Programkereső
Hírek, érdekességek
Remekművek a Falk Miksa utcában - Megnyílt a Virág Judit Galéria ingyenes aukciós kiállítása
Egy Cézanne-t idéző, mesterien megfestett csendélet, egy monumentális, konstruktív aktos kompozicíó, és a tátrai hegyekben vándorló magyar festőóriás emblematikus képe is szerepel a Virág Judit Galéria őszi aukciójának kínálatában. A remekműveket október 14-ig a nagyközönség is megcsodálhatja a galéria ingyenes aukciós kiállításán. A magángyűjteményekben szereplő alkotásokat soha, vagy rendkívül ritkán láthatja a publikum.
Mucsi Zoltán világsztárok bőrébe bújt
Október 4-től tekinthetik meg az érdeklődők Marosi Viktor MUCSI12X + A TÖBBI című fotókiállítását a Freyler Art Galériában. A Covid járvány időszakában készült különleges sorozatban napjaink egyik legnépszerűbb hazai színésze, Mucsi Zoltán állt modellt, ismert emberekről készült ikonikus felvételeket megidézve.
Istenek és démonok királysága.Mezopotámia Kr. e. 1000-500
Elindult a jegyértékesítés a Szépművészeti Múzeum október 5-től látogatható kiállítására!
Irány a múzeum!
DrMáriás: A belső emigráció képei
Godot Galéria, november 3-ig
Miután egy éve kiállítása azonnali bezárását követelte egy képviselő, majd letiltották közösségi oldalát, valamint további helyekről ki- és betiltották, drMáriás eldöntötte, hogy jó útra tér, s ahogy a rendes művészek, úgy ő sem fest többé olyan képeket, amelyek nyugtalanság, harag, felháborodás és botrány kiváltására alkalmasak, hanem olyanokat, amelyek megnyugtatnak, elgondolkodtatnak, értékes gondolatokkal töltenek fel és áldásos hatással vannak a szépérzékeinkre.De mit fessen a belső emigrációba vonult festő? drMáriás olyan művészszemélyiségek portréit és történeteit alkotta meg, akik maguk is belső vagy külső emigrációba kényszerültek, vagy akár börtönbe zárták őket az alkotótevékenységük miatt. Olyat, akit kivégzőosztag előtt állítottak, mégis túlélte, börtönbe vetettek, mire ott megírta élete legfontosabb művét, filozofált, amiért raktárosi pozícióba űzték, forradalmár volt, de a többi forradalmárnak túl forradalmi, polgár volt, ezért nem volt hajlandó szocializmusban élni, orvos, aki a morfiumát arra használta, hogy elmeneküljön a valóságból, vagy éppen kifinomultan álmodozott, mire a származása miatt agyonverték.Így jelennek meg De Sade márki, Oscar Wilde, Bulgakov, Dosztojevszkij, Márai Sándor, Szerb Antal, Hamvas Béla, Kassák Lajos és mások többek között Csontváry, Rippl-Rónai, Berény, Baselitz, Basquiat, Adami és mások műtermeiben.Csak semmi politika! – mondanánk, mire kiderül, hogy az mindenhol és mindenben ott van.(részlet a De Sade márki megkísérti a Kalitkás nőt Rippl-Rónai műtermében című képből)
A Galimbertik. Galimberti Sándor és Dénes Valéria életmű-kiállítása
Magyar Nemzeti Galéria, január 26-ig
2024 őszén Galimberti Sándor és második felesége, Dénes Valéria műveiből látható kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. A Galimberti házaspár a 20. századi magyar képzőművészet meghatározó szereplője. A Liszt Ünnep – Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében megvalósuló nagyszabású kiállítás nemcsak Galimberti Sándor és Dénes Valéria, hanem a festőművész első felesége, Lanov Mária, és édesapja, Luigi Galimberti alkotásait is bemutatja. Galimberti Sándor és Dénes Valéria életműve szétszóródott, elkallódott, alig több mint negyven festményük maradt fenn. Galimberti Sándornak szülővárosában, Kaposvárott 2002-ben már rendeztek életmű-kiállítást, de az azóta eltelt két évtizedben jelentősen bővült az ismert képállomány, a legfrissebb kutatások pedig alapjában írták át a kettős életmű történetét és jelentőségét. Kiállításunk a teljes ismert anyag bemutatására törekszik, de a két művész munkáin túl kiegészül Galimberti első felesége, a cseh származású Lanov Mária – főleg Magyarországhoz köthető – festményeivel, és édesapja, Luigi Galimberti hagyatékával is. Galimbertiék tevékenysége a plein air naturalizmustól a szecesszión, majd a fauvizmuson át a kubizmusig, sőt bizonyos értelemben a futurizmusig ívelt, miközben hasonlóan nagy utat jártak be Európa térképén is Kaposvártól Nagybányán át egészen Párizsig, Belgiumig és végül Hollandiáig. A tárlaton a művész házaspár életének helyszíneit is bemutatjuk. Galimbertiék Párizsban a legmodernebb festőktől tanultak. Dénes Valéria Henri Matisse tanítványa volt, Lanov Mária pedig eljárt az Académie de La Palette-be és az Académie Russe-be, ahol a legújabb irányzatokkal, főleg a kubizmussal ismerkedhetett meg. A kutatások során alapvetően megváltozott a Galimberti–Dénes-életmű mintegy tizedének attribúciója is, ugyanis több, korábban Galimbertinek tulajdonított festményt (köztük több fő művet) valójában második felesége, Dénes Valéria festett. A tárlaton szereplő műtárgyak nagy része közgyűjteményekből érkezik, melyet gazdag magángyűjteményi anyag egészít ki. A kurátor eddigi tárlataihoz híven kiemelt szerep jut az elveszett műveknek is: a WANTED-szekcióban jelentősebb elveszett festmények felnagyított fekete-fehér archív fotója hívja fel a figyelmet az életmű fájó hiátusaira. A kiállítást gazdagon illusztrált, 370 oldalas katalógus kíséri, mely egyben az első jelentős Galimberti–Dénes-monográfiának is tekinthető. A kiállítás kurátora: Barki Gergely művészettörténész
LUGO: Á.R.A.M.L.Á.S
Kiscelli Múzeum, október 27-ig
Lugosi LUGO László személyes Budapest-archívumának fotográfiai- és tér-installációs jelentésfeltárása, a látható és a láthatatlan Budapest egybenlátása. A fotográfiákban rejlő potenciál eseményszerű bemutatása, prezentáció és reprezentáció, amely a fotográfus művész Budapest teljességét érintő jelentés-előállását, jelentés-kifejlését viszi színre a templomtérben, a fotográfiai eljárások mélyén nyugvó fény-árnyék architektúra installációjával. A kurátori koncepció szerint az egyes fotóképek egyrészt kiemelik és dokumentálják, ezáltal megőrzik a rögzített események terét és idejét, másrészt a fotográfiák egymás utáni és szimultán vetítése elmossa a konkrét téridőt, és egy nagyobbat, egy új paradigmát hoznak létre, miként ez az archívumokban őrzött dokumentumokkal is megtörténik: kapcsolatba lépnek egymással egy nagyobb teljesség irányában..
