Azért az a havas erdélyi táj elég jó háttérként szolgál egy sötét bűntörténethez, ami egy kicsit skandináv, egy kicsit magyar, egy kicsit pedig román, és nagyon izgalmas.
Liam Neeson ugyanazon hétvégén száll szembe az alvilág istenével, az albán maffiával, egy vad farkasfalkával, a múlt bűneivel és egy romlott tinilánnyal, és ne legyenek kétségeink, mindig győzni fog.
Graham Greene legismertebb regényét filmesítette meg Phillip Noyce, arról mesélve, hogyan vették át Vietnamban a franciák helyét az amerikaiak, és hogyan élte meg mindezt egy veterán angol tudósító.
Az egy dolog, hogy Elza és Anna új története szép és komoly dolgokról mesél, olyasmiről, mint az őszinteség, a falak ledöntése és önmagunk megtalálása, de teszi ezt olyan komolyan, ami a szórakoztatás rovására is megy.
És A bombák földjén főhőse mégis attól pörög fel, ha legalább egy éles bomba van előtte, de lehet akár egy tucat házilag barkácsolt szerkezet is, amit egy, a szomszéd házból figyelő pasas egy gombnyomással a levegőbe repíthet.
James Mangold autóversenyzős meséjében minden ott van, ami tényleg jó Hollywoodban, a végtelenül profi technika, a filmkészítés szeretete, az elképesztő hangulatteremtés és persze a legjobb színészek.
A Valan – Az angyalok völgye rendezőjével beszélgettünk a fagyos erdélyi forgatás fizikai és mentális megpróbáltatásairól, az emberkereskedelemről és a film humoráról, mert az is van neki.
A 77 éves Martin Scorsese, a maffiafilmek királya és nem mellesleg az egyik legnagyobb élő rendező megcsinálta a digitálisan megfiatalított Robert De Niro történetét, és nagyon beletalált a dologba.
Azt bármikor aláírjuk, hogy még ma is ő az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb francia színésznő, de sorra jönnek ki olyan filmjei, amikért egyre kevésbé lehet szeretni, olyan karakterekkel, akik kifejezetten idegesítőek.
Emilia Clarke szupercuki ünnepi magánszámát a kritikusok zöme nem csak lehúzza, de kifejezetten utálja, sok néző mégis nagyon szereti, mert hát ilyen egy karácsonyi film.
Mi sem hittük el, hány Bruce Willis filmet vetítenek a tévében a hétvégén, és erre a hosszú listára is csak azok kerülhettek fel, amikben ő a főszereplő.
Tudjuk, hogy a hirtelen öntudatra ébredő, jövőbeli elnyomó társadalom ellenküzdő, többnyire fekete ruhát viselő harcművész hős tulajdonképpen Neo távoli rokona, de együtt tudunk élni ezzel a tudással.
Egy patinás zeneiskolában egy tanár VALAMIT csinál az egyik kislánnyal, és a legtöbben nem akarják elhinni a dolgot. Van, aki nem hisz a lánynak, van, aki ártalmatlannak tartja az egészet, másnak pedig egyszerűen kellemetlen az ügy.
Négy különböző, mégis furcsán hasonló apukát ismerünk meg a TV2 új napi sorozatában, és a legfurcsább az egészben, hogy szinte egyikük sem szimpatikus.
A Drakulics elvtárs apropóján szedtük össze a 2010-es évek szerintünk legjobb hazai vígjátékait, szatíráit és agyament komédiáit. Persze lehet, hogy másnak más volt vicces...
Mike Flanagan egyrészt a horror maestro azonos című regényét dolgozta fel, másrészt Kubrick zseniális Ragyogását folytatta, ami persze maga is King adaptáció volt, és itt már kicsit összekeverednek a szálak.
Ha a játszótéren, a boltban látunk egy magából kikelt gyereket, vállat vonunk, hogy biztosan nyűgös vagy nem kapott meg egy játékot, de mi van, ha a gyerek azt nem kapja meg, ami tényleg jár neki, és senki sem tud segíteni?
Pikáns, kicsit erőszakos és meghökkentő vígjátékok sorjáznak a hétvégén a laza erkölcsű Cameron Diazzal, a bulizni vágyó Rachel McAdamsszal és az egész picike Matt Damonnal.
A Sólyom végveszélyben egy teljesen ismeretlen konfliktus alapján készült, és egy végső soron kudarcba fulladt akciót ábrázol olyan izgalmasan és hitelesen, hogy annak nincs párja.
Megdöbbentő, de igaz, létezik olyan macskafajta, hogy rongybaba, és majdnem Jeremy Renner lett a főszereplő, de akadnak itt más nyalánkságok is az új Stephen King feldolgozással kapcsolatban!