Hollywood jó nevű iparosai mostanában előszeretettel zárják sztárjaikat mindenféle szűk helyiségekbe, legyen az egy New Yorki
Néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy dokumentumfilmekre tóduljanak a mozinézők. Az utóbbi időkben azonban
Ha olyan hír érkezik Hollywoodból, hogy A kör írója New Orleans-i voodoo (pontosabban: hoodoo) praktikákról készít filmet, melyben Gena Rowlands, John Cassavetes hajdani múzsája kergetőzik az ifjabb Goldie Hawn-ként is ismert Kate Hudson-nal, a nyikorgó padlójú New Orleans-i kísértetház verandájáról pedig a néhai Elefántember, John Hurt figyeli az asszonyok és lányok kétes kimenetű csatáját, tudjuk jól, hogy ezt a filmet kár lenne kihagyni.
Rockbandákról rendszerint akkor készül dokumentumfilm, amikor már elég népszerűek ahhoz, hogy egy-két exkluzív interjú és
A játékfilmesek táborában a Sky kapitány és a holnap világával debütáló Kerry Conran mozija izgalmas tárlatvezetés a harmincas-negyvenes évek sci-fijeinek népszerű rekvizitumai és a korabeli ponyva-irodalom jellegzetes figurái között. Itt minden és mindenki ismerős valahonnan, és a filmkészítők tesznek is róla, hogy egyetlen apró utalás se vesszen kárba.
Újra itt van az amerikai világrendőrség: akármilyen távoli is a célpont, a szuperhatalom tökös legényei és leányai gond nélkül berepülnek, céloznak és találnak. Szuperhős hazafiak ők mindannyian, akik hófehér egyenruhájukban és a koktélbár pultját támasztva ugyanolyan jól mutatnak, mint bevetés közben a pilótafülkében vagy sárban hemperegve és golyózáporban az ellenséges vonalak mögött.
Indiana Jones, köszöni szépen, él és virul, és azt se bánja, hogy Steven Spielberg mostanában tudós kincsvadászok helyett háromlábú hadigépkeppel közlekedő marslakókkal (Világok harca) és megtörtént terrorcselekményekkel (München) van elfoglalva.
Az Oscar-díjas Robert Zemeckis azzal a céllal alapította meg a Dark Castle Entertainment nevű vállalkozást, hogy az ötvenes-hatvanas
Christopher Nolan az alapoknál kezdi a mítoszépítést. Jó oka van erre, hiszen a kilencvenes évek Batman-filmjei messze kalandoztak a képregények búskomor igazságosztójának legjellemzőbb tulajdonságaitól.
Woody Allen egyike a filmes berkekben mozgó kedvenc mániákusainknak: New York idén hetven éves díszpolgára jó három évtizede, szinte kivétel nélkül mindig ugyanabban a városban, ugyanazzal az arcokkal és ugyanazokról a kérdésekről forgatja filmjeit - évente rendszerint kettőt: egyet tavasszal és egyet ősszel. Vannak, akik ki nem állhatják sorozatos önismétléseit, mások hálát adnak Hollywoodnak, hogy ennyi év után is hagyja dolgozni ezt a fura kis embert, aki legalább olyan rögeszmésen ragaszkodik Manhattan éttermeihez, mint saját neurózisaihoz.
A kísértetház-históriák a horror születése óta divatban vannak, a japán rémtörténetek amerikai feldolgozásainak sikere azonban minden eddiginél nagyobb érdeklődést teremtett a gyilkos videokazetták, bosszúszomjas szellemalakok és szörnyszülött társaik iránt. A Boogeyman is ennek az új trendnek köszönheti létrejöttét.
Ridley Scott a Gladiátorral felélesztette a peplum-filmek divatját, A Sólyom végveszélyben-nel pedig bebizonyította, hogy a látványos akciójelenetek és a megtörtént események hiteles rekonstrukciója jól megférnek egy filmen belül is. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy óriási érdeklődés övezte Scott legújabb eposzát, mely a keresztes hadjáratok korába, egészen pontosan 1186-ba repíti vissza nézőit.
Mit tesz a kommandós, ha veszélyben haza? Természetesen azonnali hatállyal haptákba vágja magát, és már indul is, hogy kifüstölje
Úgy tűnik, nemcsak a francia zsarufilm (lásd Olivier Marchal nemrég bemutatott 36 című filmjét), de egy másik hagyományosan francia sikerágazat, a romantikus kalandfilm is kezd feléledni halottaiból. Nem is olyan régen Vidocq, a francia forradalom idején Párizs sikátoraiban nyomozó magándetektív tette tiszteletét a mozivásznon (Pitof: Vidocq), ezúttal pedig a mestertolvajok ősatyja, a mindig kifogástalan úriemberként fellépő Arséne Lupin mutatja be elképesztő tudományát.
Pejó Róbert első nagyjátékfilmje, mely egyike volt az idei filmszemle legszínvonalasabb alkotásainak, nem mindennapi környezetbe