Marosi Viktor: Mucsi 12X + A többi
FreylerArt Galéria és Stúdió, november 3-ig
Marosi Viktor munkáiból láthat a közönség művészi fotókat.
Mucsy Szilvia: Best Regards
Turbina Kulturális Központ, október 26-ig
A Turbina Gallery idei második tárlata a fotográfia területén folytatja a vizuális humor boncolgatását.Mucsy Szilvia fotográfus Best Regards című sorozatával egy vizuális játékra invitálja a nézőt. A kiállítás képein fotográfia és szöveg találkozik és alkot új egységet felnagyított képeslapok formájában. A projekt, különböző dialógusokat mutat be egy romantikus képeslapsorozatban, amely vizuális és verbális üzeneteivel az élet könnyedségét, humoros, vagy éppen szenvedélyes oldalát prezentálja.A művészről:Mucsy Szilvia fotográfiai pályafutását a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójában kezdte, melynek később egyik vezetője lett. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen mesterszakon diplomázott fotóművészként, majd az Athéni Képzőművészeti Főiskolára járt fotó szakra. Alapítója és vezetője a RANDOM kortárs fotóművészeti alkotócsoportnak és a Budapest FotóFesztiválnak. Munkái számos egyéni és csoportos kiállításokon szerepelnek hazai és nemzetközi galériákban, fesztiválokon, online és nyomtatott szakmai platformokon. 2007-ben a National Geographic Magyarország 3. helyezettje lett, 2 alkalommal nyerte el a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjat, több alkalommal az NKA alkotói ösztöndíját. 2017-ben a PhosAthens Streetphoto pályázat második helyezettje és közönségdíjasa lett, 2018-ban az UNSEEN Amsterdam fotófesztivál FUTURES alkotói közé választották, 2024-ben a Fotofestival Lenzburg nyertesei között szerepelt. Fekete-fehér munkáiból 2008-ban, Mediterrano címmel fotóalbum jelent meg, amelyben Görögország mellett Spanyol- és Olaszországban készült lírai dokumentarista képanyaga is látható.
Sóváradi Valéria és Fabricius Anna: 1285,3 km²
Hegyvidék Galéria, november 7-ig
Mennyi történet, tapasztalás és identitásformáló keresés rejlik 1285,3 km²-ben?Sóváradi Valéria és Fabricius Anna a Római Magyar Akadémia ösztöndíja által hónapokat töltött Rómában. Ugyan a két anyag létrejötte közt eltelt 25 év, a forrás geográfiai, kulturális öröksége nem változott, a két szemlélet viszont nagyon is különböző. Róma egy megkerülhetetlen referenciapont. Sóváradi munkásságában már visszatekintve látjuk, tapasztalatai hogyan hatottak rá hosszútávon. Egy új kezdetként definiálja saját művészetében az ott megélteket, amelyek formai változatosságukkal és arányrendszerükkel mind a mai napig hatnak festészetére. Fabricius munkái leginkább a töredékesség oldalára – mint pillanatnyi kapott látványra –, illetve a nemlátható fontosságára kérdeznek rá. Érdekes, hogy a kitakarás és a nemláthatóság mindkét művészi ábrázolás szignifikáns része, de míg Fabricius képei fragmentáltságukból adódóan nem mutatnak rá pontosan a hiány helyére, addig Sóváradi alkotásain a kitakarás, az adott látvány részleges hiánya pontosan megmutatja az akkori Róma szemmel látható állapotát.A kiállítás a TOBE Gallery-vel együttműködve valósul meg.
WALDSEE 1944
2B Galéria, november 5-ig
A kiállítás a magyarországi holokauszt 80. évfordulója alkalmából a Soában elpusztított 565 000 magyar zsidónak állít emléket. Kiindulópontja egy, az Auschwitz-Birkenauba deportált magyar zsidók elpusztításához kapcsolódó, kevéssé ismert tény. A foglyokkal az SS lágerszemélyzet leveleket íratott, amiben az otthon maradt, még deportálásra váró rokonokat, ismerősöket kellett megnyugtatni azzal, hogy szerencsésen megérkeztek és jól érzik magukat. A feladás helyére, hogy a megtévesztés még tökéletesebb legyen, nem Auschwitzot, hanem egy kitalált településnevet, Waldsee-t kellett beírniuk. Az eredeti Waldsee lapokból mára mindössze néhány maradt fenn, ezek ma múzeumok és levéltárak féltve őrzött dokumentumai. A soha meg nem válaszolt 1944-es auschwitzi levelezőlapok a felkért művészek közreműködésével képeslappá változtak. A 2004-ben elindított projekt utazókiállítás formájában bejárta a világot, néhány helyszín, ahol láthatta a közönség: Collegium Hungaricum - Berlin, Hebrew Union College - New York, Holocaust Museum - Florida, Fugard Theatre – Cape Town, Spertus Institue for Jewish Learning and Leadership – Chicago. A Waldsee 1944 anyaga folyamatosan bővül, jelenlegi kiállításunkon a korábbi munkák mellett 42 új képeslap is látható. A legutóbbi Waldsee 1944 kiállításra írók és költők írták meg tábori levelezőlapjukat, idén pedig a vizuális alkotók mellett zeneszerzőket is bevont a galéria a közös emlékezésbe. Az Auschwitzból küldött lapok mára alig olvasható soraiban sűrűsödő dráma, a lassan elporladó papíron felvillanó emberi tragédiák lettek az elkészülő új zeneművek ihletői. A fennmaradt levelezőlapokból tudjuk, hogy a hatóságok felkínálták a címzetteknek a válaszadás lehetőségét, de a szöveg hosszúságát maximum 30 szóban határozták meg. Nem ismert, hogy ezek a válaszlevelek valaha is megérkeztek-e a lágerbe és ha igen, volt-e még bárki, aki elolvassa őket. A felkért zeneszerzők az 1944-es Waldsee lapok terjedelmét figyelembe véve erre az alkalomra készülő alkotásaikat 3 perc hosszúságra korlátozták. KÉP:Ádám