A töltött káposzta és a bejgli után nyilván nem a Sátántangót fogja nézni az ember egzisztencialista kérdéseken rágódva, hanem egy habkönnyű ünnepi komédiát szép emberekkel.
A fogságban felnőtt, cirkuszi attrakcióként tartott, majd magától festeni tanuló gorilla igaz története jó pár tanulsággal szolgál, de főleg azért szeretjük, mert gyönyörűen van elmesélve. Meg viccesen is, de nem túl viccesen.
Egy vidéki gimiben nem engedik, hogy egy lánynak egy másik lány legyen a párja a bálon, mire egy rakás liberális Broadway színész szabadul a településre. De ki fog nyerni, és kinek van igaza?
Vegyünk filmes ajándékot filmszerető barátainknak, rokonainknak és azoknak, akiket kihúztunk a kalapból! Íme, néhány hasznos, vagy legalábbis szórakoztató tipp, rögtön tíz!
Guy Ritchie merészen értelmezte újra a legendák történetét, talán kicsit túl merészül, így Arthur király - A kard legendája nem lett kasszasiker a mozikban, de újranézve sok meglepetést tartogat.
Bár a brit színésznek két filmre szóló szerződése volt az amerikai gyártó céggel, az már az első forgatásnál becsődölt, így a Káoszt úgy kellett fillérekből, fele idő alatt összecsapni, de ez alig látszik rajta. Legalábbis szerintünk.
Hara Aso mangájának élőszereplős Netflix adaptációjában ott van a jó ötlet, az izgalom és a kegyetlenség, csak nem megfelelően adagolva. Az ilyennek vérben kéne tocsognia...
Nehéz a filmproducerek élete, mert a rendezők problémásak, a stúdiók kekeckednek, a színészek igényeskednek, a konkurencia pedig mindig lesben áll, és akkor a magánéletről még nem is beszéltünk.
Már a címből lehetett tudni, hogy a film rossz lesz, nem úgy, hogy elrontották, hanem úgy, hogy talán bele sem kellett volna kezdeni a pozitív gondolkodás mantrázásába.
Volt, amikor a rendező menet közben írta át a történetet és ejtette a főgonoszt, volt, hogy maga nem értette a lényeget, és előfordult, hogy jó ötletnek tartotta összezárni a stábot egy rakás oroszlánnal.
Ezt a kérdést hősünk, aki egyben a film rendezője, nem hétpróbás bűnözőknek teszi fel, hanem közvetlen hozzátartozóinak, akikről sorra rettenetes dolgok derülnek ki. És ez csak az eleje.
A Cloverfield (2008) egyszerre egy szörnyfilm, katasztrófamozi, egy baráti társaság története, amiben még egy kis romantika is van, illetve kézikamerás mozgóképes kísérlet, illetve egy ínyenceknek való filmsorozat első darabja.
Dr. Quincy Fortier valóban fantasztikus eredményeket ért el termékenységi klinikáján, a hozzá forduló nők többsége hamarosan teherbe esett, csakhogy a doktor úr nem a férj, hanem a saját spermáját használta, és ez még csak a sztori eleje.
Az amerikai (2010) igazából nem krimi, bár vannak izgalmas részei, teli van fegyverekkel, akadnak fordulatok, de valójában egy élete fordulópontjához érő férfi története.
Azért nem mondjuk, hogy QT 143 másik filmből és sorozatból lopta össze a Kill Billt, mert emberünk elképesztő módon szerette és tisztelte az eredeti műveket, amit pedig összerakott, az zseniális.
Így írják le a világ egyik legsikeresebb reklámfilmes rendezője, Mark Toia első játékfilmjét, amelyben egy rakás katonai célokra kifejlesztett robot rendez ámokfutást. Elég látványosat!
A közeljövőben mutáns rovarok és kétéltűek uralják a világot, az emberiség a föld alá szorul, de van egy srác, aki úgy dönt, lesz, ami lesz, megkeresi a 7 éve nem látott csaját. Ami elég nagy vállalás az óriásvarangyok földjén.
Két lány ugyanabban a házban, de 20 év köztük a különbség. Nem a korkülönbség, az időbeli, és egy vezetékes telefon köti össze őket, így változtathatják meg egymás életét. Amiben jó sok lehetőség lett volna egy szerényebb rendezőnek.
A mexikói Sineolát csak és kizárólag a nevét viselő drogkartell okán ismerte a világ, míg meg nem érkezett ide Diego Armando Maradona, hogy (majdnem) sikerre vigyen egy nyeretlen másodosztálybeli csapatot. Hát nem furcsa történet ez?
Tetszik vagy sem, de a politikai korrektség változásokat hozott Hollywoodban, és az olyan dolgok, amik régen egy film sikerét hozták, ma már sokszor tabunak számítanak. Íme tíz régi kedvenc, amit ma elkaszálnának.