A pc és az összes ebből származó felfogás/doktrína alapvetően arra épül, hogy a felnőtt emberek gyakorlatilag nagyra nőtt gyerekek, akiket óvni kell egymástól és akár saját maguktól. Ezen felfogás szerint az emberi tömegek egymáshoz való viszonya megbízhatatlan, veszélyes, felülről kontrollálandó. Kérdés mi a viszony akkor a demokráciához, ahol az egyenlő jogú, különböző emberek, akik elvileg veszélyesek egymásra és akiket óvni kell egymástól döntenek mindenki sorsáról... Nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez a paternalista miliő felnőtt polgárokként kezeli az embereket, azok minden kiküszöbölhető és ki nem küszöbölhető hibájával együtt. Nyilván ezért is indoktrinál minden lehetséges pillanatban, hiszen a társadalmilag gyerekek rászorulnak erre. A társadalmilag felnőttek viszont nem.
Egy társadalom a marxista elmélettel ellentétben nem oszthatatlan osztályokból áll, akik érdekkonfliktusaik révén szükségszerűen konfliktusban állnak egymással. Régen persze fel lehetett állítani világos, egymástól elkülönülő csoportokat, de ma már Nyugaton nincs érdemi különbség például a munkásosztály és a középosztálynak nevezett rétegek között, ezek alapvetően egybeolvadtak (sőt, a valamikori munkásréteg mai maradványai inkább lettek újjobboldaliak, míg az egyetemi katedrák váltak újmarxistává). Ezért is menekül az újmarxizmus ilyenfajta posztmodern pótcselekvésekbe, elvesztve a régi bázisát új harcokat és új bázisokat keres magának, akár a többségi társadalommal szembehelyezkedve (mindeközben persze kiegyezve a tőkével, ezért is új, mert a hagyományos marxizmusba ez a koncepció nem férne bele).
Egy társadalomban nem gondolom, hogy a kisebbségeket az őket megillető jogaikon kívül bármiféle védelemben kellene részesíteni a többségi társadalommal szemben, a kettő egy komplex társadalmat alkot és a kisebbség-többség felosztás is túl plasztikus, esetleges. Az emberek önzőek és maguknak akarnak jót, különjogokat, kiváltságokat, nem a nem létező osztályaiknak, adott esetben egy alsóközepes polgár okozhat annyi kárt egy jobb módú polgártársának, mint fordítva, ezek nincsenek kőbe vésve, ahogy az emberek jelleme sem.
Ezenfelül a demokratikus berendezkedés pont arról szól, hogy a társadalom egészének figyelembevételével és tiszteletben tartásával a többség akaratát képviseli, az emberek ezért mennek el szavazni és ezért nyer(nek) a többségi szavazatokat kapó párt(ok). A népszuverenitás elve a társadalom többségét adó társadalmi akarat nyomán körvonalazódik, nem kisebbségi előjogok, pozitív diszkriminációk, kvóták és miegymások mentén. Egyébként ha tutujgatásra rászoruló gyerekekként kezeljük a felnőtt egyéneket, akik ha nem szabályozzák őket szorosan a mindennapi életük során, ha nem szabnak számukra felülről millió etikai szabályt akkor bajt okoznak, azok milyen alapon mennek el szavazni és mit várunk a döntésüktől, mennyire autonóm és felelős az ilyen döntés?
Az USA-ban látható folyamatok összetettek, többrétegűek, az újjobboldal jelenlegi dominanciájához nem kis mértékben járult hozzá a progresszió agresszív térnyerése, annak a mögöttes, képmutató jellege (a felülről vezérelt, felsőközepes új forradalom) és az ebből fakadó irritáció. Abban mindenképpen van felelőssége a woke-nak és az egész irányzatnak, hogy ez a fajta identitáspolitika ennyire felpörgött mára és hogy mostanra megképződött vele szemben a populista ellenpólusa, amit a 10-es években az internetes felületeket leuraló progresszívek talán el sem tudtak képzelni. Persze 16-20 között már működött az első Trump-kormány, de ezt idáig mindig is egy rendszerhibának fogták fel a jóemberkedő tömegek, nem ok-okozati válaszreakciónak.
Egyáltalán nem gondolom, hogy a pc nélkül bárhol elszabadulna a pokol, ezt a pc ideológiáján kívül (ami persze természetéből fakadóan dogmatikus) semmi nem állítja és véleményem szerint a The Office-ban sem a pc miatt nem szabadul el a pokol. Számtalan nyugati közösség él együtt a pc elvei nélkül és nem tör ki a káosz, a kulturáltság sokkal alapvetőbb eleme a kooperációnak. A civilizációnk sem a pc köré szerveződött, hiszen a pc a posztmodern egyik manifesztuma, ami tekintve a múló időt igen rövid és ebből a szempontból nem jelentős.