Zoltán (H), Hans Albrecht (GER), Ida Appelbrog (USA), Uri Asaf (H), Lynne Avedenka (USA), Balla Margit (H), Bálint Ildikó (H), Gabriel Barna (RA), Beck György (H), Deborah Band (USA), Dorrit Bauer Title (USA), Ulrich Bernhardt (GER), Böröcz András (H), BP. Szabó György (H), Adrien Brody (USA), Karlheinz Bux (GER), Judy Chicago (USA), Corá Erzsébet (H), Csontó Lajos (H), Julie Dermansky (USA), Drégely Imre (H), EF Zámbó István (H), Paul Emmanuel (ZA), Eperjesi Ágnes (H), Esterházy Marcell (H), Fischer Judit (H), Flohr Zsuzsi (H), Gábor Áron (H), Gály Katalin (SK), Gellér B. István (H), G. Heller Zsuzsa (H), Gerber Pál (H), Gerhes Gábor (H), Barbara Green (USA), Alex and Lorelei Gruss (USA), Erik Guzman (USA), Haász István (H), Haász Katalin (H), Hajgató Terézia (H), Halas István (H), Haraszty István (H), Hanan Harchol (USA), Charles Harbutt (USA), Hecker Péter (H), Erika Hibbert (GER), Horváth Sophie (H), Konrad Hummel (GER), Ilauszky Tamás (H), Ulrika Jäger (GER), Július Gyula (H), Kardos Sándor (H), Kemény György (H), Tobi Kahn (USA), William Kentridge (ZA), Kerekes Gábor (H), Kicsiny Balázs (H), Király András (H), Reinhard Klessinger (GER), Ulrich Klieber (GER), Klimó Károly (H), Koller Margit (H), Kovács Johanna (H), Stephen Lack (USA), Joan Liftin (USA), Jane Logemann (USA), Lóránt Zsuzsa (H), Madácsy István (H), Major János (H), Margalit Mannor(USA), Robert Marshal (USA), Maurer Dóra (H), Richard Mcbee (USA), Louise Mccagg (USA), Mátrai István (H), Mátrai Péter (H), Medve Zsuzsa (H), Megyik János (H), Leonard Meiselman (USA), Ulrike Michaelis (GER), Mohácsi András (H), Nikolaus Mohr (GER), Emilio Morandi (I), Anette Munk (GER), Josef Nadj (H), Carolle Naggar (USA), Nagy Barbara (H), Nagy Bálint (H), Neogrády-Kiss Barnabás (H), Nemes Csaba (H), Susan Newmark (USA), Joe Nicastri (USA), Nosek László (H), Natan Nuchi (USA), Christina Ohlmer (GER), Orosz Fanni (H), Pacsika Rudolf (H), Pinczehelyi Sándor (H), Sylvia Plachy (USA), Mark Podwal (USA), Werner Pokorny (GER), Rácmolnár Sándor (H), Rajk László (H), Archie Rand (USA), Peter Riek (GER), John Roach (USA), Rónai Éva (H), Maddy Rosenberg (USA), Roskó Bea (H), Roskó Gábor (H), Rutkai Bori (H), Jeffrey Sshrier (USA), SI-LA-GI (H), Susan Silas (USA), Robbin Silverberg (USA), L’ubo Stacho (SK), Greg Stanger (USA), Hannes Steinert (GER), Miriam Stern (USA), Gabriele Straub (GER), Sugár János (H), Szabó Eszter Ágnes (H), Szalai Kata (H), Szász Lilla (H), Szegő György (H), Szemző Zsófia (H), Sam Szenmbeck (GER), Szíj Kamilla (H), Szilágyi Lenke (H), Fredrick Terna (USA), Takács Máté (H), Tillmann Hanna (H), Tóth Gábor (H), Rolf Urban (GER), Városi Gabi (H), Várnagy Tibor (H), Várnai Gyula (H), Vásárhelyi Zsolt (H), Diane Victor (ZA), Sibylle Wagner (GER), Joyce Ellen Weinstein (USA), Todd Weinstein (USA), Ruth Weisberg (USA), Donald Woodman (USA), Vető János (H), Wächter Dénes (H), Wechter Ákos (H), Anton Würth (GER), Andrea Zaumseil (GER), Zékány Dia (H), Zoltán Mária Flóra (H) ZENE:Bali János, Balogh Máté, Bolcsó Bálint, Csernovszky Márk, Dinyés Dániel, Dobri Dániel, Faragó Béla, Gryllus Samu, Hollós Máté, Horváth Balázs, Horváth Márton Levente, Kecskés D. Balázs, Matkó Tamás, Sáry Bánk, Selmeczi György, Serei Zsolt, Szemző Tibor, Szentpáli Roland, Tihanyi László, Tornyai Péter, Tóth Péter, Vajda Gergely, Zombola Péter
Képzőművészeti
Klimt: A csók
Várkert Bazár (Testőrpalota), október 12., 18:00
Gustav Klimt Csókja a világ egyik legismertebb és legtöbbet reprodukált festménye. Talán ez a legnépszerűbb poszter a diákkollégiumok falán Pekingtől Bostonig.Az 1908 körül Bécsben festett, ismeretlen ölelkező párt ábrázoló, szuggesztív kép elkészültétől fogva megigézi a nézőket titokzatosságával, érzékiségével és káprázatos anyagaival. De mi is áll a festmény vonzereje mögött; és ki is volt az alkotója?A festmény – a valódi arany, a díszítő minták, a szimbolizmus és a forrongó erotika – alapos tanulmányozása során utunk a figyelemre méltó századfordulós Bécsbe vezet, amikor egy új világ küzdött a régivel.A Frida Kahlo és a Mary Cassatt - A modern nő portréja rendezőjétől és a Vermeer: A valaha volt legátfogóbb életmű-kiállítás producereitől egy erőteljes, lebilincselő és szenvedélyes új film érkezik.Klimt a szecessziós mozgalom titánja volt, aki dekadens új világokat teremtett, amelyekben a gyengéd érzékiség, az ősi mitológia és a radikális modernitás egyesült.Fedezze fel a világ egyik kedvenc festménye mögött rejlő botrányos életű alkotót és az őt érő rendkívüli hatások gazdag szövevényét!angol dokumentumfilm. 90 percKorhatár:12Rendező: David BickerstaffForgalmazó: Pannonia Entertainment A film adatlapja
FINISSZÁZS HÉTVÉGE: Világ-Város. Mesterséges fények és fénymesterségek a 19. században
Kiscelli Múzeum, október 12., 10:00
