Az egyik legjobb szuperhősös képregényfeldolgozással a Marvel magasra tette a lécet önmagának is, így eleve kérdés volt, maradt-e elég ötlet, szufla és poén a folytatáshoz. Jelentjük, az első rész receptje most is működik, és mi megtaláltuk ennek a jó és a rossz oldalát is.
Mire jó az internet? Kényelemre, a szabadság megőrzésére, mások megfigyelésére vagy saját hülyeségünk reklámozására? Ezt a kérdést teszi fel a film, majd elfelejt rá választ adni.
Adott négy fiatal, tök ismeretlen, bármikor beáldozható színész és a horrorfilm történetének legkevésbé ijesztő nevű rémsége, és az ilyenkor kötelező kísértetház. Más nem nagyon.
Pacskovszky József új krimije jutalomjáték lehetne László Zsoltnak, de sajnos nem az. Annyiban skandináv, hogy mindig sötét van, amúgy olyan, mint bármelyik CSI. Nyomasztónak például egyáltalán nem nyomasztó. Kritika.
A cím ugyan akár valami pajzánságra is utalhatna, de erről szó sincs. Berg Judit meséje a pici zöld nádi teremtményekről garantáltan korhatármentes módon kel életre Timkó Bíbor remek rajzaival
Az osztrák botrányrendező, Uldrich Seidl megint saját tohonya középosztályát ostorozza új munkájában az objektív megfigyelés ürügyén, miközben vidám emberek szép állatokat lőnek agyon.
Adott egy olcsó David Guetta hasonmás, aki abból él, hogy hazudik, meg a csaja, aki az előző pasiját azért rúgta ki, mert csalt a Monopoly-n, ennyire nem bírja a hazugságot. Ebből lesz a nagy kavar és a sok gyenge poén.
Én egy csajbunyóban mindig a fekete lányra fogadnék, elszántabbak, erősebbek, szóval nem izgultam Rosario Dawsonért a babaarcú Katherine Heigl ellenében, már csak azért sem, mert már ezer ilyen
Olyan, mint egy valóságshow, csak a kiesők ezúttal golyót kapnak valamelyik létfontosságú szervükbe, avagy hogyan fordulhat a migrációs folyamat véres valóságba.
Kis falut mardos a kollektív bűntudat valahol az Alföldön közvetlen a háború után, és elég két szótlan idegen érkezése ahhoz, hogy mindenki egymásnak essen. Török Feri történelmet csinált.
Enyedi Ildikó Testről és lélekrőlje után talán kevésbé volt szerencsés ilyen magyar címet választani, de itt tényleg szó szerint az emberi szívről és annak működéséről van szó.
Ilyen lehetett az Így jártam anyátokkal Barney Stinsonja picike korában, aktatáskával, zoknitartóval, Rolex órával és cumival, kellemetlen modorral de arany szívvel.
A legtöbb színész életében eljön az a pillanat, amikor azt gondolja, eleget lesett el azoktól a rendezőktől, akikkel eddig dolgozott és készen áll saját filmje elkészítésére. Ewan McGregor esetében ez a pillanat túl korán jött el.
Ostoba a sztori, bénák a karakterek, kutyaütők a színészek, ronda a CGI. Ráadásul még hosszú és unalmas is.
Három mérsékelten stramm, de nagyon elszánt nyugdíjast az igazságérzete és anyagi helyzete bankrablásba hajszol, vagyis Michael Caine lenyom még egy melót, hogy a jóistenke áldja meg!
Magyarok és a romák a pályán játsszák le nagy meccsüket, és szerencsére itt mindenki hajlandó hülyére venni magát, különben nagyon csúnya lenne a vége.
Adott egy házasság, amelynek egyszerűen lejárt a szavatossága. Anyu lépne tovább, de apu nem, ráadásul kéri a részét a házból, amire vagy van joga vagy nincs, de mi lesz a gyerekekkel?
Az Aprajafalvából kimerészkedő törpök egy olyan területre tévednek, amely egy teljesen más filmből lehet ismerős, és ami nem biztos, hogy jó, mi pedig visszasírjuk a régi, analóg animációt.
Ki tudja miért, de az Alkonyat filmek egykori sztárja úgy döntött, hogy európai művészfilmek múzsája lesz, és ennek érdekében még szellemekkel is hajlandó társalogni.
Meglepő ötlet volt egy anime klasszikusból hollywoodi blockbustert készíteni, a rajzolt japán lány Scarlett Johanssonra cserélni és újra életet lehelni a cyberpunk műfajába, de vajon megérte kockáztatni? Érvelünk mellette és ellene is!