Értem a véleményed. A PC es a woke célja is eredetileg az, hogy egymástól ha lehet, megóvja az embereket egy nagyobb közösségben. Értelemszerűen főleg a kisebbségeket a többségtől, a gyengébbeket az erősebbektől. Ez a cél sajnos mindenképp indokolt, ugyanis minél nagyobb a tömeg, annál alantasabb késztetések kerülnek előtérbe. A megvalósítás módja pedig sajnos nagyon valóban nagyon félrement, és ez jelentősen hozzájárult ahhoz, amit most látunk Amerikában.
A valóságban a The Office-ban látható , a show kedvéért nyilván valamennyire eltúlzott kreténségek inkább nagyobb irodákra jellemzőek, ahol a fluktuáció is nagy. Egy max tizenakárhány fős közösségben, viszonylag szűk térben, még vakamennyire odafigyelnek az emberek arra, hogy ha utálják is egymást, elviselhetetlenné ne tegyék a légkört. De ahol ennél is többen vannak összezárva és jönnek-mennek a kollégák, ott bizonyos szintű PC nélkül hamar elszabadulna a pokol.
De az Office persze zseniálisan figurázza ki mindkét oldalt egy relatíve kicsi közösségre levetítve.

Értem a tapasztalataidat. Nyilván emberi gyarlóság mindig is volt és talán mindig is lesz, színektől és nemektől függetlenül, amely eseti példákból átfogó igazságokat nem biztos, hogy érdemes levezetni. Én az organikus társadalmi fejlődésben hiszek, nem a társadalommérnökösködésben, a meggyőzésben, nem az indoktrinációban.
Amiben szerintem nem értünk egyet az a pc maga (amely gyerekként kezeli a felnőtt tömegeket és gátolja a szellemi polgárosodást), én nem gondolom, hogy mára lett probléma, szerintem mindig is az volt, a mai állapota csak az evolutív folyamat eredménye, egy stáció. Nem jó, vagy rossz pc, hanem a pc, avagy mai nyelven progresszió/woke, ahogy tetszik.

Valóban megkapja a PC is a magáét finoman, de nekem úgy tűnt, inkább azt mutatták meg, hogy igazából senki nem veszi komolyan a sértő sztereotípiák felszámolását, még azok sem, akik a céges előírások miatt erőltetik. Én pont egy amerikai multinál dolgoztam a 2000-es években, és itt nagyon átjött élőben is, amit az Office mutat, nyilván kisarkítva, de sokszor karcolva a tényleges céges hétköznapokat: hogy persze a céges előírásoknak meg kell feleni, megvannak a diversity-inclusion tréningek, stb. de valójában még a managerek is ugyanolyan szexisták meg rasszisták, mint bárki, ha egymás közt vannak, és nem kell attól félni, hogy valaki árulkodni fog a HR-nél.
Mára már persze maga a PC is probléma lett.

Mint szituációs komédiában vannak benne túlzások, de azt gondolom ha ezek nyilván reflektálnak is bizonyos létező jelenségekre, inkább görbe tükröt tartanak a befogadó felé. Kétélű fegyvernek gondolom, a sorozat valós kérdésekre épül, de az azokhoz kapcsolódó sztereotípiákra is rájátszik, kifigurázza azokat. És a kulturális alapvetések megtartása mellett nem igazán akar megfelelni, inkább a saját feje után megy. Ez vagy tetszik, vagy nem tetszik a nézőnek.
Természetesen másik kor gyermeke, ebből fakadóan a sorozat alatt olyan mértékben nem tombolt a jóemberkedés mint ma, de a polkorrekt dokrtína már akkor is jelen volt és korábban is létezett, amire többek között reflektál a széria. Nem állítottam, hogy a túlérzékenyítést/túlérzékenységet figurázza ki, hiszen az ma dúl, inkább azt, hogy a maihoz képest takaréklángon égő akkori pc-t is milyen intelligensen figurázta ki.