Családi nappal búcsúzik a Világ-Város. Mesterséges fények és fénymesterségek a 19. században kiállítás.A városi társadalom a mesterséges fény társadalmává vált a 19. század során. A világítás fejlődő eszközeivel az ember fokozatosan és egyre hatékonyabban vette birtokába az éjszakát. A mesterséges fény kitágította a térhasználatot, fellendítette az olvasást, segítette a közlekedést, rugalmassá tette a munkaidőkereteket, feldíszítette az épületeket, utat nyitott a szórakoztatóiparnak, mindezzel új életmód kialakulásához vezetett: átalakította az életritmust.A világ – ahogyan a fényt a 19. század első felében nevezték – hosszú ideig mesterséges lángok formájában segítette az éjszakai életet. Tárlatvezetésünkön e lángokra fókuszálva arra a kérdésre keressük a választ: hogyan lett a század elején még álmos városokból a millennium idejére világ-város, és kik–mik szolgáltatták a lángokat?Tárlatvezetés11:00 + 15:00 Molnár Álmos kurátori tárlatvezetéseWorkshopokSerénykedő Kikapcsol-Lak: Gyertyaöntés és mesék a fényrőlALU-GO: Bádoglámpás készítésMinibarangoló és fényjáték készítésProgramjegy: 3.000 Ft, 14 év alatt ingyenesEzen a napon egyéb múzeumi belépőjegy-kedvezmény nem vehető igénybe.Megvásárolható elővételben a helyszínen és online.
DokuMa_dokumentarizmus ma-Kutatás+beszélgetéssorozat: Csupa Balaton. A táj időtlen és változó arcai
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, október 15., 18:30
Mit jelent a Balaton vagy éppen mit nem jelent a Balaton az alkotók számára? Megfejtendő, idegen tájként közelítenek hozzá vagy erős érzelmi kötelék sarkallja alkotásra őket, netán az objektivitásra való törekvés a cél? Kultúrtáj, természetélmény, vagy belső képek tárháza. Lehet-e még egzotikus a Balaton, vagy inkább nosztalgikus, vagy olyan ismerős, mint egy Egry József festmény. Belső képek a Balatonról, tájélmény eposzok és lektűrök a dokumentarizmus felől közelítve. A DokuMa beszélgetésén Bartha Dorottya, Sivák Zsófia és Szalontai Ábel fotográfusok lesznek a Capa Center vendégei. Beszélgetés Bartha Dorottya, Sivák Zsófia és Szalontai Ábel fotográfusokkalBeszélgetőtárs: Kopin Katalin, a Capa Központ kurátora Az eseményen való részvétel ingyenes.
Kavics alkotóműhely
Műcsarnok, október 16., 16:30
A képzőművészeti foglalkozásokon 6-10 éves, alkotni vágyó kisiskolásokat várják. A gyermekek egyéni és közös munkáikon keresztül, izgalmas gyakorlatok és beszélgetések során ismerhetik meg a művészet különböző formáit. Színes impulzusokkal teli, gyerekekre hangolt foglalkozásokkal várnak mindenkit, kapcsolódva a Műcsarnok aktuális kiállításaihoz. Részvételi díj: 4000 Ft/hó.jelenkezés: schopp.ildiko@mucsarnok.hu
Tokió művészete
Várkert Bazár, október 15., 18:00
angol dokumentumfilm, 90 perc, 2023rendező: David BickerstaffForgalmazó: Pannonia EntertainmentKorhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott Az oxfordi Ashmolean múzeum jelentékeny időszaki tárlata adta az ötletet, hogy a Tokió művészete című Exhibition on Screen epizódban bemutassuk a 400 éves Tokió hihetetlenül gazdag kultúráját: Hokuszai és Hiroshige finom fametszeteitől kezdve a pop art stílusú plakátokon, a kortárs fotóművészeten, a mangán, a filmművészeten át egészen a napjainkban, az utcán készülő műalkotásokig.A dokumentumfilm dobbantóként használta a kiállítást Tokióba repítésünkhöz, ahol felfedezhetjük magunknak a város pezsgő művészeti életét. A megkapóan illusztrált, gazdagon adatolt mozgókép egy olyan metropoliszról készült, mely 400 éves történelme során folyamatosan pusztult-újjáépült, ezáltal a Föld egyik legélettelibb, legizgalmasabb városává vált.„Tapasztalatom azt mondatja velem, hogy Japán mást gondol a művészetről, másként értelmezi azt, mint mi, jellemzően Nyugat-Európában. A művészi érzék és igény az élet megannyi apró mozzanatában megnyilvánul: ahogy ételeiket készítik, ahogy kertjüket alakítják, ahogy öltözködnek… Jóval szélesebb körben értelmezik, mindenre kiterjesztik a „művészet” fogalmát.” (David Bickerstaff) A film adatlapja
MÚZEUM+ - A Galimbertik
Magyar Nemzeti Galéria, október 16., 18:0
Galimberti Sándor és Dénes Valéria a mai napig az egyetemes művészet ünnepelt állócsillagainak számítanak. A Magyar Nemzeti Galéria frissen nyílt A Galimbertik című kiállítása szenzációs felfedezéseket, valamint korábban sosem látott remekműveket mutat be az érdeklődőknek. A Múzeum+ esten Barki Gergely művészettörténész kurátori előadásán, Juhász Anna rendhagyó tárlatvezetésén, valamint számos további sétán ismerhetik meg a Galimbertiket, illetve kortársaikat, a kreatív szellemek pedig alkothatnak is a művészek inspirációjára. 18.30-19.30 ELŐADÁS | Ki festette és mégis mit? Betekintés a Galimberti Sándor – Dénes Valéria kettős-életmű kutatás kulisszái mögé | Barki Gergely művészettörténész, A Galimbertik című kiállítás kurátorának előadásaA valamikor több százra tehető Galimberti–Dénes-œuvre-ből ma alig több mint negyven művet ismerünk, művészettörténeti értékelésük azonban – a csekély műszám ellenére – hemzseg az attribúciós tévedésektől, félreértelmezésektől, félredatálásoktól és egyéb művészettörténeti problémáktól. A kiállítás kurátora a kettős életmű kutatásának legégetőbb kérdéseire igyekszik közérthető választ adni, valamint kivételes bepillantást nyújt a bűnügyi nyomozásokhoz hasonló, izgalmas szakmai munka kulisszái mögé.Helyszín: I. emelet, 19. századi állandó kiállítás, Szalonfal 20.00-21.00 RENDHAGYÓ TÁRLATVEZETÉS | „Arcvonaluk egyszersmind koponyarajz” | Juhász Anna irodalmár rendhagyó tárlatvezetése A Galimbertik című kiállításbanGalimberti Sándor és Dénes Valéria festőművészeké a 20. század két