Az ausztrál Mel Gibson csak azért is megnyeri azt a csatát, ahol mind az amerikaiak, mind a vietnamiak győzelmet hirdettek, és mindkét félnek igaza volt.
A DC moziverzum izgalmas vadhajtása az Öngyilkos Osztag egyetlen tényleg izgalmas karakteréről, Joker volt csajáról szól, meg az erős nőkről. Gondolom, mert lekötött a pazar látvány.
A kismilliomodik zombifilm után is lehet valamit csavarni a műfajon, ezt bizonyítja az ír A gyógyultak, amelynek hősei egykor élőhalottak voltak, de a jó ég tudja, tényleg újra a régiek-e.
A Cseppben az élet című tévésorozatból összevágott mozifilm Dr. Béres József küzdelmét meséli el az ostoba, rövidlátó és a szabályokhoz mereven ragaszkodó szocialista hatalommal, de magáról a Cseppről semmit sem tudunk meg.
A szociálisan legérzékenyebb brit rendező, Ken Loach hőse ezúttal egy csomagküldő cég munkása, pontosabban alvállalkozója, és pont erről az aprónak látszó különbségről szól a film.
Riadt filmsztárocska állít be az irodalmi babérokra pályázó, csinos pszichiáter hölgyhöz, hogy nagy bajban van, mert olyasvalakivel kavar, akivel nem szabadna. Na, mit csinál a pszichiáter hölgy?
Először is elhozza a Harley Quinn szólófilmet, vagyis a Ragadozó madarakat, aztán jön a Sonic, a sündisznó, ami nagyon kétesélyes, A láthatatlan ember legdermesztőbb változata, meg a környezetvédő Mark Ruffalo.
Guy Ritchie visszatért a gyökereihez, majd gyorsan át is lépte őket: új filmjének hősei már befutott, elegáns gazfickók háromrészes öltönyben, de maga a kissé túlbonyolított történet nagyon is szórakoztató
Jim Carrey igent mond az életre, a gitárleckékre, a koreai nyelvre, az orális szexre, a repülésre, a gördeszkára és Zooey Dechanelre, és teszi mindezt nagyon rövid idő alatt.
Ha a tévés feldolgozásokat nem számítjuk, ez Louisa May Alcott regényének immáron ötödik filmes adaptációja, és eddig Greta Gerwig munkája viszi a pálmát, ha az Oscar-jelöléseket vesszük. Vehetünk persze mást is...
Oliver Stone filmjében nem csak az amerikai foci világát járja körbe, hanem az edzői mentalitást, a sztárjátékosok, illetve a klubtulajdonosok viselkedését, és úgy általában a profi sport nehezen átlátható világát.
A Swallow, azaz Nyelés nem arról szól, amire azok gondolnak, akik rosszra gondolnak, hanem egy terhes nőről, aki ellenállhatatlan kényszert érez, hogy veszélyes tárgyakat nyeljen le.
Van itt gyerek, kutya és nagy mamlasz izomemberek, akiket a kicsik az apró ujjaik köré csavarnak, szóval mi baj lehet? Mondjuk az, hogy az egész köré nem készült egy rendes sztori, és a színészeket nem instruálta senki.
Olyan messze azért nem szaladnék, hogy a klasszikus "félresikerült a csapatépítés" szcenárióra épülő ökörséget jónak nevezzem, sőt, de egy kis marhaság néha egyáltalán nem árt.
Jojo egy kissrác, a Hitlerjugend lelkes, de nem túl vérszomjas tagja a náci Németországban, Adolf pedig az ő képzeletbeli barátja, de milyen barát az, aki azonnal lelép, ha megjelenik egy zsidó, aki ráadásul egy lány?
Sam Mendes monumentális háborús filmje az I. világháború poklába visz el minket, és bár itt is egy testvér megmentése a tét, valahogy mégsem ér fel Spielberg mesterművéhez. El is mondjuk, miért!
Julia a nyolcvanas évek végétől majdnem napjainkig kísér el minket, miközben Brad Pitt vagy éppen Clive Owen a partnere - de pizzát is csinál nekünk, ha kikelt az ellenség ágyából!
A legnagyobb filmsztárok is dróton rángatható bábok, mondja az azóta már némileg elfelejtett Billy Crystal filmjében, és talán igaza is van, de Julia Roberts ritkán volt ilyen szerethető, mint itt.
Taika Waititi nem kevesebb, mint hat Oscarra jelölt, bemutatásra váró gyűlöletellenes komédiájáról és a főhős képzeletbeli barátja, Adolf Hitler bajszáról szedtünk össze néhány érdekességet.
A Vadon egy személyes zarándokút keresztül Amerikán, és hősnője nem csak egy behemót nagy hátizsákot cipel magával, hanem elrontott élete minden emlékét.