Csak egy ártatlan báránysült, csak egy borkóstolásra kötött fogadás, csak egy furcsán viselkedő stoppos – Roald Dahl minden történetével tudott meglepetést okozni.
Oswald, a tankönyvraktár, a Zapruder-tekercs, a füves domb és egy mágikus golyó. A JFK-gyilkosság bővelkedik a megfilmesítésért ordító elemekben.
Van aki, alacsony, van, aki magas, és van, aki nem felel meg az Álomgyár szépségeszményének, mégis befutottak.
Régóta görgetem magam előtt az adósságot, hogy megnézzem a Dögkeselyűt, de most aztán tényleg rákényszerített a sors: a negyvenéves évfordulóra újból moziba küldték a magyar bosszúkrimi felújított kópiáját.
Mindegy, hogy álarcos szuperhős, kincskereső kalóz, régészprofesszor, gourmet kannibál vagy kihalt őshüllő, egy jól csengő bemutatkozásra mindenkinek szüksége van.
Tudatmódosító űrlények, kínvallató elmekontroll, ellopott tudat és beültetett gondolatok. Erre mindre, sőt még ennél többre is találunk példát a filmekben.
Szilágyi Fanni első nagyjátékfilmje szinte végig jó úton halad, hogy aztán feláldozza a szenzációért a dramaturgiát.
Alulfizetett dolgozók, aligátortámadás a parkban, legyilkolt madarak és lemmingek, rühes alsóneműk – ezek is mind az egeres cég történetéhez tartoznak.
Mindegy, hogy a CIA-től, az MI6-től vagy a hetvenes évekből érkezeztek, ezek a csajok még James Bondot is túlélik.
A Guillermo del Toro összeállításában készült antológiasorozat, a Rémségek tára nyolc epizódja minden érzékünkre igyekszik hatni.
Nagy varázslatot ne várjunk a Spektrum új sorozatától, a hazai gyártású Abrakadabra ügyesen tereli el a figyelmet arról, hogy valójában nincs túl sok mondanivalója.