fájón rövid, ám tartalmas és nagy hatású modern festői útja. Életük és munkásságuk – azonosság és közös hang: a „fehértógás eliziumi lelkek”, akiknél nem látni „soha egyöntetűbb embereket, mint ez a férfi és ez az asszony” – ahogyan a feleség unokatestvére, Dénes Zsófia írónő megfogalmazta. Kaposvár, Nagybánya, Párizs, műterem, várakozás, bizonyosság, az elkülönülésük előkelősége. És háború. És költészet, két közös hit – aki talán hitte, hogy a szépségen keresztül nem töri össze magát. Mégis így történt.Találkozási pont: III. emelet, a kiállítás bejárata TÁRLATVEZETÉSEK A tárlatvezetések várható időtartama: 25-30 perc 18.00 | 19.45 | 20.30 A „magyar Mona Lisa”: a Lila ruhás nő | Molnár Brigitta művészettörténész tárlatvezetése150 évvel ezelőtt, 1874-ben született Szinyei Merse Pál Lila ruhás nő című remekműve. A tárlatvezetés során kiderül, hogy kit ábrázol az egyik legismertebb magyar festmény és mi a jelentősége a Szinyei-életműben.Találkozási pont: I. emelet, 19. századi állandó kiállítás 18.00 | 20.00 Matisse és a magyar modernek | Hegedűs Alexandra képzőművész tárlatvezetéseHenri Matisse élénk színei számos magyar alkotóra voltak nagy hatással. Kiket és hogyan inspirált a francia mester? A tárlatvezetésen kiderül!Találkozási pont: II. emelet, Modern idők kiállítás 18.15 | 19.15 | 20.15 A Galimbertik Párizsa | Sepsey Zsófia művészettörténész tárlatvezetéseGalimbertiék Párizsban a legmodernebb festőktől tanultak. Az 1800 utáni Nemzetközi Gyűjteményben rendkívüli francia alkotások találhatók – ismerjék meg őket!Találkozási pont: I. emelet, 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény 18.15 | 19.30 | 20.45 Összjáték – Egy 20. századi történet művészetről és szerelemről | Koós Nikolett múzeumpedagógus tárlatvezetéseGalimbertiék tevékenysége a plein air naturalizmustól a szecesszión, majd a fauvizmuson át a kubizmusig, sőt bizonyos értelemben a futurizmusig ívelt, miközben hasonlóan nagy utat jártak be Európa térképén is. A tárlaton a művész házaspár remekművein túl az életük helyszíneit is bemutatjuk.Találkozási pont: III. emelet, A Galimbertik című kiállítás bejárata 19.00 The Lives and Works of the Galimberti | Guided tour for English-speaking guests with visual artist Alexandra HegedűsThe work of Sándor Galimberti and Valéria Dénes is scattered and largely missing, with barely more than forty of their paintings having survived. The couple made a similarly extensive journey on the map of Europe, travelling from Kaposvár through Nagybánya (Baia Mare, Romania) all the way to Paris, Belgium and, finally, to the Netherlands. The National Gallery’s exhibition presents the places that played an important role in the life of the couple.Meeting point: Second floor, Modern Times exhibition 19.00–21.00 WORKSHOP | Táskafestő workshop a Galimbertik inspirációjáraA kreatív workshopon Galimberti Sándor, Lanov Mária és Dénes Valéria jellegzetes motívumaiból merítve és azokat felhasználva készíthetik el a saját vászontáskájukat, majd haza is vihetik „a kiállítás egy darabját”!Helyszín: Csontváry-forduló 18.00–22.00 ZENE | Turcsányi Janka és Gábor-Nagy Nóra zongoraművészek négykezes koncertjeTurcsányi Janka és Gábor-Nagy Nóra zongoraművészek együtt végezték el előbb a Bartók Konzervatóriumot, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet, és nemcsak közös munkájuk töretlen immáron három évtizede, hanem a barátságuk is. Hasonló a zenei szemléletük és ízlésük, s ritka az a harmónia, amely kettejük bensőséges játékából fakad. Repertoárjuk széles skálán mozog, a barokk és a klasszikus művektől kezdődően egészen a 20. századi opusokig szeretnek zenekari művekből és kamara művekből készített átiratokat játszani, s figyelmet szentelnek a kortárs zeneszerzők műveinek bemutatására is.Helyszín: I. emelet, kupolatér
FIKSZ Design Vásár 2024
Petőfi Irodalmi Múzeum - PIM, október 19., 11.
A Hungarian Fashion & Design Agency és a Független Iparművészeti Kortárs Szalon szakmai együttműködésének keretében idén már második alkalommal rendezik meg a FIKSZ Design Vásárt, amely azt a különleges lehetőséget kínálja a látogatóinak, hogy közvetlenül az iparművészektől vásárolhatnak egyedi alkotásokat. Az esemény célja, hogy a kortárs design és iparművészet hazai képviselőit közelebb hozza a nagyközönséghez, valamint hogy teret adjon a tehetséges alkotóknak a bemutatkozásra.A hagyományteremtő jelleggel megvalósuló vásár során közel 70 kiállító várja az érdeklődőket, akik most személyesen találkozhatnak a művészekkel, megismerhetik munkafolyamataikat és inspirációikat. A vásár kínálatában számos művészeti alkotás kap helyet, többek között egyedi porcelán-, kerámia-, üveg-, ékszer-, textil- és bőrmunkák, amelyek mind a kortárs design szellemiségét tükrözik. Emellett hazai divattervezők legújabb, izgalmas kollekciói is bemutatásra kerülnek, lehetőséget kínálva arra, hogy a látogatók elsőként ismerjék meg a legfrissebb trendeket.Bíznak abban, hogy a rangos esemény révén a kortárs magyar design és iparművészet még nagyobb figyelmet kap, miközben a látogatók olyan egyedi és maradandó műalkotásokkal gazdagodhatnak, melyek egyedülálló és tartós értéket képviselnek. A rendezvény díjmentesen látogatható!
