Kém a kémbe ne szeressen bele, mert tiltja a kémek etikai kódexe, a józan ész és az a tény is, hogy Brad Pitt igazán komoly szerepre már régen nem alkalmas. De legalább ott van nekünk Marion Cotillard!
A Wellhello zenéjére és életérzésére komponált szkeccsfilm pont azt hozza, amit Fluor Tomi zenekara: némi idézőjelbe tett romantikát, humort, jó dumákat, napfényt és egy rakás YOLO-t!
Ken Loach újra társadalmi érzékenységről, igazságérzetről és az ember utolsó kincséről, a büszkeségről értekezik, miközben munkanélküli hőse a szociális szféra sötét útvesztőjében kereng.
Mit csinál egy végsőkig kimerült népszerű német humorista, ha már nem bírja a tempót? Hát zarándokútra megy, de neki egy picit ez is munka, hisz könyvet, majd filmet ír belőle.
Szegény gyerekpszichológus hölgynek megvan a maga baja az erdő közepén, erre nem bazi nagy vihar kerekedik odakint, és még a kedvenc hallássérült kisfiújának is nyoma veszik!
Ha azt mondjuk, a 13 évvel ezelőtt készült első rész nem a szende szüzeknek készült, akkor a folytatásba még a hétpróbás országúti kurvák is belepirulnak.
Bár Cousteau kapitányról elsőre biztosan nem a kalandor szó ugrik be, Jérôme Salle filmje, A mélység kalandora megmutatja a nagy ember másik oldalát. És a mélységet is.
Halott lányt találnak nem messze a fiatal doktornő rendelőjétől, aki magánnyomozásba kezd, hogy kiderítse az áldozat személyazonosságát, mivel azt hiszi, megmenthette volna.
Mel Gibson újraértelmezi az illegális bevándorlás problematikáját, amikor magára húz egy fél kartellt, mint lányát védő apaoroszlán. Az arcszőrzetet tessék figyelni!
Új fejezet nyílt J.K. Rowling világában, és már nem egy angol varázslóiskolájában járunk, hanem 70 évvel korábban az óceán túlpartján, végre felnőttek között!
Egymásba olvad a valóság és a művészi képzelet, hogy leckét adjanak egymásnak, és nehéz eldönteni, hogy mindez egy gyönyörűen tálalt blöff vagy az alkotás netovábbja.