgatás pedig - mindhárom rész egyszerre forgott - egy álló évig. A hatvanas évek szuperfilmjei óta nem tapasztalt, hatalmas vállalkozás tényleges méreteire megdöbbentő adatok engednek következtetni, például csak műanyag fülekből több, mint ezerhatszáz párat használtak el.
Elizabeth Hurley maga az Ördög. Az átlag mozinéző eddig is legalább ördöginek ismerte, ha másért nem, külseje miatt. Most azonban kiderül, hogy ő maga a megtestesült gonosz, minden rosszak legrosszabbika, a sötét úr.
Különleges élmény, ünnepi pillanat lehet minden mozibarát számára, ha elsőfilmes rendező munkájával találkozhat - az egyszerű
A Charlie angyalai elképesztően sikeres tévésorozat volt, a hetvenes évek végén. Akkoriban a tíz év körüli kislányok kizárólag hármasával "bandáztak", s akinek huszonöt-harminc körüli barátnője, felesége van, kérdezze csak meg, játszottak-e azelőtt csárlisat.
Woody Allen mára már meglehetősen hosszú és tekervényes életművét több életrajzi film is gazdagítja, az időben arányosan
Gwen (Sandra Bullock) írónő, New Yorkban éli magas fordulatszámon pörgő életét, nagyjából egyik bulitól a másikig - róla