Bodonyi Emőke nyitó kurátori tárlatvezetése
Műcsarnok, október 19., 16:00
A tárlatvezetés során nemcsak az egyes alkotások megszületésének körülményeit ismerhetitek meg, hanem lépésről-lépésre követhetitek azt a belső logikát, amely mind a mai napig jellemzi ezt a következetesen alakuló életművet. A kiállítás kurátora hosszabb ideje foglalkozik Farkas Ádám munkásságával, számos jelentős kiállítás rendezésében közreműködött, és a művészről szóló, 2017-ban megjelent monográfia szerzője.
Műcsarnok
Álom logika | Szerényi Gábor grafikái
Műcsarnok, november 10-ig
Szerényi Gábor sajtógrafikus, karikaturista, autonóm művész. És benne „még sokan mások” együtt teljesítik ki egy alkotó, közéleti szerepvállaló ember arculatát. Derűsen bölcs hangú, de szarkasztikusan fogalmazó író is, és ha hívták, sokszor, sokáig volt népszerű televíziós kulturális-művészeti műsorok arca, szerkesztője.Honnan jön mindez? Gondolom, ezzel ő is egyetért: a 20. századi közép-európai história az emberre mért sorscsapásaival alkotó energiáinak forrásaivá vált. Tehetsége emocionális többlet. Racionális elemzőként ősei és saját megélt élményeiből, ezek mindig fonák tanulságaiból épít grafikusként és tollforgatóként is impozáns pályát. Talán ez az oka, hogy egyik főtémája éppen a toll, amely rajzaiban megszemélyesül – ha ír, ha karcol.Apai családja Edelényből és környékéről származik. Kocsmárosok, később – a nagyapa korai halála után – édesapja, Emil – a „Papa” – Miskolcon volt könyvelő, majd benzinkutas, sakkozott, operabarát volt, sőt maga is énekelt. A széttartó élethelyzetek, közegek feldolgozásaként mindent megfigyelt, bravúrosan skiccelt, portréit kommentárokkal keretezte. Gábor a karikaturista szakosztály Fonák című lapjában megírta édesapja sorsát, és könnyed rajzaival együtt azt saját világa konkrét előzményeként tette közzé. A fotó előtti kor sajtójában a „rajzolt hír” élettel töltötte meg az írott tartalmat. Hamar kialakult a műfaj kritikai ága is, amelyben a rajzoló gunyoros, személyes kommentárt, gyakran filozofikus véleményt fogalmazott meg, precízen pontos, ugyanakkor torzító vonalakkal. Az újságba szánt rajzok míves technológiáját azonban hamarosan felülírta a gyorsaság. A 20. század néhai élclapjaiban – még a békeidőkben – élte virágkorát ez a bravúrral megrajzolt kritikai kommentár.Béke, ha volt. Az apa, Szerényi Emil a negyvenes évek eleji országrész-visszacsatolások idején még rendes katona lehetett, de a világháború poklát már munkaszolgálatosként élte túl. Felesége és két gyereke azonban áldozat lett; gyermekorvos testvére kivételével minden családtagja Auschwitzban pusztult el. A háború után Emil nem adta fel, újra családot alapított, és eljárt rajzolni a Dési Huber körbe, még a szanatóriumban is rajzolt – eközben a polgári lakást leszeletelték, társbérletté szabták át.Az idősen újra apává vált Emil korán meghalt. Fia, Gábor a „nyócker sajátosan lumpenizálódott” iskolájában problémás tanuló, ezért a Balaton-felvidék gyönyörű kisvárosába, Sümegre küldik, egy patinás püspöki palotában lesz kollégista. Kíváncsi gimnáziumi növendékként sűrűn belátogat a mezőgazdasági szakképzés gyakorlataira is. Ha ma visszagondol arra, hogy kik hatottak rá, a sor élén persze Maulbertsch neve áll, akinek freskóit a sümegi katolikus templomban csodálhatta. Ugyanebben az időben Marcel Gotlib francia rajzolóval kerül levelező kapcsolatba, a korszak népszerű képregény-újságja, a Pif rajongójaként. (Micsoda véletlen: Gotlib magyar származású...) Lázad. Vágyakozik Pest után. Tankönyveinek oldalai közé képeslapokat rejt, azokon egy csipet Gellérthegy, egy slukk Lánchíd.Az iskolai szigorral kikényszerített sűrítő képzelet, képi költészet jellemzi későbbi munkásságát is: tollak, nyakkendők, óraszámlapok, banális tárgyak kelnek életre rajzaiban újra és újra. A tanfelszerelésbe besorozott körző rendre a keze ügyébe kerül, és megrajzolt, meghitt modellé változik. Szerényi már Sümegen mindennapi életének tárgyaiban keresi a barátokat. Vekerdy Tamást idézem: „…és figyelmében valami várakozás feszül / Az nem lehet, hogy csak ennyi… / Az nem lehet, hogy csak ennyi a világ. / Sunt lacrimae rerum, van a tárgyaknak könnyük, mert úgy látszik, lelkük is van… / Meg-megnyílik – két sor között – az ég? / Rejt-e valamit az elviselhetetlen, megunt, mégis szeretett világ? Ha igen, ha bármit, már jó.”A gimnázium harmadik osztályát már a budapesti Eötvös esti tagozatán végzi el, mivel a család anyagi helyzete miatt dolgoznia kell: az Astoria londinere lesz. Majd a Városépítési Tervező Intézetben műszaki rajzolóként vállal munkát, ahol abban az időben Makovecz Imrének is műterme van. Kós Károly könyveit bújja, összebarátkozik Hernádi Gyula íróval, aki a históriát kreatív szarkazmussal szemléli. Megtanul szitázni, térképeket és grafikákat nyomtat. És készül a Képzőművészeti Főiskola felvételijére – a 1973. március 15-i tüntetések után a „bennfentesek” biztosítják arról, hogy hiába. Ennek megfelelően kezelik őt a sorkatonai szolgálatnál is. 1975-től a Ganz-MÁVAG Művelődési Ház „kreativitási szakkörébe” jár, amelyből a karizmatikus kísérletező művész, Erdély Miklós vezetésével később a Fafej, majd az Indigo csoport lesz. 1978-ban a Fiatal Művészek Klubjában egy ön-kiállítás részese: társaival beköltözik az alagsori kiállítótérbe, amolyan első művészeti valóságshow a tervük. Mindent