Lentebb írtam, hogy engem is rettentően zavar az office szó "hivatalként" fordítása, hihetetlen, hogy folytatólagosan nem esett le a magyar fordítóknak, hogy sem az Office space film, sem az Office sorozat nem hivatalban, hanem céges irodában játszódik, és magyarul rohadtul nem ugyanaz a kettő, hiába használja az angol mindkettőre ugyanazt a szót.
A többit illetően, szerintem az Office pont nem a túlérzékenységet figurázza ki, hanem ellenkezőleg: a nagyon is létező munkahelyi szexizmust, homofóbiát, rasszizmust és hasonlókat, amiket sokan annyira természetesnek vettek-vesznek, hogy észre sem veszik, hogy gáz, amit csinálnak. Sőt, még rontanak a helyzeten azzal, hogy a céges elvárásoknak megfelelni akarván, jóemberkedni akarnak az inkluzivitással, de agyi, és legfőképp érzelmi intelligencia híján ezzel inkább csak még jobban elefántok lesznek a porcelánboltban . Ezzel együtt természetesen a mai kor túlérzékenysége és sértődés-kultúrája is egy létező probléma, mert -mint általában minden- ez is túl lett tolva. De az Office még magát a kiinduló problémát figurázta ki, nem a túlzott PC-t.

Egyébként, A hivatal? Ki fordította ezt a címet magyarra anno, a DVD-játékos fordítója? Efelett nem lehet napirendre térni... Az iroda volna az adekvát fordítás. Szerintem egyébként remek a hozzá készült magyar szinkron és magyarul, vagy felirattal, de még mindig a legjobb vígjátéksorozat ami létezik. És mivel az a nyelvi és gesztusokból következő kommunikáció, amitől ez a darab megtalálhatta a saját hangját és az lehetett ami, már az USA-ban ki van rekesztve a köznyilvánosságból (melyik sorozat visszatérő poénja lehetne ma az, hogy ,,That's what she said''...), már nem is nagyon várható ilyen minőség. A 2000-es évek egy alapvetően felszabadultabb korszak volt, ért mondani is valamit és viccelni dolgokkal, ma ez elveszőben van. Ironikus, hogy egy nem "érzékenyített" (indoktrinált) korszakban mennyivel érettebbek és minőségibbek voltak a tömegkulturális alkotások, csak nem arról van szó, hogy az (el)infantilizált polgárok szorulnak az érzékenyítésre (akik képregényfilmeken és hasonló szemeteken szocializálódtak jó fogyasztóvá), máskülönben semmi szükség rá egy felnőtt, polgári társadalomban?

Most néztem végig, és zseniális. Néhol kicsit túltolt, néha szenvedős, de összességében nagyon jó! DE! Borzalmas-borzalmas-borzalmas a szinkron! Teljesen elvesznek az eredeti hangok karakterei. Csakis feliratosan szabad nézni.

Én most, 2024-ben fedeztem fel 11 évvel a vége után, és nem bántam meg, a 9 évad minden percét imádtam. Szerintem az tudja igazán szeretni az ehhez és az Office space-hez (Hivatali patkányok) hasonló vígjátékokat, aki hozzám hasonlóan dolgozott ilyen (multi)céges irodai környezetben a 2000-es/2010-es években. Az látja, hogy bizony az ottani mondennapok valóságából és valódi karakterekből merítenek ezek. Sok poén csak így ül igazán.
Mára már az a fajta irodai környezet a covid és a home office elterjedése miatt letűnőben és átalakulóban van, ami nem is baj. Így lassan ezek az alkotások egyfajta korrajzként is működnek majd.
A finálét kicsit meg is könnyeztem, hiszen ha valaki ennyi évadot és epizódot tölt el a szereplőkkel, az maga is már régi ismerősökként búcsúztatja a Dunder Mifflin cég irodarészlegének csapatát. A végére minden szereplőt meg lehet szeretni a maga szánalmasságával, pszichopátiájával, bogaraival együtt, erről a forgatókönyvírók gondoskodnak.
Sok helyen írják, hogy Steve Carrel távozása után abba kellett volna hagyni és a nélküle leforgó utolsó két évad már nem az igazi. Én ezzel nem értek egyet. Tény, hogy Michael Scott karaktere köré volt építve az egész, de ha nem hagyja ott a vállalatot, talán már sok lett volna belőle. A helyére beugró vendég-és egyéb szereplők viszont jól állták a sarat, tudtak új színt vinni a sorozatba, és a régi főszereplők is el tudták vinni az utolsó két évadot a hátukon a fináléig.
Ami zavar, hogy -noha eredeti nyelven néztem- nem tudok kibékülni az office szó "hivatalnak" fordításával. Ez zavar a Hivatali patkányok filmnél is. Itt egész egyszerűen nem hivatalokról van szó, hanem vállalati irodákról, nem tudom megérteni, miért fordították mégis így.

Beszélgetésünk a sorozatról: https://youtu.be/VktrCF5DCa8