Na jó, Tenki Réka nem luxusprostit, hanem viselős sztriptíztáncosnőt alakít, Mészáros Béla pedig egyrészt nem egy Richard Gere, másrészt nem milliomos, de a többi nagyrészt stimmel.
A dél-koreai rendezőzseni, Bong Joon-ho legújabb filmjének hősei szélhámosok, akik egy jóravaló, kicsit naiv, gazdag családot akarnak megkopasztani. Természetesen nekik drukkolunk.
Hölgyeim és uraim, de főleg hölgyeim, megérkezett az első nagy költségvetésű feminista akciófilm! Amivel alapvetően nem az a baj, hogy feminista, de egy kicsit az is.
Megelevenednek egy elátkozott könyv lapjai, és mindenféle szörnyek szabadulnak rá a kisváros fiataljaira, ahogy az lenni szokott, de a rettentő pattanáson mi is meglepődtünk!
Legalábbis a történeteit, a karaktereit, a kísérletezését az éppen menő fiatal színészekkel, és az örök nosztalgiát egy talán sosem létezett New York után.
Vagy legalábbis elviselhetetlen pasas, aki élvezte, ha legyőzhetett másokat, aki könyörtelen volt, ha el akarta érni a célját, és mindig volt egy cél, amit el akart érni.
Azért az a havas erdélyi táj elég jó háttérként szolgál egy sötét bűntörténethez, ami egy kicsit skandináv, egy kicsit magyar, egy kicsit pedig román, és nagyon izgalmas.
Az egy dolog, hogy Elza és Anna új története szép és komoly dolgokról mesél, olyasmiről, mint az őszinteség, a falak ledöntése és önmagunk megtalálása, de teszi ezt olyan komolyan, ami a szórakoztatás rovására is megy.
James Mangold autóversenyzős meséjében minden ott van, ami tényleg jó Hollywoodban, a végtelenül profi technika, a filmkészítés szeretete, az elképesztő hangulatteremtés és persze a legjobb színészek.
A 77 éves Martin Scorsese, a maffiafilmek királya és nem mellesleg az egyik legnagyobb élő rendező megcsinálta a digitálisan megfiatalított Robert De Niro történetét, és nagyon beletalált a dologba.
Azt bármikor aláírjuk, hogy még ma is ő az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb francia színésznő, de sorra jönnek ki olyan filmjei, amikért egyre kevésbé lehet szeretni, olyan karakterekkel, akik kifejezetten idegesítőek.
Emilia Clarke szupercuki ünnepi magánszámát a kritikusok zöme nem csak lehúzza, de kifejezetten utálja, sok néző mégis nagyon szereti, mert hát ilyen egy karácsonyi film.
Egy patinás zeneiskolában egy tanár VALAMIT csinál az egyik kislánnyal, és a legtöbben nem akarják elhinni a dolgot. Van, aki nem hisz a lánynak, van, aki ártalmatlannak tartja az egészet, másnak pedig egyszerűen kellemetlen az ügy.
A TV2 új, lakásfelújítós műsorában a két nagyágyún, Ördög Nórán és Stohl Andráson kívül is mindent bevetettek, amit csak tudtak: vért, verítéket – és főleg könnyeket.
Négy különböző, mégis furcsán hasonló apukát ismerünk meg a TV2 új napi sorozatában, és a legfurcsább az egészben, hogy szinte egyikük sem szimpatikus.
Mike Flanagan egyrészt a horror maestro azonos című regényét dolgozta fel, másrészt Kubrick zseniális Ragyogását folytatta, ami persze maga is King adaptáció volt, és itt már kicsit összekeverednek a szálak.
Ahhoz képest, hogy a Midway állítólag Roland Emmerich szerelemprojektje volt, sikerült egy semmitmondó, elnagyolt sztorit kerekítenie, a lehető legrosszabb módon használt CGI-jal. Majdnem a japánoknak drukkoltam!
Ha a játszótéren, a boltban látunk egy magából kikelt gyereket, vállat vonunk, hogy biztosan nyűgös vagy nem kapott meg egy játékot, de mi van, ha a gyerek azt nem kapja meg, ami tényleg jár neki, és senki sem tud segíteni?
Egy csapat, tesztoszterontól fűtött gyerekkatona marad magára mindenfajta irányítás nélkül, de egy csomó fegyverrel és a gondjukra bízott nyugati tússzal. Vajon mi baj történhetne?
Bár kínai országimázsfilmnek is elmegy, az elveszett jetigyerek és a vele összehaverkodó kínai gyerekek története abszolút nyugati ízlés szerint készült, és nagyon szórakoztató is egyben.