megrajzolnak, még a bejelentőlapokat is, ám zárórakor kiterelik őket a saját kiállításukról. Sok művészbarátja van, ő maga a társaság, a humoros kommunikáció fenegyereke. Egyikük, Olajos György viszi az akkor kiváltságosan kezelt irodalmi hetilaphoz, az Élet és Irodalomhoz. Ott nem kisebb személyiség, mint Nagy László költő a szinte intézményként tisztelt képzőművészeti rovat vezetője; Szerényi máig mestereként gondol rá. Nagy László javasolja neki, hogy hagyjon több levegőt a főtémáinak, a „spirituális agglomerációnak”, és kihalássza Szerényi mappájából az általa befejezetlennek vélt rajzokat.A rendszerváltásig, 12 éven át szinte elrejtőzve ír termelési riportokat, munkásportrékat az EGYT (ma EGIS) gyógyszergyár újságjánál (ahol korábban, ’56 után félreállítva Örkény István is „dolgozhatott”). Közben külsősként sokfelé ad le rajzot; egészen máig publikál a Magyar Nemzetben. Majd jókora szünet után, idén, a 70. születésnapjára – Sinkó István méltatásával – az ÉS egy teljes lapszámnyi helyet ad grafikáinak. Évek óta író, rajzoló munkatársa az Országút – Művészet / Tudomány / Közélet című periodikának, illusztrálja a győri Széchenyi István Egyetem Jog-Állam-Politika című szakfolyóiratát. A tavaly újraindított, de csak 11 lapszámot megélt szatirikus Ludas Mátyás is közli karikatúráit. Nagy kedvvel dolgozik, hiszen szeret örömet okozni közönségének, de erre csak Wehner Tibor elemzése után jön rá. Úgy látja, hogy a tárlatok szűkebb publikuma helyett jobban kedveli a szélesebb nyilvánosságot, mivel a sajtóban egy-egy grafikája személyesebb, szinte intim közegbe, olvasói kézbe kerül.Szerényi a múlt évszázad utolsó és az új első negyedében rajzban és szóban – mint rádiós-tévés is – kedvvel merül el, aki ismeri személyesen, tapasztalja is: lubickol a hírek visszásan fonák, mégis derűs értelmezésében, közvetítésében. Ránk bízza az élesen vagy érzelmesen felvetett „probléma” olvasatát: egy magas filozófiai, vagy egy laposabb ívű közéleti értelmezést. Évtizedek óta folyamatosan így tesz. Könnyed vonalaival, kiemelő folthatásaival elbűvöl, felelősségteljes gondolkodásra biztat. Szerényi Gábor munkája és személyisége a néhai polgári Budapest asztaltársaságait idézi – virtuális kávéházakban – noteszlapjain. Műcsarnoki „csak azért is” tárlatán a grafikus-karikaturista örökbecsű műveiből válogattunk Markovits Éva kurátorasszisztenssel és a művésszel.(Szegő György DLA, a kiállítás kurátora)
Hommage - Tiszteletadás | Keserü Ilona kiállítása
Műcsarnok, január 26-ig
A kiállításban kiemelt hangsúlyt kap a tiszteletadás gesztusa. Az életmű rendkívül gazdag abban a tekintetben is, hogy fontos mestereknek, pályatársaknak, elméleti szakembereknek, költőknek állít emléket egy-egy kép erejéig. „Egész munkásságomra nézve érvényes az a törekvésem, hogy folytatása legyen nagy elődeinkének, a Mesterekének, akiket fiatalon annyira tiszteltünk, kérdeztük és hallgattuk őket. Éppen a nyilvánosság fogyatékos volta miatt volt szükségünk azokra az összejövetelekre, beszélgetésekre a hatvanas években, amikor elmehettünk például Korniss Dezsőhöz, aki akkor készítette korszakalkotó illuminációit, és mindnyájan tudtuk, hogy nagy művészet születésének tanúi vagyunk.” Ugyanakkor saját korábbi munkásságára is folyamatosan reflektál az alkotó, visszatér motívumokhoz, formákhoz, színkombinációkhoz és gondolatkörökhöz. A kiállítás három részre tagolódik. Az első teremben szerepelnek azok a képek, amelyek a tiszteletadáshoz kapcsolhatók, vagyis a mesterek, szellemi barátok, rokonok alakjára, munkájára, hatására való reflektálások. Ezek a munkák főként nagyméretű festmények és festett, rajzolt, tussal készített portrék. A második teremben a Hang-szín-tér című hanginstalláció kap helyet, amelyet a művész Vidovszky László zeneszerzővel közösen készített. A harmadik teremben pedig olyan képeket állítunk ki, amelyek a művész saját munkásságának állítanak egyfajta emlékművet. Festmények és grafikai lapok, amelyek újabb és újabb feldolgozásai egy motívumnak, témának, színállásnak, mint a Szuszék-tanulmányok, az Üzenet sorozat, a Képződő tér egyes lapjai és festményei, vagy az Utókép problémakörét körüljáró alkotások. Ebben a teremben a válogatással azt szeretnénk érzékeltetni, hogyan mutatkozik meg egy életműben az önreflexió, a saját művészi személyiség és a saját munkásság iránti elkötelezettség, a művészi szerep tudatos felvállalása. „Az emberben egy szakmához való tartozás lassan épül ki – hogy én festő vagyok, hogy festő leszek –, az ember megérti, hogy itt egy több ezer éves tevékenységről van szó, az emberiség egy sajátos ágazatához való tartozásáról, ami lényegét tekintve nem nagyon változott az idők során. És ennek a tudata sok olyan emberben nincs meg, aki művészi alkotómunkával foglalkozik.” (Kondor-Szilágyi Mária PhD, a kiállítás kurátora)
Kőben, fában, fémben… | Farkas Ádám művészete
Műcsarnok, október 18-tól
