Én egy csajbunyóban mindig a fekete lányra fogadnék, elszántabbak, erősebbek, szóval nem izgultam Rosario Dawsonért a babaarcú Katherine Heigl ellenében, már csak azért sem, mert már ezer ilyen
Olyan, mint egy valóságshow, csak a kiesők ezúttal golyót kapnak valamelyik létfontosságú szervükbe, avagy hogyan fordulhat a migrációs folyamat véres valóságba.
Kis falut mardos a kollektív bűntudat valahol az Alföldön közvetlen a háború után, és elég két szótlan idegen érkezése ahhoz, hogy mindenki egymásnak essen. Török Feri történelmet csinált.
Enyedi Ildikó Testről és lélekrőlje után talán kevésbé volt szerencsés ilyen magyar címet választani, de itt tényleg szó szerint az emberi szívről és annak működéséről van szó.
Ilyen lehetett az Így jártam anyátokkal Barney Stinsonja picike korában, aktatáskával, zoknitartóval, Rolex órával és cumival, kellemetlen modorral de arany szívvel.
A legtöbb színész életében eljön az a pillanat, amikor azt gondolja, eleget lesett el azoktól a rendezőktől, akikkel eddig dolgozott és készen áll saját filmje elkészítésére. Ewan McGregor esetében ez a pillanat túl korán jött el.
Ostoba a sztori, bénák a karakterek, kutyaütők a színészek, ronda a CGI. Ráadásul még hosszú és unalmas is.
Három mérsékelten stramm, de nagyon elszánt nyugdíjast az igazságérzete és anyagi helyzete bankrablásba hajszol, vagyis Michael Caine lenyom még egy melót, hogy a jóistenke áldja meg!
Magyarok és a romák a pályán játsszák le nagy meccsüket, és szerencsére itt mindenki hajlandó hülyére venni magát, különben nagyon csúnya lenne a vége.
Adott egy házasság, amelynek egyszerűen lejárt a szavatossága. Anyu lépne tovább, de apu nem, ráadásul kéri a részét a házból, amire vagy van joga vagy nincs, de mi lesz a gyerekekkel?
Az Aprajafalvából kimerészkedő törpök egy olyan területre tévednek, amely egy teljesen más filmből lehet ismerős, és ami nem biztos, hogy jó, mi pedig visszasírjuk a régi, analóg animációt.
Ki tudja miért, de az Alkonyat filmek egykori sztárja úgy döntött, hogy európai művészfilmek múzsája lesz, és ennek érdekében még szellemekkel is hajlandó társalogni.
Meglepő ötlet volt egy anime klasszikusból hollywoodi blockbustert készíteni, a rajzolt japán lány Scarlett Johanssonra cserélni és újra életet lehelni a cyberpunk műfajába, de vajon megérte kockáztatni? Érvelünk mellette és ellene is!
Terrence Malick sokat markol, de keveset fog. Hiába készült negyven éven át Az univerzum története, nem jutottunk közelebb általa a csillagokhoz, se magunkhoz, de tartok tőle, még anyánkhoz se.
Sosem láthattunk még ennyire szépen megvilágított holokausztfilmet, amiben még egy csomó cuki állat is feltűnik. Jó kis matiné lenne, ha nem jönnének a gonosz nácik.
A kaliforniai autópályarendőrség legjobbjai csinálnak magukból majmot percenként egy félig fergeteges, félig gagyi és szerencsére magát egy percre sem komolyan vevő vígjátékban.
Az Élet a legjobb módszerekkel koppintja az Alient, Jake Gyllenhaal és Ryan Reynolds abszolút klisés, de élvezhető helyzetekben veszik fel a harcot egy, a Marsról érkezett idegen életformával egy űrhajón. Pont jó felvezetés az Alien: Covenant elé.
Ez a film tényleg annyit tud, hogy az 1991-es rajzfilm minimálisan leporolt, élőszereplős változata. A szörny esetlen, a szépség sótlan, az életre kelt tárgyak pedig idegesítőek, hiszen, ami rajzfilmben működik, az filmnek nem mindig az igazi.
Mit akart mondani az alkotó? Hogy a forradalom hiábavaló vagy, hogy a forradalom elkerülhetetlen? Talán mindkettőt, de lehet, hogy sosem fog kiderülni.
Martin Scorsese állítólag 25 éve dédelgette a film tervét, most pedig amolyan karrierzáró jutalomként megrendezhette a jezsuita atyák pokoljárását a középkori Japánban. Ki ne álmodna erről?