Egész Hollywood ott hevert a lábai előtt, a legjobb szerepeket kapta, de sok volt rajta a nyomás, vagy gyerekkora ütött vissza, de a srác elbaltázta. Most mégis visszatért a Borg/McEnroe-val.
Rick Deckard a lézerfegyverét szorongatja, alatta Rachel, a gyönyörű android mered a semmibe, kezében füstölgő cigarettával a film plakátján. De melyik poszterről is van szó?
Könnyű a hónapot összefoglalni: jön a Szárnyas fejvadász 2049! És lesz persze más is, mint a My Little Pony film, de a lényeg mégiscsak az. Jön a Szárnyas fejvadász 2049!
Bánjunk jól a feleségünkkel, üzeni a veretes irodalmi feldolgozás, mert az nem akármilyen bosszút állhat, a viktoriánus kor Angliája pedig remek háttér egy ilyen történethez.
Az Anna and the Barbies 2016 novemberében a Fővárosi Nagycirkuszban tartott lemezbemutató szupershowja hálás téma egy jó kis doksihoz, amiből ugyan nem tudunk meg többet a zenekarról, de a hangulat átjön.
A fotómodellből lett, 45 évesen is bombázó színésznő született komika, de a kicsit karcosabb, bevállalósabb fajtából, amit két pikáns vígjátékkal és pályaindító filmjével bizonyít a hétvégén.
Más az, amit eltervezel, és más az, ami végül megtörténik, fedi fel az élet titkát az egyik főhős, és látszik, a filmben mindenki elhiszi, hogy ez így itt és most először hangzik el. Mindez persze New Yorkban!
Szerintem a történetre már senki sem emlékszik, csak arra, ahogy Kate Upton és az ő mellei végigfutnak a tengerparton. Ami csak azért furcsa, mert ezt a filmet nem kanos pasiknak csinálták.
Az apró termetű, törékeny színésznőt nem feltétlenül a vadnyugat hőseként képzeli el az ember, de adjunk neki egy kellékpuskát, egy poros tanyát és egy bő szoknyát, és megmutatja, mit tud!
Mármint tulipánhagymával, amiért annak idején egy házat is lehetett venni, aminek okát ma már nehéz értelmezni. Ahogy ezt a filmet sem könnyű megérteni, és nem azért, mert bonyolult.
A jól ismert bibliai történetet dolgozza fel a magyar-izraeli koprodukcióban készült új, egész estés rajzfilm, amelynek animációs rendezőjével, Pálfi Zsolttal beszélgettünk a produkció születéséről, az ő szerepéről és magáról Salamonról.
A művészfilmekben valaki mindig hazatér, hogy akaratlanul is szembenézhessen a múltjával, és ehhez néha elég 8500 euro és pár underground zenész. Meg a holland filmakadémia.
Az elmaradt sajtónapért különös performansszal kárpótolta az újságírókat Reisz Gábor és új filmjének stábja; a legfontosabb helyszínen játszottak el élőben mozzanatokat a Rossz versekből.
Bár a film úgy is működik, mint egy jó skandináv krimi, valójában egy tipikusan közel-keleti történetet látunk, amely az egyiptomi forradalommal párhuzamosan bontakozik ki.
A színházról jó filmet csinálni, hiszen adja magát a téma, a tömény művészet és a túltengő ripacskodás egy összezárt közösségen belül, de mit kezd ezzel egy fiatal elsőfilmes?
Ha az előző hétvégén gyönyörű nőket ajánlottunk a hétvégére, akkor illő, hogy most ugyanezt jó pasikkal tegyük. Három különböző generációból.
John Fowles regényéből a Csehszlovákiából menekült Karel Reisz készített igazi filmirodalmi klasszikust, de ehhez kellett az ekkor még szexszimbólumnak is beillő Meryl Streep is.
A prolisrácból lett sármos angol szuperügynök, Töki újra az ujja köré csavar minket, de szó szerint, nem maradnak el az elképesztően megkoreografált akciójelenetek sem, és van, akit feleslegesen sirattunk el.
Íme, a film, amelynek rendezőjéről azt hittük, hogy ő lesz a következő Scorsese, de Antoine Fuqua azóta is képtelen volt a Kiképzés sikerének legalább a közelébe érni. Igaz, ez másnak se nagyon jött össze.
Ez kérem a nyár meglepetésfilmje, ami úgy 5 és fél millió dollárból készült, és több mint 50-et hozott, tulajdonképpen megérdemelten. És ezt én is csak most tudtam meg!