A kortárs magyar szobrászművészet egyik legkiemelkedőbb, nemzetközileg is elismert képviselője, Farkas Ádám (1944) kiállítása az eddigi hat évtizedes életmű jellegzetes fordulópontjait, formai átalakulásait emeli a középpontjába. A régi alkotások mellett szereplő legújabb, köztük a 2024-ben készült plasztikák nemcsak az alkotóművészt foglalkoztató legfrissebb szobrászati kérdéseket reprezentálják, hanem a gesztus teremtő értékét kihangsúlyozva elősegítik a korábbi évtizedek munkásságának újraértelmezését. A természet és a művészet szoros egymásra hatása, a közös törvényszerűségek megragadása kiemelten fontos Farkas Ádám gondolkodásában, és ez organikus absztrakt szobrászatának nemesen egyszerű, ugyanakkor összetett formavilágában és jelképiségében szintén érvényre jut. A kiállítás célja, hogy a rendkívül logikusan építkező munkásság belső mozgatóerőit, eszmei hátterét is bemutassa. Az 1960-as évek végétől induló, majd egymást követő alkotói periódusok emblematikus szobrai és grafikai lapjai mellett a jelentősebb köztéri műveket, tájplasztikákat reprezentáló fotók is helyet kapnak. A Farkas Ádám művészetét végigkísérő jellegzetes formai átalakulások ugyanis minden műfajban jól követhetők, legyen az kisplasztika, köztéri alkotás, politikai emlékmű, épületeken elhelyezett alumíniumrelief, városrendezési terv, land art jellegű munka, síremlékplasztika, érem, rajz, vagy szerigráfia. A korai figurális szobrok, majd a női test formarendjéből kiinduló organikus absztrakt nyelvezet, a hullámvonal alapú művek, a geometrikus és organikus plasztikai rendszerek, valamint a különféle formák kapcsolatait analizáló alkotások megszületését nemcsak plasztikai megfontolások eredményezték, hanem egy különleges életszemlélet. A természethez közeli látásmód és törvényszerűségeinek megfigyelése következtében a különféle szobrászati anyagok sem pusztán nyersanyagot jelentenek a szobrász számára. A természettel való szerves kapcsolatuk az alkotómunka során szintén hangsúlyt kap, melynek jelentőségét e kiállítás kapcsán Farkas Ádám a következő szavakkal foglalta össze: „Az anyagok sorrendjét a három anyag eredetéhez kapcsolom: a kő a létező anyagok ősi sűrítménye, a fa a földi élet fenntartója, a fém az ember eszközfabrikáló, éltető és pusztító ügyességének gyümölcse. És ha már boncolunk: a gesztus a teremtés dinamikus pillanata, az árnyalat a fény és árnyék végtelenségéből merített rend-variáns.” Ez utóbbi gondolat a kiállítás harmadik termében válik leginkább szemléletessé, ahol a műtermi hangulat megidézése a figyelem középpontjába emeli az anyagot és az azzal párbeszédet folytató művészt: azt a cselekvő akaratot, a gesztust, ami létrehozza és megteremti a szobrot. (Bodonyi Emőke a kiállítás kurátora)
A kor falán | Kulinyi István naplója
Műcsarnok, október 25-től
„Tudom, hogy a művészet megváltoztathatja az életeket – megváltoztatta az enyémet – és remélem, hogy a művészet a világot is megváltoztathatja.” (Vincent Namatjira) Kulinyi István 1945-ben született, tanulmányait a Képzőművészetinél akkoriban jóval szabadabb gondolkodású Iparművészeti Főiskolán folytatta 1968 és 1973 között. A Bauhaus szellemiségéhez közelebb álló oktatás a széleskörű művészeti alkotótevékenység átfogó, univerzális értelmezésekre adott lehetőséget, amelyek pályája során a világ jelenségeire érzékeny, azokra reflektáló, problémafelismerő és megoldást kereső, sokoldalú és kísérletező művésszé tették Kulinyi Istvánt. Kiállításának fókuszában autonóm művészeti alkotásai állnak, amelyekben ugyanakkor a teljes grafikai és tervezői technikai eszköztár tapasztalata és gazdagsága is megmutatkozik. A bemutatott anyagban az elmúlt 4-5 év társadalmi és egzisztenciális jelenségeire reflektáló, kvázi naplóként alkotott munkái szerepelnek, festmények, digitális alkotások, fotók, videó-morzsák és versek, valamint az életmű korábbi alkotásai, mai utódaival együtt helyezve párbeszédbe. Munkái sokszor digitálisan és manuálisan festett táblaképek, amelyeken keverednek a figurális, a lírai absztrakció és az expresszív gesztusfestészet formai elemei. Rendszerint ciklusokban gondolkozik, hisz a variáció mint alkotói gondolkodás módszerében, a lényeg újabb és újabb formában, elrendezésben, más eszközökkel való ismétlésének problémamegoldó erejében. Pályafutásának kiemelkedő állomásai a játékok, a szakmai könyvek, grafikai és architekturális tervei, mint például az egykori Pannon GSM telefontársaság épülete előtti hatalmas acélfejek, vagy az Építészeti Múzeum homlokzatának murális terve. Nevéhez fűződik a Kempinski szállodalánc illusztráció-sorozata, vagy az 1986-os Liszt-centenárium plakátja. 1994-ben Munkácsy-díjat kapott, 2020-ban Magyarország Érdemes Művésze lett, 2006-ban MAOE életműdíjat nyert. Designeri munkássága mellett művészeti közéleti, jobbító szándékú közösségi feladatokat is vállalt, így lett az Artplay kreativitást formáló képzőművészeti játékok fejlesztésére indított alkotóközösség, vagy a szélesebb programú Magyar Design Kulturális Alapítvány megalapítója, miközben a napi folyamatos autonóm és kísérletező művészeti tevékenysége ugyanúgy kiterjed a fotó, a videó, vagy a líra általi valóságábrázolásra, sokszor képeinek írásos vetületeként. Kulinyit mindig is a világot döntően befolyásoló drámai események miértje és hatása foglalkoztatta. Az az eseményeket befolyásoló, egyedi morális emberi döntésekből sorssá és jelenséggé formálódó tényező, amely az emberiség javára válik vagy pusztulását idézi elő. Fiatal korában az 1969-es holdra szállás, később a 2001. szeptember 11-i terrortámadás, az utóbbi évek munkáiban a Covid-járvány, a klímaválság és a háború. A Műcsarnokban szervezett jubileumi kiállításának anyaga is a súlyos valóság rendkívül érzékeny élő szenzoraként mutatja be őt. kurátor: Garami Gréta