Míg a nyolcvanas évek izmos akcióhősei a Reagan-korszak legfontosabb hívószavait keltették életre, addig mostanság az acélos
Felnőni képtelen, érzelmi dilemmákkal és önértékelési válságokkal küzdő huszonévesek? Keserédes megváltástörténetek egy kedves,
Egyszerre elgondolkodtató és ironikus, hogy a kortárs popkultúra felszínességére, az amerikai tinédzser-lét ürességére rákérdező
Az iskolai musicalnél jelenleg kevés kínosabb és lenézettebb zsáner létezik, így aki ilyen műbe vágja a fejszéjét, az vagy
Az öntörvényű rendező-géniusz romantikus figurája legalább olyan mélyen beleégett már a filmkultúrába, mint a saját sorsát
Az akciófilm ciklikus divathullámai, az alaptémák, motívumok és eszközkészletek állandó változásai – számos populáris műfajhoz
A csodálatos csúcsok és a hervasztó hullámvölgyek sokat tapasztalt mestere, William Friedkin hat év után egy némileg ellentmondásos,
David O. Russell különleges érzékkel képes a populárisabb műfaji kellékek és a komolyabb drámai súlyok tökéletes háziasítására.
Új-Hollywood egykori csodagyereke, az ipari filmtermelés biztos kezű slágerkovácsa a kilencvenes évek közepe óta már két
A megfelelő vezérfonal, a lendületet adó intuíció hiányában, vagy épp a már bevált, bejáratott módszerek elhagyása érdekében
Szinte hihetetlen, de húsz hosszú év telt el a filmkultúrát alapjaiban megváltoztató Kutyaszorítóban óta, és Tarantino sem
A hazánkba hivatalosan befutó kínálatot nézve úgy tűnhet, az amerikai független film szinte kizárólag a fehér középosztály
Az idén ötvenedik évébe lépő Bond-szériával a Skyfall ünnepi bevetésénél jobb dolog nem is történhetett volna, hiszen az
A jó rendezők és a sikeres tábornokok sokban hasonlítanak egymásra, hisz az egyéni ötleteket, a nagy céljaikat mindkét esetben
A harcias gallok, Luc Besson ötletmester vezényletével ma már a saját térfelükön is előszeretettel letámadják a hollywoodi
Steven Soderbergh folytatja műfaji kalandozásait: sajátos katasztrófa- és akciófilmes átértelmezései után ezúttal egy jellegzetes
Kevés izgalmasabb rendező van ma Hollywoodban, mint Steven Soderbergh, ám kifürkészhetetlen kaméleon-stílusa, illetve a
A képernyő-rabszolgaság, az iPhone-fetisizmus, a közösségi hálózatok egyre elképesztőbb térnyerése a valóság és a kép markánsan
Alex de la Iglesia tovább építi sajátosan spanyol életművét, és ismét a hispán társadalom kollektív analízisére vállalkozik.
A kétezres évek norvég filmes reneszánszát az erős zsánerdarabok és a nemzetközileg is piacképes mozik fémjelzik. Az elmúlt